Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket! Hallgassuk meg a tízparancsolatot!

Ezt mondja az Úr: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! Mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbünteti az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyűlölnek; de kegyelmet gyakorlok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat.

Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél.

Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja:

Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, magunkat csapjuk be, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hűséges és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.

Lelkész: Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint: Testvérem az Úrban! Vallod-e magad bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?     Gyülekezet: Vallom.

Lelkész: Bánod-e igazán bűneidet? Gyülekezet: Bánom.

Lelkész: Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Gyülekezet: Megbocsátottam.

Lelkész:  Igyekezel-e Isten akarata szerint élni?

Gyülekezet: Igyekezem.

Lelkész:Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek?     Gyülekezet: Hiszem.

Lelkész: Legyen néktek a ti hitetek szerint! Most pedig könyörögjünk együtt Isten irgalmáért!

Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis: nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas és bocsásd meg bűnömet! Ámen.

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. 2Kor 1,3–4    Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Bevezető zsoltár

    Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, halleluja,

   igéjével megvilágosít mindeneket,

   semmi sincs rejtve előtte, halleluja! Bölcs 1,7

            Ezt a napot az Úr maga szerezte,

                 hogy vigadozzunk és örvendezzünk.

            Ó, Uram, kérünk, segíts meg,

                 add, Uram, hogy áldásoddal járjunk!

            Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket,

                 magasztallak téged, én Istenem!

            Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas,

                 és szeretete örökkévaló. Zsolt 118,24.25.27a.28b.29      

GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

    Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, halleluja,

   igéjével megvilágosít mindeneket,

   semmi sincs rejtve előtte, halleluja!Bölcs 1,7 

Krisztus imádása (Kyrie)

Lelkész: Úr Jézus Krisztus, aki elküldted a Szentlelket, Uram, irgalmazz!

Lelkész: Úr Jézus Krisztus, akiről Isten Lelke tanúskodik, Krisztus kegyelmezz!

Lelkész: Úr Jézus Krisztus, aki megadod a Lélek ajándékát mindazoknak, akik kérik, Uram irgalmazz!

GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Lelkész: Imádkozzunk! Mindenható Isten, add nekünk Szentlelkedet, hogy felismerjük, ami helyes és jó, és örömmel cselekedjük akaratodat. Az Úr Jézus Krisztus által kérünk, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet Pünkösd ünnepének újszövetségi lekcióját Az apostolok cselekedeteiről írt könyv 2. fejezetéből, az 1. verstől!

¹Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. ³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. ⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. ⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. ⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? ⁸Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: ⁹pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, ¹⁰Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." ¹²Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"  ¹³Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg." ¹⁴Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! ¹⁵Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. ¹⁶Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: ¹⁷Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,  ¹⁸még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. ¹⁹És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. ²⁰A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. ²¹Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. ApCsel 2,1–21

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Az énekkar szolgálata

Pünkösd ünnepének evangéliuma megírva található a János írása szerinti evangélium 14. fejezetében, a 23. verstől:

²²Akkor így szólt Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?" ²³Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." ²⁵"Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. ²⁶A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. ²⁷Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. ²⁸Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma."  Jn 14,23–31

Ez a mai nap evangéliuma: Áldunk téged Krisztusunk!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés

Textus: Jóel 3,1–5

¹Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. ²Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. ³Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. ⁴A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. ⁵De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr. Jóel 3,1–5

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Pünkösd a görög pentekosztész szóból ered, ami magyarul annyit jelent: ötvenedik. Ötvenedik nap, húsvét után. Ez a nap Mózes törvénye szerint is ünnep volt: az új termés első zsengéjéből a húsvét utáni ötvenedik napon kellett az Isten oltárára áldozatot vinni.

        Ebből az alkalomból gyűlt össze Jeruzsálemben az a tarka sokaság, akik előtt Péter Az apostolok cselekedeteinek könyvébenmegörökített pünkösdi prédikációját elmondta, aminek hatására háromezren rögtön megkeresztelkedtek.

