Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
GYÜLEKEZET: Ámen.
Bevezető zsoltár
Fölemelte jobbját az Úr, halleluja, az Úr hatal-masan munkálkodik, halleluja! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja! Zsolt 118,16; Hós 13,14
Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból,
mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott!
A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett,
az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos!
Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett,
hogy vigadozzunk és örvendezzünk!
Istenem vagy, ezért hálát adok neked,
Istenem, magasztallak téged, halleluja!
Zsolt 118,15.22–24.28
GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória
Fölemelte jobbját az Úr, halleluja, az Úr hatal-masan munkálkodik, halleluja! Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja!
Üdvözlés, bűnvallás, kyrie
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket! Hallgassuk meg a tízparancsolatot!
Ezt mondja az Úr: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! Mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbünteti az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyűlölnek; de kegyelmet gyakorlok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat.
Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél.
Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja:
Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, magunkat csapjuk be, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hűséges és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.
Lelkész: Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint: Testvérem az Úrban! Vallod-e magad bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Gyülekezet: Vallom.
Lelkész: Bánod-e igazán bűneidet? Gyülekezet: Bánom.
Lelkész: Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Gyülekezet: Megbocsátottam.
Lelkész: Igyekezel-e Isten akarata szerint élni?
Gyülekezet: Igyekezem.
Lelkész:Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Gyülekezet: Hiszem.
Lelkész: Legyen néktek a ti hitetek szerint! Most pedig könyörögjünk együtt Isten irgalmáért!
Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis: nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas és bocsásd meg bűnömet! Ámen.
GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie
Kegyelemhirdetés, feloldozás
Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit Isten halálra adott bűneinkért, és föltámasztott megigazulásunkért. Rm 4,25 A lelkész áldásra emeli kezét. Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!
Glória
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória
Rövid imádság: óegyházi kollekta
Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, aki szent Fiadat föltámasztottad a halálból, és ezzel bizonyossá tetted, hogy a bűn hatalmát megtörte, és a halál köteleit megoldotta! Kérünk, űzd ki belőlünk is a halál félelmét, és töltsd be szívünket az örök élet örömével, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
Lekciók
Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Húsvét ünnepének prófétai igéjét Ézsaiás könyvének 26. fejezetéből, a 14. verstől!
14A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted. 19Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ézs 26,14.19.
A Húsvét ünnepének epistolája megírva található Pál apostolnak A korinthusiakhoz írt első levelében az 5. fejezet 6. versétől:
6Nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. 8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 1Kor 5,6–8
Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!
Hitvallás
Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,
és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ének Igehirdetés Textus: Lukács 24,1–12
1A hét első napján, kora hajnalban, az sszonyok elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? 6Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: 7az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." 8Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, 9és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12(Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.) Lk 24,1–12
KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!
TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!
A négy evangélium húsvéti híradása addig nagyjából megegyezik, hogy az üres sírt először az asszonyok fedezik fel.
Az viszont már csak a három szinoptikus evangéliumban közös, hogy az asszonyok a sír körül, vagy a sírban angyallal, illetve angyalokkal találkoznak, és így tudják meg, hogy nem sírrablás történt, hanem az üres sír magyarázata az Úr Jézus föltámadása. János az angyalok megjelenését egyáltalán nem említi. A szinoptikusok viszont arról is szinte egybehangzóan számolnak be, hogy az asszonyok az angyaltól, illetve Lukács szerint angyaloktól, megbízást kapnak, hogy vigyék el a föltámadás hírét az apostoloknak. A folytatás azután a három szinoptikusnál is különböző. Mátészerint az asszonyok teljesítik a küldetést, örvendezveviszikahúsvéthírétaz apostoloknak. Márkszerint az asszonyok szinte menekülve hagyják el a sírkertet, otthonukba térnek, éssenkineksemmondanakelsemmit,mertdöbbenetésfélelemlett úrrá rajtuk. Lukácsszerint elmennek ugyan az apostolokhoz, de azok semmitsemhisznekelnekik,ésüresasszonyi fecsegésnekminősítik a föltámadáshírét.
