Az embert asszonnyá és férfiává teremtette Isten. A házasság Isten rendje. Megadja, hogy férfi és asszony az emberi életet teremtő munkában részt vegyen, ugyanakkor a keresztyény család számára megadatik, hogy Krisztus szeretetével szeressék egymást.

Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindenkor engem féljenek és jó dolguk legyen!

Kedves Mónika és János!

Még nem is ismeri választottját a kislány vagy kisfiú, de már gyermekkorában eljátszik a gondolattal, milyen lesz majd az esküvője. Még az is megtörténhetett, hogy szüleiteknek egy-egy bájos mondattal, gyermeki szavakkal és álmodozva beszéltetek erről. Az apróságok kis aranyos megjegyzéseiből valóság lett. Mónika és János nem képzelődik ezen a napon, nem álmokat szövöget, édesanyák és édesapák nagy ünnepe, és talán a szülői léleknek egy kicsit új, más időket teremtő nap is, de a gyermek áll az oltár előtt.

Nemcsak boldog óra ez, szívetek öröme, hanem komoly, egész életre szóló döntés. És nemcsak szívünk vágyát, életünk álmát érezhetjük beteljesültnek ma, hanem megpecsételjük életünket, többé nemcsak én vagyok, én számítok, hanem van egy feleségem, van egy férjem. Nem papíron létezik ő, nem egy társadalmi, családi állapotot tükröző meghatározás, fogalom, nem kötöttség, hogy házas vagyok, ő a szívemben létezik. Ott van. És adja Urunk, ezt éljétek át, éljétek meg újra és újra és legyen veletek ez a mondat: Szívembe fogadtam. Szeretet kapcsol össze vele. Szeretet, ami mindig együtt jár a gyengeség elhordozásával, a békesség keresésével, a hiba kiigazításával, a megbocsátás készségével.

Hiszem azt, hogy Istentől kaptam és így adom át nektek Tőle szavát: Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindenkor engem féljenek és jó dolguk legyen! Jó a fülünknek hallani ezt az igét. Kicsit talán szívünket megmelengeti az a tudat, hogy együtt, egységben, közösségben leszünk egymással ezután. Izgalmas, hogy az ember vágyódik erre. A közösségre. Ne legyen egyedül, ne egyedül kelljen az életet élnie, vágyódik társra, legyen mellette valaki. Nem egyszer hallottam, rossz a rosszal, de rosszabb nélküle! Társat kaptatok. Érzitek a varázsát annak, amikor együtt vagytok egymás mellett, amikor körülöttetek valami csodás világ keletkezik. Amikor betölti a levegőt, behemzsegi férfi és nő közötti vonzalom, szerelem, vágy a másikra.

Amikor Isten igéje azt mondja, hogy egy utat, egy szívet adok nekik, hogy jó dolguk legyen és mindenkor engem féljenek, akkor ő fölnyitja az ember látását, téves gondolatát. Ővele van egy út, egy szív, az ember Istennel egyesül igazán. Jusson eszünkbe Jézus Krisztus születése. Akiben Isten megmutatta ember is Isten együtt van. Isten az emberbe költözik. Általa, vele, benne lesz eggyé minden. Ezt éljük át majd, amikor eljön Jézus és mindenekben Ő lesz az Úr!

Talán emlékeztek két hete Zsuzsi és Balázs esküvőjére. A természetből hoztam a példát, két fa együtt termékenyebb, gazdagabb életet produkál, mint egy. Természetismerők, szeretők vagytok, láttátok, két fa lehet egymás életére valóban meggazdagító, de nem lesz a fa eggyé. Nem olvad össze. Külön gyökere, külön koronája, külön törzse van mindegyiknek. Férfi és nő, férj és feleség egymás életét gazdagítják, szebbé varázsolják, egymást segítik, együtt élnek, együtt, közösen gondolkodnak, átélik az egységet, a közösséget, de nem lehetnek eggyé!

Nem darálom magamba a másikat, nem változtathatom meg, de a szívemben él. A szeretetem hat rá, a szeretete boldoggá tesz. Egy úton járni Istenen keresztül lehet. Hiszen akkor nem lehet alapvetően eltérő, más az életszemléletetek, nem lehetnek különbözőek az alapértékek. Ő fűzi föl a családi életetek mindennapjait, eseményeit és tartja erős kezében, el nem szakítható fűzéren azt, amikor támadja a gonosz. Nem tudja kihagyni az ember, nő és férfi házassága Istent kihagyni az életéből. Nélküle élettelen, élhetetlen, vele azonban mégis megvalósul az egység.