Hírek / Útravalók

A SZENTLÉLEK

"Az imádság elsôsorban a Szentlélek mûve, aki imádkozik bennünk, átalakít bensôleg, és az egy és háromszemélyû Isten intimitásába merít. Ezért elsôdleges csendet teremteni magunkban, és hallgatni, beleegyezni a kiüresedésbe, és ráhagyatkozni Istenre, aki bennünk van.
Az imádság nem mágikus pillanat, amely abban áll, hogy ilyen-olyan panaszunkat elôadva közérzetünket jobbítsuk. A belsô csend segít meghallani a Szentlélek imádságát, amely a mi imádságunkká válik.
A lélek közben jár helyettünk. Az imádságban nem a szavak a fontosak, hanem hogy sikerüljön elhallgatnunk, és hagyjuk beszélni a Szentlelket, halljuk sóhajtását és értünk való közbenjárását. Ha belépünk a Szentlélek titokzatos csendjébe, bizonyára meghallgattatunk, mert így szívünk Istent hallgató szív lesz. Isten nem úgy válaszol, ahogyan szeretnénk, annál is inkább, mert gyakran lehetetlen dolgokat kérünk, mint a gyerekek, akik rengeteg ajándékra vágynak. Ez azonban nem
szabad hogy elfordítson minket Istentôl. Fôleg amikor a problémák valóságosak és kínoznak minket, és amikor megtapasztaljuk a kétség mélységes éjszakáját. Végül is az imádság nem rendkívüli cselekvés, hanem egy gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordította tekintetét.
Az imádság abban áll, hogy egy kissé szabadon hagyjuk magunkban Istent. Tudni kell csendben, ráhagyatkozásban és bizalomban, határozottsággal és állhatatosan várakozni, még akkor is, ha sötét van a mi belsô éjszakánkban.
Az imádság olyan, mint a barátság, idôt igényel, hogy megszilárduljon. Az imádság néha nehéz iskola. Csendben kibírni egy átkelést a hosszú és sivár sivatagon étel és ital nélkül, ahol elôfordulhat, hogy azt mondhatjuk, mint Lisieux-i Teréz: „Már azt sem tudom, hogy hiszek-e abban, amit éneklek.” A hívô, aki imádkozik, az éjszakában jár, és gyakran úgy van, mint a zarándok, aki a világosságot keresi.
Imádkozni annyi, mint belépni Isten akaratába."

P Ü N K Ö S D

 

Nagyon fontos ünnepe az egyháznak, nekünk a Pünkösd. Nem hosszú hétvége, nem a kirándulások, kiruccanások ideje, hanem Istentől kapott két nap, mint Karácsony, és Húsvét, az üdvtörténet harmadik lényeges eseménye, része.

Semmit sem értenénk meg Istenből, Krisztusból, az egyházból, ha nem lett volna Pünkösd, ha nem árasztotta volna akkor reánk Isten a Szentlelket. Nem sokan éppen ezért tévelyegnek -e a hitben, vallanak hamis téziseket, élnek tudatlanságban, mert hiányzik a Pünkösd?! Sajnos alig ünnepelt ünnepünk lett. 

Jézus azt kéri a tanítványoktól, maradjanak együtt ugyanazon a helyen. A tanítványok pedig így is tettek. A hitvallásainkat, a Szentírást ismerve tudjuk, a Szentlélek nem akármit, vagy akárkit várva érkezik meg.  Nem bármit és bárhol hirdetve érkezik. A Lélek az Isten, és a Fiú lelke. Ha az Atya beszél, ha a Fiú jelen van a Róla szóló beszéd által, akkor érkezik a Szentlélek. Vannak helyek, vannak közösségek, amelyeket nem lehet elhagyni, ezt jelenti a keresztségünk. Belekereszteltettünk az egyházba! Ott pedig folyik a munka szüntelenül, és szegény Szentlélek nem tud mást tenni, mint dicsérni az Urat, azt, aki annyi mindenen keresztül ragyogtatja ránk az Isten szeretetét és irgalmas jóságát!

Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven! Mennyei ajándékoddal, szívbéli szent buzgósággal! Melynek isteni ereje, sok népet egy hitre vive. Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja!

Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

 

Sopronban kirándultunk

             

 

  

ROGATE!

 

... Kötődni kell Jézushoz. A kötődő kapcsolat a hitünkben elengedhetetlen. Akivel kapcsolatban vagyok, csak arról tudom, hogy mit kérhetek, mivel bír, milye van, mit tud adni. Meg kell ismernünk Jézust, az Atyát, és így tudjuk, mi van Nála. Az imádság sok esetben csak kérést jelent számunkra, de tudjuk -e, hogy mit kérhetünk az Istentől?....

mégis miért imádkozom mégis? Nemcsak azért, mert kapaszkodom, mert ahhoz akarok kötődni, aki mindennél biztosabb nekem, hanem azért is, mert ismerem Istent, ismerem Krisztust, és hiszem, hogy Általa mivé válhatok...

A hitünket nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy létezik az Isten. A hit óriási gazdagságot jelent Krisztus által. Jézus a búcsúbeszédében erről beszél, sok titok, sok érthetetlen dolog napvilágra kerül, érthetővé lesz a Szentlélek által, de a Szentlélek csak akkor adatik, ha a Krisztusról szóló beszéddel töltekezünk. Tényleg kötődni kell Istenhez, nem lazulni, nem megelégedni azzal, hogy hiszem, hogy van Isten, hanem erősen kötődni, ragaszkodni hozzá, akarni, hogy megismerjem. Értünk a szegekhez kötötte a Krisztus magát, biztosra ment értünk. Számára elszakíthatatlan kapcsolatot mutatott meg nekünk. Ő megmentett. Az imádság éppen ezért imádás. A Vele való személyes és Hozzá kötődő kapcsolatunk...

 

HÚSVÉT UTÁNI VASÁRNAPJAINKON

Húsvét utáni vasárnapjainkon sorra ünnepelünk. Húsvét utáni második vasárnapunk a hivatásnapját is jelentette, a 3.vasárnap az anyák napját is, a mai vasárnap pedig az éneklés vasárnapja is egyben.  Húsvét után vagyunk. Ugyanakkor az alapigénk a Húsvét előtti időből való, Jézus ezeket a búcsúbeszédeket, hogy el fog menni nagycsütörtök napjának délutánján mondhatta el. Ma, amikor pedig halljuk, mégis mennybemenetelére gondolunk, és a Pünkösdre. Mi már a Feltámadt Jézus előtt álló eseményekre készülünk ezeken a vasárnapokon.

Húsvét után a tanítványok élete nagyon megváltozott. Nagy örömben, nagy boldogságban éltek. Jézus esetében nem ilyen változásnak vagyunk a tanúi, tudjuk, Jézus nem egy meghalt Úr, hanem a velünk élő, minket kísérő, az életünkben folyton tanító Úr. De csak azért lehet folyton velünk, folyton tanító, folyton megújító, újjászülő és átformáló, mert elment és mert nem a 11 –el van csak immár, hanem a Szentlélek kiárad mindenkibe. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Szentlélek. Szomorúak lesztek. – olvassuk az igében. A hit kudarcáról mer Jézus beszélni. Van, amikor elfog a tépelődés, ezt adod Uram? Ez a hit eredménye? Jézus eltávozása az itt maradtakat, bennünket is felnőttségre sarkall. A felnőtt ember ezért felnőtt, mert tépelődik, mert kérdései vannak, gondolkodik. A gyermek, és a kamasz sem ilyen. A gyermek dacosan csakazértsem-mel reagál, feltételeket szab, ezt így tudom elfogadni, ez csak akkor lehetséges, ha, a gyermek kizár, a gyermek számára nincs egyezség, a kamasz pedig lázad, ki akar törni, elégedetlen, csak az a jó, amit maga gondol, nem hallgat meg mást, elvonul, elrohan a dühében. A felnőtt, érett ember, felnő a változásokhoz. A felnőtt, a hitben felnőtt megoldást keres, megegyezni akar, soha nem mond le a másikról. Többször is találkoztam korábbi szolgálati helyemen valakivel, aki nem volt templomba járó, de, amikor találkoztunk, beszélgettünk, mindig ezt mondta, magának soha nem szabad lemondani rólam. Jézus eltávozása megkívánja a felnőttséget. Ne csak a látottakra hagyatkozzunk, arra, hogy Jézus elment, hanem gondolkozzunk, mit jelent ez, mi a dolgom? A szeretet kiáradását ránk, az Isten gondoskodását, azt, hogy Isten látja bennünk, többre vagyunk képesek annál, amit ebből a világból tapasztalunk, amit pusztán láthatunk a másik emberből,  mi megismerhetjük Őt, megismerhetjük a Lelket, mi eljuthatunk arra a szintre, hogy Lélek vezet, és nem önmagunkban bízunk, nem aggodalmaskodunk, nem harcolunk, lázadunk, bezárkózunk, hanem a Lélek védő és irányító szárnyai alatt élünk. Bízunk, rábízzuk a Lélekre, ahogyan Jézus mondja a Pártfogóra életünket.

