Gyülekezetünk története IV. - Az első hivatalos adatok evangélikusokról Esztergomban

1920-ig nincs evangélikus gyülekezet, a járásban két evangélikus gyülekezet élt: a csabdi és a nagybörzsönyi. A csabdi gyülekezet egyik lelkésze, Horváth Sándor Dorogon és Tokodon (1929-tõl) havonta evangélikus istentiszteletet tartott. Molnár Gyula a nagybörzsönyi gyülekezet lelkészénél, Dedinszky Gyulánál is érdeklõdött, aki igen figyelemre méltó adatokat közölt vele. Egy 1930-as canonica vizitációs jegyzõkönyvben ez olvasható: „...Hogy a hitújítás világossága mikor kezdett a börzsönyi völgyben világítani, pontosan meg nem állapítható. A 18. század kezdetén az egyház történetérõl semmit sem tudunk. Az egyház könyveiben található jegyzetek az 1784. éven túl vissza nem hatnak.

A római katolikus egyház legrégibb okirata egy 1680. évben kezdõdõ keresztelési anyakönyv. Az evangélikusokra vonatkozó elsõ nyom ebben az anyakönyvben egy 1702. február 25-én kelt kényszeráttérési nyilatkozat. A katolikus vallásra visszatért 314 evangélikus aláírásával ... ezen okirat a legcsalhatatlanabb bizonyítéka annak, hogy 1702 elõtt a bíró és tanács az egész kerületi gyülekezettel együtt evangélikusok voltak...” A lábatlani református anyakönyvben pedig ez az elsõ evangélikus nyom: „1867. december 17-én született Szollár Berta, szülei Szollár György és Dávidházi Lívia piszkei ág. hitv. ev.” A pilismaróti református anyakönyvben pedig ez olvasható: „1875. január 12. (keresztelés jan. 31.) Dezsõ, Ede fiú, Luchs Albert ág. hitv. kereskedõ, Kápolnai Róza ág. hitv. Lakhely: Esztergom, Széchenyi tér.” A Luchs család tehát az elsõ esztergomi evangélikus család, akikrõl hivatalos bejegyzés van. Egy másik adat még elõbbi idõbõl: Oltóssy Pálnak volt Esztergomban egy gyára. Ebbe a családba került be Altspach K. Lajos koburgi származású evangélikus.

A protestánsok nagyobb számú betelepülése Esztergomba azonban a szabadságharc után kezdõdött. 1857-bõl már 64 reformátusról tudunk. Az elsõ istentiszteletet 1881-ben tartotta a tatai református esperes. 1889-ben pedig már templomukat szentelte a dunántúli református püspök. Ebben a gyülekezetben találtak otthonra az evangélikusok is. Az elsõ evangélikus keresztelési bejegyzése 1882-bõl való. Innen 1919-ig 17 evangélikust kereszteltek a református gyülekezetben. Esketésrõl csak egyetlen bejegyzés van, a halotti anyakönyvben a vallás nincs feltüntetve. „Az evangélikusok lélekszáma feltehetõleg meghaladta az egyszázat...” – olvassuk Molnár Gyula véleményét.

Az elsõ világháború és elsõsorban Trianon sokat rontott helyzetünkön. Egyházi vonatkozásban az evangélikus egyházat sújtotta legjobban. 868 000 evangélikust veszítettünk, csonka hazánkban 472 ezer evangélikus maradt. Egyházunk korábbi lélekszámának 64,8 %-át vesztette el. Mindez azt jelenti, hogy a 19. század végén és a 20. század elején már éltek evangélikusok nemcsak a környéken, hanem a városban is. „A Szentélek szele fújdogált Esztergomban és környékén is” - vallja a gyülekezet történetének megírója.