        Péter apostol pünkösdi beszédében szinte szó szerint idézi Jóel próféta könyvének harmadik fejezetét, ami nem más, mint a mai alapigénk. Azért mondtam, hogy „szinte szó szerint”, mert az utolsó mondatban van egy apró eltérés: a mondat második felét »azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr« – , Péter már elhagyja.

        Ez azért érdekes, mert pünkösd az egyház születésnapjaként vonult be a keresztény köztudatba. Az egyház pedig görögül ekklézia, ami az exkaleó – magyarul elhív – igéből származik. Az egyház az elhívottak gyülekezete, és így mintha a jóeli prófécia az egyház népéről szólna:  »azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.«

        Péter azonban – mintha ösztönösen érezné a veszélyt – elhagyja ezt a mondatot, mert tudja, hogy ez a mondat sokakat arra a hamis bizalomra fog majd ösztönözni, hogy elég az egyház közösségéhez tartozniuk, hogy üdvözüljenek. És lesz idő, amikor az egyház is enged majd annak a kísértésnek, hogy az egyházhoz tartozni nem akarók tömegére úgy tekintsen, mint „massa perditionis”-ra, mint Isten által eleve kárhozatra szánt tömegre.

        Mindez persze nem azt jelenti, hogy Péter ne venné komolyan az Isten elhívását. Csak éppen tudja, hogy az elhívás önmagában nem elég az üdvösséghez. Nyilván emlékszik még Jézus szavaira: »sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak«. Mert Isten éppen azokat választja majd ki az elhívottak közül, akikről azt látja, hogy eleget tettek az elhívásának, és valóban hitben járnak, a hit szabályai szerint gondolkodnak és cselekednek, vagyis – Pál szavaival – naponta arra törekednek, hogy elhívásukhoz méltóan éljenek. De akik azon túl, hogy csatlakoztak az egyház közösségéhez, semmibe veszik az Isten elhívását, és világi módon gondolkodnak, beszélnek és cselekednek, azok – ha idején meg nem térnek ebből – semmiképpen sem lesznek az üdvösségre kiválasztottak között.

        Péter apostol attól akar megóvni ma is mindnyájunkat, hogy miközben pünkösdkor az egyház születésnapját ünnepeljük, el ne feledkezzünk a lényegről, az Isten Lelkének ajándékáról, amiben ha nem részesülünk, hiába tartozunk az egyház közösségéhez, nem fogunk üdvözülni. Ezért pünkösdöt ünnepelve nem szabad túl sokat időznünk az egyház születésének ünneplésénél, hanem a Lélek ajándékát kell megismernünk és elfogadnunk, hogy pünkösd számunkra ne csak az egyház születésnapja, hanem a mi Isten számára való újjászületésünk ünnepe legyen. Mert akiket Isten elhívott, azoknak – válaszul az elhívásra – szüntelenül segítségül kell őt hívniuk, ez pedig a Lélek ajándéka nélkül nem lehetséges.

        »De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét« - mondja Jóel.          »Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« – mondja Jóel szavait tolmácsolva Péter apostol. És mivel Jóel összeköti a Lélek kitöltését az „Úr nagy és félelmetes napjával”, nem lehet, hogy erről ne Jézus szavai jussanak eszünkbe, aki az evangélisták szerint így fejezi be az „Úr nagy és félelmetes napjáról” szóló jövendölését: «Aki mindvégig kitart, az üdvözül.« Vagy más fordítás szerint: »Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.«

        A lényeg ugyanaz: Jóel próféciája szerint éppúgy, mint Jézusnak az utolsó időkről szóló jövendölése szerint azok üdvözülnek, akik a nagy megpróbáltatás napjaiban mindvégig kitartanak a hitben, és ami ezzel egyet jelent: az Úr nevének segítségül hívásában. És mivel ehhez kevés az ember ereje, Isten mindenek előtt ehhez adja Lelkének ajándékát!