Ezekben az eltérésekben rendet tenni – immár kétezer esztendő elteltével – egészen biztos, hogy nem fogunk tudni. De az eltérések ellenére mind a négy evangélista arról tudósít, hogy a sírnál járt asszonyok az üres sír tényét elsőként regisztrálták.
Az üres sír ténye az asszonyok híradását mesének minősítő apostolokat nem indította arra, hogy legendát költsenek az Úr Jézus feltámadásáról. Ha tehát az apostolok később mégis készek voltak az életüket is föláldozni azért a meggyőződésükért, hogy nekik föltámadott és élő Uruk van, akkor ehhez valami másra, valami többre volt szükségük az üres sír tényénél. Egy bizonytalan hitért, vagy egy költött legendáért senki sem áldozza föl az életét! Ehhez ennél sokkal nagyobb bizonyosság kell! Húsvét reggel pedig egyikükben sem látjuk ezt a bizonyosságot. Figyelmüket mindenek előtt a személyes biztonságuk féltése köti le – , ezért ki sem mennek a sírhoz, hogy az asszonyok híradását, az üres sír tényét ellenőrizzék. Nem azért, mert nem érdekli őket, hanem mert ennyire félnek. Féltik az életüket, mert úgy gondolják, hogy ők is körözés alatt állnak. Az utolsó vacsora termének magukra zárt ajtaja mögött próbálják a Mesterük elfogatása és kivégzése utáni napokat átvészelni. Egyikük sem akar a megfeszített Krisztus mártírja lenni. Lukács ugyan megemlíti, hogy az asszonyok beszédét hallva Péter mégiscsak kimegy a sírhoz, de amikor valóban üresnek találja, nem jut tovább a csodálkozásnál. János is említi ezt, sőt szerinte ketten mentek ki a sírhoz, de miután meggyőződtek, hogy a sír valóban üres, fogták magukat, és elmentek haza. Nem kezdték keresni a holttestet, eltűnését sem jelentették be az illetékes hatóságnál, hanem hazamentek, és ismét jó erősen magukra reteszelték az ajtót!
Az apostolok az üres sírral való szembesülés után nem akarnak osztozni Mesterük sorsában! Most még nem! Most még hallani sem akarnak erről! Később azonban valamennyien megteszik, illetve bátran vállalják a kockázatát. De ehhez közben valaminek történnie kellett velük! És erre nagyon nehéz más elfogadható magyarázatot találni, mint hogy később az apostolok mind találkoztak a feltámadt Krisztussal, és így szerezték meg azt a bizonyosságot, amire már fel merték tenni az életüket. Így aztán nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az apostolok húsvéti hitének forrása nem az üres sír, még csak nem is a sírban hátramaradt halotti lepel, hanem maga a feltámadt Krisztus volt.
És most szeretném, ha érzékelnénk egy nagyon lényeges különbséget! Mert egy dolog a föltámadás tényét elhinni, és egészen más dolog a föltámadott Krisztusban hinni.
Amikor János megjegyzi, hogy az üres sírban talált halotti leplet látva, ő hitt, akkor ezt nyilván arra érti, hogy ő – Pétertől eltérően – nem kereste az üres sírnak valami egyéb magyarázatát. Azt már hitte, hogy a magyarázat a feltámadásban keresendő. De még mindig nem hitt a feltámadott Krisztusban! Benne hinni ő is csak akkor tanult meg, amikor a Feltámadott megállt előtte is, és a többi társával együtt őt is így köszöntötte: Békességnéktek!
