Hírek / Útravalók

ÁLDÁSKÍVÁNÁS NYÁRRA

   

 

 

ÉRTÉKTELI, SOKAT ÍGÉRŐ NYÁRI NAPOK

        Amikor megkérdezünk valakit a nyárról, nyári időtöltéséről sokszor azt a választ   kapjuk, én csak itthon voltam. Én csak a rokonomhoz mentem. Én most felújítottam a lakásomat.

        A nyártól mindig nagy dolgokat várunk. Nagy utazásokat, szikrázó napsütést, szabadságot,  tengerpartot, strandot.  A Balatont, vagy éppen a kristálytiszta hegyi levegő hűvösét. A nyaralás jut eszünkbe róla. Szünidő és a táborok. Mennyi-mennyi időtöltés! Vagy éppen csak láblógatás, semmittevés, pihenés. Lekvár főzés, lecsó illat, és még sorolhatnánk….

  Behatárolt idő a nyár. Kijelenthetjük, hogy nem is hosszú. Nem több gyakran két hónapnál, ha nem a naptári idővel azonosítjuk. Talán éppen ezért is számolunk vele olyan nagy várakozással és tervekkel. De belesűríthető –e minden, ami a nyárhoz feltétlenül szükséges, és egyáltalán mi kell ahhoz, hogy értékteli és sokat jelentő nyarunk legyen?

Igen a napsütést élvezni kell!  Fontos az is, hogy érjenek új benyomások, legyenek felfedezéseink az élet szépségéről, gyönyörűséges voltáról, önmagunkról! Nyáron csodálkozzunk rá arra, amivel Isten lepett meg minket! Egy lenyűgöző harmatos zöld domboldalra, egy sárga virágra, a saját békénkre, derűnkre, a családtagunk szépséges arára… Mindig készít valamit nekünk az Úr. Ott hever előttünk az öröm. A nyár értéke pedig abban van, hogy noha elszáll, rövid, behatárolt időben, de  mégis van idő és ilyenkor van idő megélni a nekünk készített pillanatokat. Kora reggeltől késő estig süt a nap, és valamit mindig bearanyoz a fényével, megvilágít az erejével, áthat a sugarával. Még csak nem is kell útra kelni, elég a szobánk, erkélyünk, teraszunk sarkából felfigyelni mi az, amin megcsillan a nap sugara? Gyakran nem is a külső nagyutazásaink, távoli tájak teszik helyre a fejünket, gondolatainkat, és a szívünket, lelkiállapotunkat, hanem egy nyugodt belső utazás. Távolodom a gondjaimtól, eleresztem a nehézségeimet, lerakom a súlyos terheimet mellém a földre, vagy átadom Istennek mindezeket, és elutazom. Ott vagyok Nálad, aki ismersz, aki gondoskodsz rólam, aki táplálod lelkemet, jóllakatsz javaiddal. Uram, te vagy az én életem otthona, mindig megkapom azt, ami az ÉLET-hez szükséges. Adj most értékteli nyarat, időt önmagamra, pihenésre, családunkban jókedvű estéket, vidám, hangos kacagásos játékokat, és egy imát, hálás szívdobbanást Neked!

Áldott utazásokat kívánok nyáron az utakon, és a belsőkben! Legyen örömteli a hazatérésünk! Isten adjon értékteli, sokat jelentő nyarat!

A SZENTLÉLEK

"Az imádság elsôsorban a Szentlélek mûve, aki imádkozik bennünk, átalakít bensôleg, és az egy és háromszemélyû Isten intimitásába merít. Ezért elsôdleges csendet teremteni magunkban, és hallgatni, beleegyezni a kiüresedésbe, és ráhagyatkozni Istenre, aki bennünk van.
Az imádság nem mágikus pillanat, amely abban áll, hogy ilyen-olyan panaszunkat elôadva közérzetünket jobbítsuk. A belsô csend segít meghallani a Szentlélek imádságát, amely a mi imádságunkká válik.
A lélek közben jár helyettünk. Az imádságban nem a szavak a fontosak, hanem hogy sikerüljön elhallgatnunk, és hagyjuk beszélni a Szentlelket, halljuk sóhajtását és értünk való közbenjárását. Ha belépünk a Szentlélek titokzatos csendjébe, bizonyára meghallgattatunk, mert így szívünk Istent hallgató szív lesz. Isten nem úgy válaszol, ahogyan szeretnénk, annál is inkább, mert gyakran lehetetlen dolgokat kérünk, mint a gyerekek, akik rengeteg ajándékra vágynak. Ez azonban nem
szabad hogy elfordítson minket Istentôl. Fôleg amikor a problémák valóságosak és kínoznak minket, és amikor megtapasztaljuk a kétség mélységes éjszakáját. Végül is az imádság nem rendkívüli cselekvés, hanem egy gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordította tekintetét.
Az imádság abban áll, hogy egy kissé szabadon hagyjuk magunkban Istent. Tudni kell csendben, ráhagyatkozásban és bizalomban, határozottsággal és állhatatosan várakozni, még akkor is, ha sötét van a mi belsô éjszakánkban.
Az imádság olyan, mint a barátság, idôt igényel, hogy megszilárduljon. Az imádság néha nehéz iskola. Csendben kibírni egy átkelést a hosszú és sivár sivatagon étel és ital nélkül, ahol elôfordulhat, hogy azt mondhatjuk, mint Lisieux-i Teréz: „Már azt sem tudom, hogy hiszek-e abban, amit éneklek.” A hívô, aki imádkozik, az éjszakában jár, és gyakran úgy van, mint a zarándok, aki a világosságot keresi.
Imádkozni annyi, mint belépni Isten akaratába."