        A Szentléleknek persze van sok más ajándéka is,  és ezek is egytől egyig igen értékesek és fontosak. De a Lélek legfőbb ajándéka mégiscsak ez: a megpróbáltatás napjaiban képessé tesz az Úr nevének segítségül hívására. Lehet, hogy ez nem látványos ajándék. Ehhez képest a Lélek összes többi ajándéka sokkal látványosabb, és ezért nagyobbnak is tűnnek. Emberi módon gondolkodva hajlunk rá, hogy ezt mondjuk: „Az Úr nevét segítségül hívni? Ez is valami? Hát ezt mindenki meg tudja tenni! De a Lélek segítségével prófétálni – az már valami! A Lélek segítségével kezünket rátenni egy betegre, és az ennek nyomán valóban meggyógyul – az már igen! Az már valami! A Lélek segítségével nem tanult nyelveken szólni – hát ez a csúcs! Milyen jelentéktelen dolog ehhez képest, ha a Lélek segítségével csak az Urat tudja valaki segítségül hívni!”

        Vigyázzunk! Emberi gondolkodás ez, és igen veszedelmes! Mert mondta-e valaha Jézus, olvassuk-e bárhol is a Szentírásban, hogy aki nem tud prófétálni, az nem is üdvözülhet? Mondta-e Jézus, olvassuk-e az Írásokban, hogy aki nem tud kézrátétellel gyógyítani, vagy nem tud nyelveken szólni, az nem üdvözülhet? Nem! Jézus soha nem mondott ilyet! A Bibliában sehol nem olvasunk ilyet! Mint ahogy azt sem olvassuk, hogy a prófétálás adománya, a kézrátétellel való gyógyítás adománya, a nyelveken szólás adománya vagy a Lélek bármi más adománya önmagában már elegendő az üdvösséghez. De azt igenis olvassuk, hogy »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« Vagy ahogy Jóel mondja: »Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét« És Jézus is mondta, hogy aki a nagy megpróbáltatás idején »mindvégig kitart, az üdvözül.« És itt a kitartás nem másra vonatkozik, mint a hittel való imádságra, az Úr nevének folytonos segítségül hívására.

        És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez csekély dolog, eresszük szélnek emberi értelmünk vélekedését, és vegyük komolyan, hogy ez a legfontosabb dolog!  »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« Örök sorsunk fordul meg azon, hogy a nagy megpróbáltatás napján teljes hittel és bizalommal segítségül hívjuk-e az Urat, vagy éppen ellene lázadunk! Mert egy biztos: a megpróbáltatásban Istennel szemben senki sem tud közömbös maradni! A megpróbáltatás napján vagy megalázod magad Isten előtt, és szíved teljes bizalmával segítségül hívod az Urat, vagy ökölbe szorítod a kezed és fellázadsz az Isten ellen, amiért megengedi, hogy ez történjen veled, és éppen neked kelljen ezt kiállnod. Amit megpróbáltatásod napján teszel, de még inkább amit akkor gondolsz, érzel és mondasz, abban fog megmutatkozni, hol a helyed: Isten választottai között, akik az üdvösséget öröklik, vagy a lázadók között, akiknek osztályrésze az Istentől való örök távollét, a kárhozat.

        Hogy ez mennyire így van, arról a Golgota tükrébe nézve győződhetünk meg. Nagypéntek mindenek előtt Jézus nagy megpróbáltatásának napja. De ő utolsó leheletéig kitart. Nem lázad fel az Isten ellen, amiért elhagyta és megengedte, hogy a bűnösök megalázzák, kigúnyolják és fára szögezve, a leggyalázatosabb és legkínosabb halállal öljék meg. Jézus mindvégig kitart és elfogadja, hogy ezzel Isten szent akaratát tölti be: halála előtt ezért kiáltja, hogy »Elvégeztetett« - más szóval céljához ért vele és benne az Isten akarata, beteljesült a küldetés, amivel az Atya megbízta, amikor a világba küldte. És Jézus utolsó szava az Isten iránt mindvégig megőrzött bizalom vallomása: »Atyám, kezedbe teszem le lelkemet.«