Ebből a szempontból Máté tudósítását is érdemes megfontolni. Ő elmondja, hogy a Nagytanács tagjai a sírőrség jelentését hallva nem kételkednek a feltámadás tényében, de ahelyett, hogy végre hinni kezdenének a feltámadt Jézusban, akciót szerveznek a feltámadás tényének letagadására. Azt mondják, hogy ezt a tényt jobb eltitkolni a nép elől. Pénzt adnak az őrségnek, hogy költsék azt a hírt, hogy éjjel, amíg ők aludtak, eljöttek a tanítványok és ellopták a holttestet. A Nagytanács példáján is láthatjuk, hogy Jézus föltámadásának tényként való elismerése koránt sem jelent egyet a feltámadt Jézusban való hittel!
Mi, akik a huszonegyedik században élünk, persze hajlamosak vagyunk a húsvéti hitet a föltámadás tényként való elfogadásával azonosítani. De a húsvéti hit ma sem más, mint ami egykor volt! A húsvéti hit ma is a föltámadott Krisztusban való hit! Aki eljut arra a felismerésre, hogy az üres sírnak és a sír körüli jelenségeknek nincs más, józan ésszel elfogadható magyarázata, csak az, hogy Jézus föltámadt a halálból, annak még nem biztos hogy van az evangéliumok értelmében vett húsvéti hite! Mert a húsvéti hit ma sem kevesebb a feltámadott Jézusban való hitnél! Más szóval, a húsvéti hit élő, személyes kapcsolat a feltámadt Jézussal! Ma nekünk is erre kell eljutnunk!
Csak a feltámadott Krisztussal való személyes kapcsolatban tapasztalhatjuk meg az igazi húsvéti örömöt! És ez az öröm sokkal több a halálfélelem legyőzésénél! Ez az öröm minden kétséget kizáróan a bűnbocsánat megtapasztalásában gyökerezik, de még annál is mérhetetlenül több! Ez az öröm az Istennel való közösség újbóli megélésének az öröme! Mondhatom úgy is, hogy ez a példázatbeli tékozlófiúöröme, aki az atyai házba hazatérve nemcsak azt tapasztalta, hogy atyja megbocsátotta, amiért egykor elhagyta őt, idegenbe távozott, és ott örökségét eltékozolta, hanem mindenek előtt azt a csodát élhette át, hogy atyja keblére öleli, gyűrűt húz az ujjára és ezzel visszahelyezi jogaiba a házában. Más szóval a hazatért fiúnak az atyával való kapcsolata olyan új, bensőséges tartalmat nyert, amilyennel azelőtt soha nem bírt. Ilyen változás állt be a tanítványok Jézussal való kapcsolatában azután, hogy föltámadását követően újra találkoztak vele. És Jézus ezt a bensőséges kapcsolatot keresi az idei húsvéton is mindannyiunkkal. Igen, maga az élő Jézus szeretne ma megszólítani téged is, amikor ma neked is hirdetteti az ő halál fölötti győzelmének evangéliumát. Azt szeretné, ha végre fölismernéd benne annak az Istennek a hozzád lehajló szeretetét, aki érted volt kész vállalni a megaláztatást és a szenvedést, érted járta végig a Golgotára vivő utat, és érted szállt le a halál mélységeibe is, és föltámadva a halálból, téged akar életre szeretni; olyan új életre, melyben nemcsak helye van az Istennek, de még nem is csupán az első hely az övé, hanem olyan életre, aminek ő maga a tartalma, az értelme, a célja, az Alfája és az Ómegája. Isten ma önmagával akar betölteni. Nem azt akarja, hogy hidd őt, hanem hogy benne higgy! És akkor meg fogod tapasztalni, hogy a hit nem egy üres edény, hanem magában hordozza és valóságosan jelenlévővé teszi azt, akiben hiszel.
Luther nyomán reál-praesentiáról, magyarul valóságos jelenlétről, általában az úrvacsorával kapcsolatban szoktunk beszélni, és szinte feledésbe merült, hogy Luther ezt a kifejezést a hitre alkalmazta először! Ő jól értette, hogy a hit Istent magát képes lehozni a szívbe és jelenvalóvá tenni az ember életében. És ez kiváltképpen áll a feltámadott Krisztusban való hitre!
