Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
GYÜLEKEZET: Ámen.
Bevezető zsoltár
Légy pártfogóm és menedékem,
siess, válts meg engem, Istenem! Zsolt 31,3
Hozzád futok, Uram, ne valljak szégyent,
ments meg engem irgalmasan!
Kezedre bízom lelkemet,
te váltasz meg, Uram, igaz Isten!
Ragyogtasd rám arcod világosságát,
legyen segítségemre a te igazságod!
Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tett
a szorongatás napjaiban! Zsolt 31,2.6.16.17.22
GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória
Légy pártfogóm és menedékem,
siess, válts meg engem, Istenem! Zsolt 31,3
Üdvözlés, bűnvallás, kyrie
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!
Istenem! Te közel vagy az alázatos szívűhöz, és könyörülsz a megtérő bűnösön. Fordulj felém kegyelmeddel, bocsásd meg vétkeimet, és vezess a te utadon, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie
Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése
Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. 1Pt 3,18Áldásra emelt kézzel: Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!
Glória
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória
Rövid imádság: óegyházi kollekta
Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten, aki egyszülött Fiadban reménységet adtál minden bűnbánónak, hallgasd meg könyörgésünket! Szabadíts ki bűneink bilincséből, és tartsd távol tőlünk a gonosz minden cselvetését, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
Lekciók
Hallgassa meg a keresztény gyülekezet Ötvened vasárnap prófétai igéjét Ámósz könyvének 5. fejezetéből, a 21. verstől:
21Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! 22Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! 23Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! 24Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! Ám 5,21–24
Ötvened vasárnap epistolája megírva található Pál apostolnak A korinthusiakhoz írt első levelében 13. fejezet 1. versétől:
1231Testvéreim, törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. 131Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.. 1Kor 12.31;13,1–13
Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!
Hitvallás
Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,
és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Igehirdetés Textus: Jn 9,39–41
39Jézus akkor ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." 40Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?" 41Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök." Jn 9,39–41
KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!
TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!
János evangéliuma már a Prológusban fölveti a hit és a látás egymáshoz való viszonyának kérdését. Elhangzik egy kategórikus kijelentés: Istent soha, senki nem látta. Itt a földön azok az Isten gyermekei, akik látás híján hisznek, és elfogadják azt a kinyilatkoztatást, amit Isten az Egyszülött Fiúban ad önmagáról.
De a Jézusban, mint Isten Fiában való hit is bizonyos értelemben látás híján való hit. Mert Jézus a maga emberi mivoltában látható volt ugyan, de semmi látható jele nem volt annak, hogy ő valóban Isten Fia. Bár tett jeleket, de ezek a csodajelek csak közvetve utaltak az ő Istennel való egységére. A jeleknek nem volt kényszerítő erejük, hanem a hit állásfoglalását igényelték. Akik hittek, arra következtettek a jelekből, hogy azokat csak isteni hatalommal lehet véghezvinni, és Jézus nem tehetné meg őket, ha az Isten nem lenne vele és nem adná át neki hatalmát. Akik viszont nem hittek, a jelekből egész más következtetést vontak le. Azt gondolták, hogy Jézus csaló és szemfényvesztő, sőt azzal is megvádolták, hogy Belzebúbbal, az ördögök fejedelmével cimborál.
Jézus az alapigében felolvasott kijelentését is egy nagy vihart kavaró gyógyítási csoda után teszi. Megtudja, hogy a farizeusok és írástudók zaklatják a vakon született embert, amiért visszaadta szeme világát, sőt még a családját is fenyegetik. Annak kinyilvánítására akarják rávenni őket, hogy Jézus nem az Istentől van, és a gyógyítást nem isteni erővel vitte végbe. Mivel a meggyógyított ember kitart amellett, hogy Jézus nem segíthetett volna rajta, ha bűnös lenne és nem lenne vele az Isten, kiközösítik a zsinagógából. Jézus ezt hallva jelenti ki a farizeusok füle hallatára: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” A farizeusok az igazi vakok, mert a szemük láttára végbement jelből nem képesek megérteni, hogy Jézusban az Isten országa jött el; és az írástudók is vakok, mert nem látják, hogy amit Jézus tesz, abban az ézsaiási prófécia teljesedik be az Úr Felkentjéről, a Messiásról, akit többek között azért is küld az Isten, hogy a vakok szemét megnyissa. Ezek az emberek néznek ugyan, mert ép a testi szemük, de mégsem látnak meg semmit az Isten dolgaiból, mert lelki értelemben teljesen vakok.
