Az evangélikusok Istent imádják, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Istenhez imádkoznak, mert Ő Életünk Ura, és Megváltója egyedül!

Bűnbocsánatot egyedül hitünk által, ingyen, Krisztus kereszthalála miatt kapunk, és nem érdemeink szerint. Mi soha nem tudjuk eléggé meghálálni az Ő irgalmasságát, és magunk erejéből, érdemeinkből sem tudjuk jóvátenni bűneinket, igazzá tenni életünket. Isten a hitünket számítja be egyedül. Krisztus az áldozat értünk. Isten tesz igazzá. Isten szentel meg minket akkor, amikor Benne hiszünk, Vele élünk. Átjárja Ő szívünket, gondolatainkat.

Bibliát olvasunk, hisszük, Isten megszólít. A Szentírásba nincs bezárva Isten, nincs bezárva a betű, a betű mögötti hangot halljuk, amely Istené.

Az egyetemes papság elvét hirdetjük, ami szerint, Urunk megadja mindenkinek, hogy Istent értse, szeresse, kövesse Jézust. Isten igéjének hirdetését azok végezik, akiket Isten erre a szolgálatra szabályszerűen elhívott.

Elég egyszer keresztelkedni, Isten már születésünk pillanatában kész odaajándékozni a keresztségben személyesen is kegyelmét. Ezért, minél korábban szükség van a keresztségre, Isten hozzánk hajoló kegyelmének elfogadására.

Az úrvacsorában, közösségben vagyunk egymással és Jézussal az ostyában és a borban Ő maga van jelen.

Valljuk, naponta meg kell Istenhez térnünk, hiszen naponta vétünk, a gonosz Sátán minden nap megkörnyékez.

Hirdetjük, MI VISSZÜK A BAJAINKAT, Ő ADJA A JAVAINKAT!

Az evangélikusok szerint van szabadságunk dönteni a világi dolgokban, választani jó és rossz között, de Isten ajándékát, üdvösségünket és kegyelmét nem választjuk, hanem Ő adja irgalmasságából, Jézus Krisztusért. Luther Mártont idézem: "Az emberi akarat középen áll, mint valami teherhordó, igavonó állat: ha Isten ül rajta, azt teszi és oda megy, ahova Isten akarja...Ha azonban a Sátán ül rajta, azt teszi és oda megy, ahová a sátán parancsolja. nincs szabad választása, hogy a két lovas melyikéhez fusson, és melyiket keresse meg, hiszen maguk a "lovasok" küzdenek azért, hogy foglyul ejtsék, és birtokba vegyék őt."