Ha hiszel a feltámadt Krisztusban, akkor tudni fogod, hogy az úrvacsorai oltárnál nem csupán egy bibliai idézettel köszönt a szolgálattevő, amikor ezt mondja: Békességnéktek!– hanem bizonyosság tölti el a szívedet, hogy előtted is ugyanaz a feltámadt Jézus áll meg, aki az első húsvét estéjén csüggedő szívű apostolait is felkereste, és őket is így üdvözölte: Békességnéktek!Énvagyok,neféljetek! Íme,atestem,melyértetekszögeztetettát,melyetérteteknyitottmegakatonalándzsája,hogyvéremetontsam,atibűnötökbocsánatára! És ő ugyanezekkel a szavakkal lép ma hozzád is az úrvacsorai oltárnál: Ezazéntestem...Ezazénvérem...Nefélj!Nyisdmegbátranaszívedet!Nemazértjövökhozzád,hogyzsarnokodlegyek!Azértszeretnékbennedélni,ésazértszeretném,hogyteénbennemélj,mertszeretlek, és azt akarom, hogy velem és bennem örök életed legyen!
Igaza van Pál apostolnak, amikor azt mondja, hogyszemnemlátta,fülnemhallotta,emberértelmébenmegsemfordult,amitIstenazőtszeretőknek készített!Vagy látott-e már valaki olyat a pogányok számtalan istene között, aki híveiben akart lakni, bennük akart élni, és őket arra hívta meg, hogy viszont benne éljenek? Hallott-e már valaki a mennyet elhagyó és övéiben lakozó pogány istenségről? Megfordult-e a Krisztus előtti idők nagy bölcseinek értelmében, hogy az istenség kenyérként táplálhatja önmagával az övéit, és nem azt várja, hogy különlegesen nehéz törvények betöltésével szolgálják őt, hanem a legbensőségesebb szeretetközösségre hívja meg népét? Ilyenről soha, senki nem hallott még! Ezt ember ki nem találhatta! Ez nem mitológia! Az övéiért előbb halálba menő, majd a halálból visszatérve, övéit testével és vérével tápláló Isten valóságként lép elénk ma is a húsvét evangéliumában!
Boldog, aki nem bizonyítékokat keres, hanem hisz, és megnyitja előtte a szívét! Ámen.
IMÁDKOZZUNK!
Úr Jézus Krisztus! Kérünk, ne hagyj minket magunkra! Jöjj közénk ma is igédben és szentségeidben, hiszen ha értelmünk nem is képes befogadni titkaidat, lelkünk szomjazza jelenlétedet, és az örök halálban marad nélküled. Jöjj és támaszd föl bennünk újra képmásodat, melyet bűneink lerontottak. Tégy minket is a húsvét hajnalán elkezdődött új teremtés részesévé! Ámen.
Hirdetés
Oratio ökumenica
Lelkész: Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Te a Békesség Fejedelmeként tértél vissza a holtak birodalmából: feltámadásod erejével békéltess meg minket is mennyei Atyáddal, és add, hogy ujjongó lélekkel vihessük elé kéréseinket:
Lektor: Urunk, Istenünk! Add hogy földi életünk véges voltát az örök élet reménységével tudjuk elfogadni atyai kezedből. Csendesíts el szívünkben minden lázadó indulatot, és tölts be minket a húsvét örömével. Jézus Krisztusért kérünk,
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lektor: Könyörgünk, Urunk, egyházadért. Add, hogy hiteles tanúja legyen bűn és halál fölötti győzelmednek, és minden nép meghallja az örök élet evangéliumát! Jézus Krisztusért kérünk,
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lektor: Könyörgünk mindazokért, akiket hitükért és az igazságért üldöznek. Add, hogy akik testükben szenvedésedet hordozzák, azokon örök dicsőséged is nyilvánvalóvá legyen. Jézus Krisztusért kérünk,
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lektor: Könyörgünk a világ békességéért is. Fogd le azok kezét, akik mások életére törnek. Újítsd meg a föld termőerejét, és elevenítsd meg az emberi önzés következtében halódó természetet. Jézus Krisztusért kérünk,
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lektor:Könyörgünk betegeinkért és orvosaikért, ápolóikért és értük aggódó szeretteikért. Őrizd meg őket a kétségbeeséstől, és add, hogy kereszted titkát megértve, föltámadásodból naponta erőt meríthessenek. Jézus Krisztusért kérünk,
Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!
