A kérdést minden lelkésznek, papnak felteszik. Érthetõ az érdeklõdés. Mindenki azt gondolja, ha valaki lelkész lesz, akkor valami van a háttérben.

Református templomban kereszteltek. Szóba sem jöhetett, hogy evangélikus legyek. Igaz, édesanyám családja Kemenesaljáról származik és ezzel együtt ő evangélikus.

Mindkét nagypapám a református gyülekezet presbitere volt, édesapám is betöltötte a helyi szokásoknak megfelelően neki járó tisztséget. Gyermekkoromban a szombati hittanórák után következett 12 évesen a konfirmáció. Természetesn a református templomban. Közben zeneiskolába jártam, kedveltem a zenét, a városi zeneiskolai hangversenyeken sokszor zongoráztam. Kézenfekvő volt, mi lehetnék, ha nem ének tanár. Azonban 16-17 éves koromban evangélikus unokahúgommal együtt elmentem egy evangélikus ifjúsági alkalomra. Nagyon jól éreztem magam, de számomra voltak furcsaságok. Aztán jött a következő ifjúsági nap, arra is elmentünk. Vonzott valami. Nem tudom hányszor mentem már, együtt énekeltünk, együtt beszélgettünk, hallgattuk az igehirdetéseket, míg a pápai evangélikus templomban történt igehirdetés közben Isten szava megérintett. Attól kezdve értem, mit tett Isten értem. Attól kezdve tudom, ki Jézus Krisztus. Az örömhír, az evangélium imádságra nyitotta a számat. Hálát adtam azért, hogy Isten szeretetét, ígéretét és mindennél szebben ragyogó dicsőségét megmutatta.

Miért lettem lelkész? Amit Istentől kaptam, azt szeretném továbbadni,hirdetni, szólni. Nem bölcselkedő beszéddel, nem emberi gondolatokkal, hanem azzal, ami Róla szól, azzal, ami Őt dicsőíti, nem magyarázkodva, hanem Isten igéjével.

Kerestem a reformátusokkal a kapcsolatot. Lelkészváltás volt, nehéz időszak állt be a református gyülekezet életében. Én viszont éheztem az igehirdetést, a közösséget. Evangélikus kis imaházunkba jártam. Megszerettem és megértettem az evangélikus istentisztelet rendjét. Nem tudtam mást tenni, belső kényszerítő erő volt, hogy teológiára menjek, annak ellenére, hogy közben jártam Szombathelyre a felvételi továbbképzésre. Isten hívott ki terveim, elképzeléseim világából és vallom, állított igéjének hirdetésébe.

Nyílt nap következett az Evangélikus Teológiai Akadémián. Megtudtam, miből kell felvételi vizsgát tenni. Eltelt 5 esztendő és Nagyvelegen 1996 nyarának végén elkezdtem a lelkészi szolgálatot.

Nem tudnék mást választani. Ha Isten kezébe esik valaki, akkor boldogan engedi át magát szeretetének, erejének. A szolgálat mindig öröm. A legnehezebb helyzetben is. Tudom, minden Őérte van. Azért,hogy nevét dicsőíthesse, szentnek mondja mindenki. Ez az egyház. Báránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját. Őt hallgatjuk, hallgatom én is. Nem lehet rutinból szolgálni, gyakorlat nem teszi a mestert. Irgalmas az Isten, amikor szól. Minden igehirdetés előtt egyet lehet kérni: Szánj meg Uram!

Ha valaki lelkész lesz, van a háttérben valami. Jobb esetben Valaki. Isten hívja a munkásokat, hogy ne szűnjön meg a Róla szóló igehirdetés, bizonyságtétel.

Legyen áldott az Ő neve minden időben! Szólaljon meg Isten igéjének hirdetéséért, lelkészekért imádság azok ajkán, akik féltik és szeretik Jézus Krisztus egyházát!