Jézus szerint ez a lelki vakság már önmagában Isten ítélete rajtuk, hogy megmaradjon a bűnük, és ne menekülhessenek meg a végső ítélet napján. Jézus szerint Isten akiket ítéletre szán, azokat lelki vaksággal veri meg, mert a bűn csak akkor visz kárhozatba, ha lelki vaksággal párosul. Lelki vakságban pedig azok szenvednek, akik – bár találkoznak Jézussal – , nem képesek fölismerni benne a bűnösök Megváltóját, ezért rajtuk marad bűnük terhe, és így kell az Isten ítélőszéke előtt megjelenniük. Mert nem az a kérdés, hogy mennyi bűne van valakinek, hanem hogy hiszi-e, hogy Isten Jézust azért küldte, hogy bűnei terhétől megszabadítsa! Amíg hisszük, hogy Jézus bennünket jött megváltani a bűn átkától, és bűnünk minden terhét bátran őrá vethetjük, addig nem vagyunk elveszve! Példa erre az a lator, akit Jézussal együtt feszítettek meg, akinek egész földi élete egy volt a bűnnel, de a mellette szenvedő Jézusban mégis képes volt felismerni a bűnösök Megváltóját, az Isten országának Felkent uralkodóját, és még idejében kegyelmet kért tőle. Ő, akinek az élete egy volt a bűnnel., mégis képes volt meglátni azt, amit a farizeusok még akkor is képtelenek voltak felismerni, amikor ott álltak a kereszt alatt, és saját szemükkel lehettek tanúi a megváltás művének. Nekik megadatott, hogy nézhessék, de mégsem láthattak belőle semmit, mert akkorra ők már a lelki vakság ítéletét hordozták.
A kérdés most már csak az, hogy Isten mikor mondja ki egy ember fölött ezt a szörnyű ítéletet. Kiket fenyeget Isten a lelki vakság ítéletével?
Egy dolgot teljes bizonyossággal megállapíthatunk: még a farizeusok és az írástudók sem voltak születésüktől fogva lelki vaksággal megverve. Hol van hát az a fordulópont az életükben, amitől kezdve ha akarnák, se tudnák Jézusban a bűnösök Megváltóját felismerni? A feleletet maga Jézus adja meg, amikor kijelenti: a Szentlélek káromlása az a bűn, ami se ebben a világban, sem az eljövendőben nem bocsáttatik meg, ami miatt Isten örökre elzárja az embertől a bűnbocsánat forrását. A Szentlélek káromlása pedig nem más, mint amikor a Jézusban működő Lelket ördögi léleknek mondja valaki. Ez sokkal több az ember természetes kételkedésénél. A farizeusok és az írástudók megbocsáthatatlan bűne nem az, hogy kételkedve szemlélik Jézus működését, hogy nem akarnak első szóra, vakon hinni. Még csak nem is azért kilátástalan a helyzetük, mert nem tartják magukat bűnösnek, és ezért nem ismerik fel, hogy rászorulnak a megváltásra. A magukat igaznak tartók önhittségét az Isten Lelke képes összezúzni. A farizeusok és az írástudók akkor buktak el, amikor megkapták a saját normáik szerint is minden kétséget kizáró bizonyítékot, megkapták a követelt jelet, és azután mondtak Jézusra nemet, azt állítva, hogy a jel ördögi lélek műve. Ez a jel pedig nem volt más, mint Jézus életet teremtő hatalma. Aki ezt a hatalmat ördögi erőnek mondja, az magát Istent vádolja meg azzal, hogy ördög, mert az életet gonosz szándékkal teremti. És véletlenül se gondoljuk, hogy ez csupán az egykor élt farizeusok és írástudók kísértése! Ez a kísértés mindannyiunkat fenyeget! Valójában ez a KÍSÉRTÉS, csupa nagy betűvel! Ezt Jézus is pontosan tudja, és ezért köti tanítványai lelkére, hogy naponta kell így imádkozniuk: „Ne vigy minket kísértésbe!”