        De nagypéntek még két másik ember nagy és végső megpróbáltatásának napja is. Két latoré. Akik közül az egyik kiállja a próbát, a másik elbukik. Cselekedni már egyikük sem tud, mert a kezük a fához van rögzítve. De amíg a másik a mellette függő Urat káromolja, addig az egyik segítségül hívja őt: »Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba!«  Ő ki tudja mondani ezt az egyszerű mondatot, míg a másik képtelen rá. És ő már hallja is a választ:  »Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.« Ez az ember – akinek az egész élete egy volt a bűnnel, és aki maga tanúskodott arról, hogy méltán szenvedi a kereszt ítéletét – , megmenekült és örök üdvösséget nyert, mert végső megpróbáltatásában bizalommal fordult az Úrhoz, és segítségül hívta olyan helyzetben, amikor pedig úgy tűnt, hogy az Úr még magán sem tud segíteni. A másik viszont éppen ezért csak káromolni tudta őt. Mindkettőjük örök sorsa dőlt el azon, amit végső megpróbáltatásuk óráján gondoltak, éreztek és mondtak. Üdvösségük, illetve kárhozatuk dőlt el azon, hogy amit az egyikük könnyen, mintegy magától értődően ki tudott mondani, azt a másik képtelen volt. A másik számára megoldhatatlanul nehéz, lehetetlen feladat volt, hogy végső megpróbáltatásában az Úr nevét segítségül hívja. Neki ez nem adatott meg. Az egyiknek viszont kinyilatkoztatta a Szentlélek, hogy a mellette függő és teljes erőtlenségben haldokló Jézus nem más, mint az Isten eljövendő országának Királya, az örök élet és az üdvösség Fejedelme.

        Jóel próféciája szerint, de Jézus jövendölése szerint is el fog jönni a végső megpróbáltatás napja, amit Jóel is, Ézsaiás is, de maga az Úr Jézus is „az Úr nagy napjának” nevez.   Hogy ez a nap mikor jön el, azt nem tudom megmondani, de bizonyos, hogy az Isten által rendelt időben eljön.

        Hogy közülünk megéri-e valaki, nem tudom. De azt tudom, hogy Isten hűséges, és teljesíti amit prófétája által ígért. Mielőtt elhozza „az Úr nagy és félelmetes napját”, mindent elkövet annak érdekében, hogy a föld lakói közül minél többen képesek legyenek a megpróbáltatás végéig kitartani a hitben és az imádságban, az Úr nevének segítségül hívásában. Be fog teljesülni, amit Jóel így jövendölt meg: »Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben.« De ez nem önmagáért lesz így, hanem a folytatás miatt, ami szintén beteljesül: »Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.«                         Isten azért tölti majd ki a Lelkét újra az első pünkösd óta nem látott mértékben, mert azt akarja, hogy a végső megpróbáltatást minél többen ki tudják állni, és mindvégig állhatatosak tudjanak maradni a hitben. Ne lázadjanak majd a szívükben Isten ellen, hanem minél jobban fokozódik a nyomorúság, annál kitartóbban kiáltsanak az Úrhoz, és hívják segítségül a nevét. Mert – miként a próféta mondja – abban az időben és azon a napon »megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét«. Mert elég az Úr nevét segítségül hívni! Semmi más nem kell hozzá, hogy az ember a végső megpróbáltatást kiállja!

        A végső megpróbáltatás egy napon mindenki számára eljön. Azok életében is eljön, akik a világ végső megpróbáltatásának idejét, „az Úr nagy és félelmetes napját” nem érik meg. Ha nem érjük meg ezt a napot, akkor számunkra életünk végén, az akár hosszabb ideig, akár rövid ideig tartó haláltusa napjaiban, óráiban, vagy csak perceiben, másodperceiben jön el a végső megpróbáltatás. És minden azon fog eldőlni, amit akkor gondolunk, érzünk, mondunk. Örök sorsunk dől el azon, hogy képesek leszünk-e segítségül hívni az Urat, vagy ökölbeszoruló kézzel lázadunk Isten és a sorsunk ellen.

