Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké, halleluja! I.Tim 1,17

  Sok olyan foglalkozás van, amelynek feladata mindent részekre szedni, mindent vizsgálni, ellenőrizni. Vegyészek, biokémiával foglalkozók jutnak például eszembe. Keresniük, kutatniuk, kísérletezniük kell ahhoz, hogy eredményre jussanak, ebből áll a munkájuk. Az életünk során gyakran próbálkozunk mi is azzal, hogy kivizsgáljuk, Isten valójában ki is. Mivel és hogyan igazolható a létezése. Páduai Szent Antal azt mondta ferences szerzetesként, hogy az ő korában az egyház „felpuffadt a szavaktól”, Luther Márton azt hogy, ne kutasd, imádd!

  Isten imádására kell törekednünk! A legboldogítóbb az, amikor valaminek a csodálata eltölt. Amikor Bachot hallgatom, amikor Szinyei képeit látom, amikor a gyermekeim arcába beletekintek. Nem vizsgálom, nem kutatom, hanem hat rám. Szépségük lenyűgöz. Kimondhatatlan csodálat lesz úrrá rajtam. Van, amikor csak gyönyörködünk, csak elmerülünk valaminek a szavakba alig szorítható ámulatában.

  A „mű” hat rám a templomban, az Istentiszteleten, az imádságomban, mert szerfelett csodálom azt, amit Isten végzett. A legfőbb tevékenysége ez a hívőnek. Imádni Istent.

  Tulajdonságait sorolja Pál. Örökkévaló. Mily csoda, hogy Jézus által én is elnyertem az örök életet. Halhatatlan. Általa soha nem inog meg a hitem amiatt, hogy Isten egyszer csak eltűnhet mellőlem. Isten maga az élet. Ha eltűnne, az élet szűnne meg. Láthatatlan. Egyedül a hit óriási ereje láttatja meg velem azt a csodát, amit a saját szemem nem képes, nem tudja látni. A képzelőerő mindig szebbet rajzol elénk, mint amit a filmkockák mutatnak. A hit ennél józanabb, és még igazibb tulajdonságunk. A láthatatlan Istennel kapcsol össze. És, hogy valóban reális, józan és igaz hitünk legyünk, ehhez Isten igéje szükséges. Ahol olvassuk, halljuk hogy ki az Isten, aztán ámulunk, hogy milyen dicsőséges, imádandó az Atyával, Fiúval és Szentlélekkel egységben. Ámen.