Más aspektusból a farizeusok megbocsáthatatlan bűne nem az, hogy magukat igaznak tartják, hanem hogy Istennel szemben tartják magukat igaznak! És ez bizony mindannyiunk mindennapi kísértése! Több szempontból is az! És most ne tiltakozzunk, hanem próbáljunk őszinték lenni, és tegyük fel magunkban a kérdést: én még sosem éreztem igazságtalannak, ahogyan az Isten a sorsomat irányítja? Biztos, hogy soha, még az árnyéka sem merült fel bennem az ilyen gyanúnak? Azt hiszem – magamat is beleértve – őszintén csak így válaszolhatunk: Bizony fölmerült! Fölmerült bennem is, de hála Isten Szentlelkének, – és talán ezt is mindannyiunk nevében mondhatom – , mindez idáig le tudtam győzni, vagy el tudtam hessegetni magamtól ezt a kísértést, de legalábbis nem fordítottam hátat miatta Istennek.
Aztán kérdezzük meg magunktól azt is, hogy „én még sosem botránkoztam meg azon, hogy Isten jót tett olyasvalakivel, aki szerintem azt nem érdemli meg?” „Még sosem kísértett meg a gondolat, hogy Isten ezen a földön a gonoszokat pártolja, míg a jókat ok nélküli és értelmetlen szenvedésekkel sújtja?” „Még sosem merült fel bennem, hogy ha Isten ezt vagy azt a szörnyű tragédiát megtörténni engedte, akkor ő nem is Isten, hanem egy teljhatalmú démon?” Testvérem, tudom, nem buktál el ebben a kísértésben, mert ha elbuktál volna, akkor most nem lennél itt! Nem lenne olyan hatalom, amely rábírhatna, hogy eljöjj a templomba! De tudod, hogy milyen sokan vannak, akik pont ezért nem jönnek el? Nincs hatalom, mely a templomba behozhatná őket, hiszen nekik szilárd meggyőződésükké vált, hogy az Isten, ha van, akkor egy mindennél gonoszabb démoni lény, akire csak nemet lehet mondani, akivel csak szemben állni lehet! Van fogalmunk, hogy hányan gondolkodnak így ebben az országban? És nincs olyan missziós praktika, amely behozhatná őket a templomba, vagy imára kulcsolhatná a kezüket, és kimondathatná velük, hogy „Istenem, bocsáss meg nekem, bűnösnek!” Az ilyen emberek az Istentől nem várnak többé bocsánatot, nem várnak megváltást a bűnükből, mert még ha nem is tartják magukat makulátlanul igaznak, az Istennél mindenképpen jobbnak és igazabbnak érzik magukat.
Mert egyáltalán nem igaz az a mondás, hogy a bajban végül mindenki az Istent hívja segítségül! Bizony, nagyon sokan vannak, akik a bajokért, – a maguk bajáért épp úgy, mint a világ minden bajáért – , az Istent átkozzák! Adj hálát, hogy ma még nem tartozol közéjük, ma még itt vagy, eddig még nem buktál el ebben a nap mint nap rád leselkedő kísértésben! De vigyázz és szüntelenül imádkozz, hogy ezután se bukjál el, hogy a nap mint nap megkörnyékező gonosz gondolatok valahogy fészket ne rakjanak a fejedben! Mert mélységesen igaza van Luthernak, amikor azt mondja, hogy a kísértő gonosz gondolatok olyan természetűek, mint a madarak: nem akadályozhatod meg, hogy a fejed fölött röpködjenek, de azt megakadályozhatod, hogy fészket rakjanak a fejeden!