            Aki végső megpróbáltatása idején segítségül hívja az Urat, az üdvözül! – sokan mondták már erre, hogy ez így túl könnyű. Igazságtalanul könnyű. Nem lehet, hogy Isten ne az ember egész életútját vizsgálja. Igazságtalan lenne, ha egy hitben és tisztességben leélt élet után kárhoztatna valakit, mert utolsó óráján, a halál közelségét érezve, megingott a hite és nem tudta őt segítségül hívni, hanem inkább méltatlankodott, hogy miért kell ezt elszenvednie. És igazságtalannak gondoljuk azt is, ha egy istentelenségben és bűnben leélt élet végén – csak azért mert magába száll valaki, és az Úr nevét segítségül hívja – üdvözüljön. De ezek a mi emberi gondolataink az igazságosságról, és nem Isten gondolatai. 

        Isten jól tudja, hogy halálában nem tud egyesülni vele az olyan ember, aki bár egész életében hívő és becsületes volt, végül mégis lázad ellene és meg van róla győződve, hogy valami nagy méltánytalanság éri, amiért szenvednie kell és meg kell halnia. Ugyanakkor tárt karokkal fogadja azt a gyermekét, aki csak a vég közeledtével nyitotta meg a szívét az ő atyai szeretete előtt.

            Mert hogy könnyű lesz-e, vagy nehéz, sőt lehetetlen, hogy végső óránkon Istent segítségül hívjuk, az – bármilyen botránkoztatóan hangzik is – , nem attól függ, hogy mit cselekedtünk, hogyan éltünk egészen addig, hanem hogy mi van a szívünkben, mit gondolunk Istenről és mit érzünk iránta. Azon múlik minden, hogy körülményeinktől függetlenül, attól függetlenül, amit megpróbáltatásunk során éppen átélünk, amit el kell viselnünk, meg tudunk-e nyílni Isten bűnöket megbocsátó, értünk aggódó, féltő szeretete előtt, és ezért bizalommal tudjuk-e segítségül hívni őt, vagy végleg bezárjuk előtte a szívünket.

            Hogy az utolsó próbatétel örökre megnyitja-e szívünket Isten felé, vagy örökre bezárja, az egyedül csak azon múlik, hogy megtapasztaljuk-e mi is, amiről Pál apostol Róma 5,5-ben így vall: „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”  Mert ez a Szentlélek legkevésbé látványos, de mégis mindent eldöntő ajándéka: a végső megpróbáltatásban egyébként csak még inkább megkeményedni tudó szívünket meglágyítja és megnyitja az Isten mentő, üdvözítő szeretete előtt. Mert egyedül Isten szeretetének köszönhetően üdvözülhetünk, és nem a magunk cselekedeteiért. De még csak nem is a hitünk miatt! A hit nem a mi érdemünk, hanem Isten azért adja, hogy általa Szentlelke munkálkodhasson bennünk, hogy majd a végső megpróbáltatáskor ne bezárjuk előtte a szívünket, hanem megnyíljunk és bizalommal adjuk át magunkat az ő halálon is diadalmas, halálon át is életre vezető, megmentő, üdvözítő szent szeretetének.

        Az első pünkösdkor valóban megszületett az egyház, a hívők gyülekezete, amibe keresztségünk által mi is elhívást kaptunk. De ehhez az elhíváshoz csak akkor élünk méltóan, ha a hétköznapokban sem állunk ellen a Szentléleknek, hanem nap mint nap kérjük, és amikor megadja, elfogadjuk az ő legnagyobb és legdrágább ajándékát, amit pünkösd második ünnepének igéje, az Ezékiel könyvében olvasható prófécia így fejez ki: »Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.« 

            Eltávolítja az Isten szeretete iránt érzéketlen „kőszívet”, és olyan „hússzívet” ad, melyet naponta Isten szeretete éltet, és amiből a végső megpróbáltatásban is könnyen, magától értetődően tör fel az Istent segítségül hívó kiáltás, hogy azután valóságként tapasztalja meg Isten mentő szeretetének válaszát: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« Ámen.

