Én a te hűségedben bízom Istenem
Szívem örül a te segítségednek!
Zsolt 13,6

   Szavak és tettek. A hűségről többnyire a tettek beszélnek. A szavak ritkán igazolhatóak azonnal. A szavak hamiskásak, összemosnak, elfelejtenek dolgokat. A tettek ugyanakkor mindig nyilvánvalóak, mindig kiderülnek. A hűségnek jele van, mutatója van. A bölcs ember még sem  azért igyekszik tisztának maradni, hogy később úgy is megtudják rólam, hanem azért mert a hűség, Isten hűsége mértéket szab számára.

   Isten hűsége számunkra felbecsülhetetlen, és érthetetlen. Mekkora szeretettel véd, segít, és mindig ugyanolyan marad hozzám. Úr, aki oltalmában, szeretetében tart. Úr, aki nem maradt rest ezt tettekre is váltani, amikor Fiában a kereszten törte össze a bűnös embert, az óembert, és adott új életet, támasztott fel örök életre.

   „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 19,31.) Izgalmas kérdést vet föl Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap evangéliumában ez a válasz. Hiába a tett, hiába látná az ember azt, amit Jézus tett, akkor sem hinnének. Igaza van. Isten hűségét, segítségét a tettekben, a cselekedetekben, eseményekben mindig időeltoldódással összegezzük, vesszük észre. Istent számunkra önmaga igazolja. Istenről az ő szavai beszélnek. Hűségéről igéje, teste és vére, a keresztvíz, a megelőlegezett kegyelem beszél. Isten szava fontos számunkra. Mert először beszél hozzánk. Először a saját fülünkkel halljuk, mit tett. A szavak mosnak át, a szavak újítanak meg, a szavak ereje kelt bennem csodálatot Isten iránt. A szavak mondják el a Szentlélek üzenetét, aki  Luther szavaival élve: „szegény Szentlélek nem tud mást tenni, mint Jézust dicsérni”.

   Az ő szava mindig igaz. Amit megígért, valóra váltotta. Hűsége bizony abban mutatkozik meg, hogy ma is kegyelemmel van irántunk, ma is megbocsát azoknak, akik megvallják és bánják bűneiket. Hűséges, ezzel segít. Nem hagy magamban tépelődni, hanem átmos irgalmas szeretetének szavával, és hűségre tanít engem is.

Ámen