De hogyan vértezhetjük fel magunkat hatékonyan az Isten szentségét, jóságát, igazságát kétségbevonó, gonosz gondolatok, – egy szóval – , a kísértés ellen? Jézus erre is megadja a feleletet: a leghatékonyabb védekezés, ha elismerjük vakságunkat. Ha nem lázadunk, hanem megalázzuk magunkat az Isten előtt, és azt mondjuk: „Az én szemem vak ahhoz, hogy meglássa az Isten cselekedeteinek értelmét”. „Az én szemem vak, hogy meglássa, miért igazságos, ahogy Isten a világ sorsát és benne az ellenségeim és a szeretteim sorsát az én sorsommal együtt igazgatja. Nem látom, hogy miként érvényesül mindebben az igazság, mert vak hozzá a szemem. Mint ahogy azt sem látom, miként munkálja Isten a világ üdvét és benne az én üdvömet is mindazon keresztül, ami történik, ami engem és másokat ér, mert ennek meglátásához is vak a szemem. És nem látom azt sem, hogyan teljesíti Isten a benne hívőknek, az őt szeretőknek tett ígéreteit azon a sok szenvedésen és nyomorúságon keresztül, aminek ebben az életben aláveti őket, míg az őt gyűlölők vígan élik világukat, – ennek belátásához is vak az én szemem, de látás híján is hiszem, hogy bizonyosan így van.” „És végül azt sem látom, hogy a halálon át hogyan vezet el az Isten a megígért örök életre, de nem kételkedem, hogy ezt teszi, nem az Istent, hanem szemem vakságát hibáztatom, amiért ezt sem tudom felfogni és megérteni. Belátom, vakon születtem az Isten nagy és felséges dolgainak meglátására!” Aki eljut földi érzékeinek az isten dolgai iránt való vakságának belátására, azt biztosan nem fenyegeti a lelki vakság ítélete! Aki belátja, hogy nemcsak a testi szeme, de minden földi érzéke képtelen az Isten dolgainak megismerésére, és értelme képtelen az Isten gondolatainak felfogására, az nincs elveszve! Annak Jézus azt ígéri, hogy egy napon őelőtte is meg fog állni, mint ahogy a vakon született ember előtt megállt, és azon a napon az ő szeme is meg fog nyílni, és akkor többé semmit sem fog kérdezni, hanem azt teszi, amit a vakon született ember tett, amikor szemének megnyílása után a templomban újra találkozott Jézussal: leborul előtte és csak ennyit mond: „Én Uram, én Istenem!” Ámen.
IMÁDKOZZUNK!
Úr Jézus Krisztus! Te ismered szívünket, és jól látod, milyen nehezen tűrjük, hogy nem látásban, hanem hitben kell járnunk és követnünk Téged. Hiszünk, Urunk, de légy segítségünkre, amikor hitetlenkedünk, és add nekünk Szentlelkedet, és benne a látás híján való hit mindennél erősebb bizonyosságát. Így őrizz meg minden kísértésben, míg eljuthatunk szent színed látására. Ámen.
Hirdetés
Oratio oecumenica
Lelkész: Imádkozzunk! Mindenható Isten! Te a kereszt evangéliumába rejtetted isteni erődet; hallgass meg minket, amikor Szent Fiad keresztjére tekintve fordulunk hozzád:
Istenünk! Atyánk! Áraszd ki Szentlelkedet, hogy egyházad a kereszt evangéliumának hűséges és igaz tanúja legyen a világban, és megteljék a föld a Te ismereteddel. Jézus Krisztusért kérünk:
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lelkész: Istenünk! Atyánk! Add, hogy a kereszt evangéliuma eloszlasson minden előítéletet gyermekeid között, és szeretetben és igazságban egyesítse egyházadat. Jézus Krisztusért kérünk:
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lelkész: Istenünk! Atyánk! Egyszülött Fiad halálával megtörte a Gonosz hatalmát: add, hogy őt követve győzelemmel vívjuk meg a hit harcát, hogy részünk lehessen eljövendő országodban. Jézus Krisztusért kérünk:
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lelkész: Istenünk! Atyánk! Add, hogy a kereszt evangéliuma reményt nyújtson minden csüggedőnek, erőt adjon a gyengéknek, vigasztalja a gyászolókat és jelenléted örömével töltsön el minden szenvedőt. Kérünk, Istenünk, éreztesd atyai szeretetedet gyülekezetünk betegséggel küzdő tagjaival is. Légy a műtét előtt álló Kunczius Ida testvérünkkel: erősítsd és tartsd meg a gondviselő jóságodba vetett bizalmát. Légy Szarvas Emőke testvérünkkel is, aki szembetegséggel küszködik. Őrizd meg látását, és nyisd meg hitének szemét, hogy meglássa azt, ami testi szemmel nem látható, és megértse, hogy te itt a földön keresztek és szenvedések által munkálod gyermekeid üdvösségét. Légy Molnár Ildikó testvérünkkel is: add, hogy minél előbb felépüljön elhúzódó betegségéből, és a gyülekezet közösségében adhasson hálát megtartó kegyelmedért. Jézus Krisztusért kérünk:
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lelkész: Úr Jézus Krisztus! Te mindenek Ura vagy, mégis elszenvedted értünk a kereszthalált. Légy velünk mindennap kegyelmeddel, és add, hogy szándékod szerint készüljünk szenvedésed, halálod és föltámadásod megünneplésére, hogy dicsőséges eljöveteled napján ítéletünkre ne forduljon, amit üdvösségünkre cselekedtél, hanem választottaiddal és angyalaiddal együtt vég nélkül dicsőíthessünk Téged, akinek a nevében így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Áldás