De hogy lehet ez? Úgy, hogy alapja van a hitünknek. Örömünk van. Jézus velünk van, Jézus feltámadt, ez örök örömöt jelent.  A világ szomorú. Bizonytalanság, betegség, katasztrófa, háború van a világban, hatalmak széthullása váltogatja egymást. Ezért, az ember rárakja az örömöt az életére, világára, beleteszi az örömöt, sokféleképpen meg tudja, meg tudjuk tenni, hogy legyen valami örömünk az életünkben. De hát ez csak smink! Ez lehull, ez törékeny, Ezt le lehet kaparni. Ez csak a felszín. Az öröm az, amit Jézusban kaptunk, a Húsvéti öröm! A Jézusból kapott öröm pedig örök, tartalmas, sokat jelentő és ígérő. Jézus felfedi az igazságot, a valóságot. Megcáfolja a világot, a gyülekezet előtt, az igét hallgatók előtt feltárja az igazságot. Az ige kimondja, kihámozható belőle a valóság, és Jézus ezt adja tudtunkra. Aki pedig nem szembesül vele, az az életében bűnben, tévedésben van. A bűn az, hogy nem ismernek, nem hisznek bennem - mondja Jézus. Istenben hisznek, de Jézusban, abban a Jézusban aki érted született, aki a bűneidben vergődsz, akinek máz van a szívében, az arcán, aki tetteti a szépet, az örömöt, neked  új életre, tisztaságra, Jézusra, a Megváltóra van szükséged. Hiszel –e Jézusban? Hogy érted jött? Hogy Ő a te egyedüli segítőd, aki kivált a régi életedből? Hiszed –e, hogy Jézus az, akire rászorulsz, aki megmutatja, hogy ki vagy. Tévelyegsz,  hazugságban tartod magadat, hogy önmagadtól vagy igaz, ebben élsz, Jézus pedig a Szabadító, hiszel–e Neki, Benne?

 

Elesettek vagyunk. testben, emberként elesettek vagyunk, de hitben lehetünk felnőttek, hitben kell felnőtté válni.

Ez a beszéd, beszéd. Jézus utolsói szavai az emberhez, az igét hallgatóknak. Az Úrnak a beszéde hozzánk. Az ördög tombol, de már a hatalma korlátozott. Megítéltetett az ördög, a hazugság, a kavarás, megvédi Isten az övéit, a gyülekezetet és felkészíti a világban való tájékozódásra.

Bevilágítja az egész világot Jézus feltámadása, ragyog az egész világra Jézus, ez pedig nem egyszerűen tény, nem egyszerűen csak a halál fölötti győzelmet jelenti, hanem azt, hogy minden veszedelem között is megőrzi Isten az övéit, azokat, akik hisznek benne, megismerték beszédét.