Lelkész: FöltámadottÚr Jézus Krisztus, légy mellettünk, amikor kétség és félelem gyötör. Juttasd eszünkbe, hogy nálad vannak a halál és a pokol kulcsai, és előttünk is megnyitottad az örök életre vivő utat. Végső óránkon részesíts kegyelmedben, és emlékezzél meg rólunk is, amikor eljössz országodba, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol örökkön örökké.
Gyülekezet: Ámen.
Úrvacsorai ének Prefatio
Lelkész (gyülekezet felé): Testvéreim, emeljük fel szívünket az Úrhoz, és adjunk hálát a mi Istenünknek!
Lelkész (oltár felé): Mert valóban méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki – miután halálával legyőzte a halált – harmadnapra föltámadt a sírból,
és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.
Lelkész: Szent vagy Urunk, és nagy a Te irgalmad. Elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ételt és italt adsz az embereknek, hogy életük legyen, és boldogan adjanak hálát tenéked. Ezért a nagy irgalmadért áldunk és kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy
Krisztus teste legyen kenyerünkké ebben a kenyérben+, és vére legyen italunkká ebben a borban+. Minket is szentelj meg, hogy ajándékod – testvéri közösségben – üdvössé-günkre legyen.
Mert a mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta:
Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik.
Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet is, majd hálát adott, nekik adta, és ezt mondta:
Igyatok ebből mindnyájan, ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek és sokakért kionttatik, bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.
Ezért valamennyiszer eszünk ebből a kenyérből és iszunk ebből a kehelyből az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké.
Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve, föltámadásának erejében részesüljünk.
Emlékezzél meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben és add meg teljes egységét.
Emlékezzél meg gyülekezetünkről, és minden gyülekezetről, köztük a nagybányai és a Maintal-i egyházközségről.
Emlékezzél meg püspökeinkről, pásztorainkról, elöljáróinkról, akik egyházadban szolgálnak.
Emlékezzél meg lelkésztestvérünkről, akit gyülekezetünkből hívtál el a szent szolgálatra.
Emlékezzél meg gyülekezetünk lelkészéről és családjáról. Légy oltalmazójuk szüntelen.
Emlékezzél meg mindnyájunkról, és őrizz meg a szentek közösségében.
Emlékezzél meg, Urunk azokról is, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből.
Imádunk és dicsőítünk Téged Jézus Krisztus által, mert Őáltala, Ővele és Őbenne a Tiéd mindenható Atya Isten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség most és mindörökké. Ámen.
Lelkész és gyülekezet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Krisztus ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál.
A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket, Megváltottál minket,
Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, Ó, Jézus.
Lelkész: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint abban a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz, és ígéred, hogy bűneim bocsánatát kapom tested és véred által. Uram! Nem kételkedem igédben: cselekedjél velem irgalmad szerint. Gyülekezet: Ámen.
Lelkész: Íme, minden kész! Jöjjetek az Úr megterített asztalához! Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!
Communio – Krisztus testének és vérének vétele
Lelkész (gyülekezet felé):Áldjuk az Urat, mert jó, és örök az ő irgalma!
Lelkész:Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk: add, hogy süket legyen a veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk: add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk: add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk: add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk: add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.
A lelkész a gyülekezet felé fordul.
Lelkész: Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Megízleltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek hát a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!
A gyülekezet a küldés és az áldás között énekelheti a magyar nemzeti himnuszt.
Áldás