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, küldd Lelkedet, hogy elvegye „kőszívünket”, és élő „hússzívvel” ajándékozzon meg, amely nyitott szereteted befogadására, a nyomorúság idején pedig benned reménykedik, és teljes bizalommal téged hív segítségül. Jöjj, Szentlélek Isten! Taníts minket Istent igazán szeretni, Krisztust hűséggel követni, és add erődet, hogy a végső küzdelmet hitünket megőrizve, győzelemmel vívjuk majd meg. Ámen.

Hirdetés

Úrvacsorai ének Prefatio

Lelkész (gyülekezet felé): Testvéreim, emeljük fel szívünket az Úrhoz, és adjunk hálát a mi Istenünknek!

Lelkész (oltár felé): Mert valóban méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki elküldte a Szentlelket, hogy gyermekeidet az egyház közösségébe gyűjtse. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Gyülekezet: Sanctus énekverset énekel

Lelkész: Szent vagy Urunk, és nagy a Te irgalmad. Elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ételt és italt adsz az embereknek, hogy életük legyen, és boldogan adjanak hálát tenéked. Ezért a nagy irgalmadért áldunk és kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy

Krisztus teste legyen kenyerünkké ebben a kenyérben, és vére legyen italunkká ebben a borban. Minket is szentelj meg, hogy ajándékod – testvéri közösségben – üdvösségünkre legyen. 

Mert a mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta:

Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik.

Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet is, majd hálát adott, nekik adta,  és ezt mondta:

Igyatok ebből mindnyájan, ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek és sokakért kionttatik, bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.

            Ezért valamennyiszer eszünk ebből a kenyérből és iszunk ebből a kehelyből az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom mind-örökkön örökké.

            Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve, föltámadásának erejében részesüljünk.

            Emlékezzél meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben és add meg teljes egységét.

            Emlékezzél meg gyülekezetünkről, és minden gyülekezetről, köztük a nagybányai és a Maintal-i egyházközségről. 

Emlékezzél meg püspökeinkről, pásztorainkról, elöljáróinkról, akik egyházadban szolgálnak.

            Emlékezzél meg gyülekezetünk lelkészéről, akit fiúgyermekkel ajándékoztál meg. Áldd meg és őrizd meg őt újszülött gyermekével és egész családjával együtt.

            Emlékezzél meg arról a lelkésztestvérünkről, akit közülünk hívtál el a szent szolgálatra.

            Emlékezzél meg mindnyájunkról, és őrizz meg a szentek közösségében.

Emlékezzél meg, Urunk azokról is, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből.

            Imádunk és dicsőítünk Téged Jézus Krisztus által, mert Őáltala, Ővele és Őbenne a Tiéd mindenható Atya Isten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség most és mindörökké. Ámen.

Lelkész és gyülekezet

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint  a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.                 

        Krisztus ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál.                                

       A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.                                         

       Viselvén bűneinket, Megváltottál minket,                                            

       Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, Ó, Jézus.       

Lelkész:  Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,  de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint abban a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz, és ígéred, hogy bűneim bocsánatát kapom tested és véred által. Uram! Nem kételkedem igédben: cselekedjél velem irgalmad szerint. Gyülekezet:  Ámen.

Lelkész:  Íme, minden kész! Jöjjetek az Úr megterített asztalához!    Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!

Communio – Krisztus testének és vérének vétele

Lelkész (gyülekezet felé):Áldjuk az Urat, mert jó, és örök az ő irgalma!

Lelkész:Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk: add, hogy süket legyen a veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk: add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk: add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk: add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk: add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.  

         A lelkész a gyülekezet felé fordul.

Lelkész: Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Megízleltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek hát a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

A gyülekezet a küldés és az áldás között énekelheti a magyar nemzeti himnuszt.

Áldás