P Ü N K Ö S D

 

Nagyon fontos ünnepe az egyháznak, nekünk a Pünkösd. Nem hosszú hétvége, nem a kirándulások, kiruccanások ideje, hanem Istentől kapott két nap, mint Karácsony, és Húsvét, az üdvtörténet harmadik lényeges eseménye, része.

Semmit sem értenénk meg Istenből, Krisztusból, az egyházból, ha nem lett volna Pünkösd, ha nem árasztotta volna akkor reánk Isten a Szentlelket. Nem sokan éppen ezért tévelyegnek -e a hitben, vallanak hamis téziseket, élnek tudatlanságban, mert hiányzik a Pünkösd?! Sajnos alig ünnepelt ünnepünk lett. 

Jézus azt kéri a tanítványoktól, maradjanak együtt ugyanazon a helyen. A tanítványok pedig így is tettek. A hitvallásainkat, a Szentírást ismerve tudjuk, a Szentlélek nem akármit, vagy akárkit várva érkezik meg.  Nem bármit és bárhol hirdetve érkezik. A Lélek az Isten, és a Fiú lelke. Ha az Atya beszél, ha a Fiú jelen van a Róla szóló beszéd által, akkor érkezik a Szentlélek. Vannak helyek, vannak közösségek, amelyeket nem lehet elhagyni, ezt jelenti a keresztségünk. Belekereszteltettünk az egyházba! Ott pedig folyik a munka szüntelenül, és szegény Szentlélek nem tud mást tenni, mint dicsérni az Urat, azt, aki annyi mindenen keresztül ragyogtatja ránk az Isten szeretetét és irgalmas jóságát!

Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven! Mennyei ajándékoddal, szívbéli szent buzgósággal! Melynek isteni ereje, sok népet egy hitre vive. Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja!

Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

 

Sopronban kirándultunk

             

 

  

ROGATE!

 

... Kötődni kell Jézushoz. A kötődő kapcsolat a hitünkben elengedhetetlen. Akivel kapcsolatban vagyok, csak arról tudom, hogy mit kérhetek, mivel bír, milye van, mit tud adni. Meg kell ismernünk Jézust, az Atyát, és így tudjuk, mi van Nála. Az imádság sok esetben csak kérést jelent számunkra, de tudjuk -e, hogy mit kérhetünk az Istentől?....

mégis miért imádkozom mégis? Nemcsak azért, mert kapaszkodom, mert ahhoz akarok kötődni, aki mindennél biztosabb nekem, hanem azért is, mert ismerem Istent, ismerem Krisztust, és hiszem, hogy Általa mivé válhatok...

A hitünket nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy létezik az Isten. A hit óriási gazdagságot jelent Krisztus által. Jézus a búcsúbeszédében erről beszél, sok titok, sok érthetetlen dolog napvilágra kerül, érthetővé lesz a Szentlélek által, de a Szentlélek csak akkor adatik, ha a Krisztusról szóló beszéddel töltekezünk. Tényleg kötődni kell Istenhez, nem lazulni, nem megelégedni azzal, hogy hiszem, hogy van Isten, hanem erősen kötődni, ragaszkodni hozzá, akarni, hogy megismerjem. Értünk a szegekhez kötötte a Krisztus magát, biztosra ment értünk. Számára elszakíthatatlan kapcsolatot mutatott meg nekünk. Ő megmentett. Az imádság éppen ezért imádás. A Vele való személyes és Hozzá kötődő kapcsolatunk...