2012.04.09. Húsvéthétfő

Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

     Nem halok meg, hanem élek, halleluja,

    és hirdetem az Úr tetteit, halleluja! Zsolt 118,17

            Erőm és énekem az Úr,

                mert megszabadított engem!

            Kegyelmes és igazságos az Úr,

                irgalmas a mi Istenünk!

            Levette rólam a bilincset,

                és megmentette lelkemet a haláltól.

            Ezért az Úr színe előtt fogok járni az élők földjén.Zsolt 118,14; 116,5.16.9

 

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket! Hallgassuk meg a tízparancsolatot!

Ezt mondja az Úr: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! Mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbünteti az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyűlölnek; de kegyelmet gyakorlok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat.

Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél.

Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja:

Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, magunkat csapjuk be, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hűséges és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.

Lelkész: Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint: Testvérem az Úrban! Vallod-e magad bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?  Gyülekezet: Vallom.

Lelkész: Bánod-e igazán bűneidet? Gyülekezet: Bánom.

Lelkész: Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Gyülekezet: Megbocsátottam.

Lelkész:  Igyekezel-e Isten akarata szerint élni?

Gyülekezet: Igyekezem.

Lelkész:Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Gyülekezet: Hiszem.

Lelkész: Legyen néktek a ti hitetek szerint! Most pedig könyörögjünk együtt Isten irgalmáért!

Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis: nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas és bocsásd meg bűnömet! Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, feloldozás

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit Isten halálra adott bűneinkért, és föltámasztott megigazulásunkért.       Rm 4,25  A lelkész áldásra emeli kezét. Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

  Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Mindenható örök Isten, aki egyszülött Fiad halálával eltörölted a világ bűnét, és feltámasztásával megtörted a halál erejét! Add nekünk Lelkedet, hogy föltámadott Urunkat követve új életben járjunk, és elnyerjük az örök életet, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.  Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Húsvét második ünnepének ószövetségi olvasmányát Sámuel első könyvének 2. fejezetéből az 1. verstől:

1Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak.  2Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.  3Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le. 4A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 5A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 6Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. 1Sám 2,1–6

Az ünnep újszövetségi olvasmánya megírva található Az apostolok cselekedeteiről írt könyv 10. fejezetében, a 34. verstől:

34Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,  35hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. 36Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!  37Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: 38A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. 39Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték;  40de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; 41de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." ApCsel 10,34–43

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

 

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

 

Ének

Igehirdetés Textus: Lk 24,33–45 

33A tanítványok még abban az órában útra keltek, és Emmausból visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34Azok elmondták nekik, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.  35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. 36Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!" 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?" 42Erre adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette és szemük láttára megette.     44Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban." 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.  Lk 24,33–47

 

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

A tegnapi evangéliumból csak az Úr Jézus föltámadásának hírét hallhattuk, ahogy azt az angyalok a sírt hajnalban felkereső asszonyoknak átadták. A tegnapi történet most felolvasott folytatásában már  maga a feltámadt Jézus is megjelenik. Mindenek előtt kétséget módon bizonyítja a csodálkozó és hitetlenkedő apostoloknak, hogy valóban ő az, és nem csak egy kísértetet látnak. De ami ennél is sokkal fontosabb, megnyitja az értelmüket, hogy végre megértsék mindazt, ami az Írásokban a Messiás szenvedéséről, haláláról és föltámadásáról szól. Mindennek summájaként pedig az apostolok feladatává teszi a megtérés és a bűnbocsánat hirdetését minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve, szerte az egész világban. Ma tehát a legilletékesebbtől, magától a feltámadt Jézustól hallhatjuk, hogy a húsvéti evangélium tartalma ebben az egy szóba sűríthető: bűnbocsánat.   

            Ezért mi sem állhatunk meg ott, ahol – ha egyáltalán eljutunk odáig – általában meg szoktunk állni: Krisztus húsvétkor legyőzte a halált, és ezzel az élet egyszer s mindenkorra diadalmaskodott a halál fölött! Mindez persze igaz, de önmagában még nem válasz emberlétünk igazi nagy kérdésére!

            Vulgáris felfogás szerint az emberlét legnagyobb problémája és egyben tragédiája az elkerülhetetlenül mindannyiunkat elérő halál. Ha a halált ki lehetne iktatni, akkor – így gondoljuk – minden bajunk egy csapásra megoldódna. De ez nem így van! Madách Imre hiába adja Ádám szájába minden ember leghőbb vágyát: „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” - az ember igazi tragédiája nem földi életének véges volta! Az ember igazi tragédiája a bűne, ami Istentől elválasztja. És most hadd tegyem hozzá: ha nem lenne húsvét, akkor örökre!

            De szerencsére van húsvét, mert Krisztus föltámadt! Legyőzte a halált, de ami még ennél is sokkal de sokkal fontosabb: halálával legyőzte, megfojtotta a bűneinket! Rögtön hozzáteszem: ezzel korántsem tett bűntelenné minket.

            Az orvostudomány régóta ismeri azt a módszert, hogy megfojtott vagy legyengített kórokozók beadásával immunissá teszi a szervezetet a virulens kórokozók hatásával szemben. Amikor Pál apostol 2Kor 5,21-ben leírja azt az írásmagyarázóknak sok fejtörést okozó mondatát, hogy Krisztusban Isten „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”, akkor valami hasonlóról beszél. Ha hiszünk Krisztusban, és hitünk által közösségben élünk vele, akkor Ő maga lesz életünkben a bűn „ellenmérge”, mert megakadályozza, hogy a bűn kifejtse veszedelmes hatását, és elválasszon Istentől. Mert Krisztus halálában ledőlt az a válaszfal, amit a bűn emelt Isten és ember közé, és ami úgy látszott, sosem dőlhet le. És Krisztus feltámadása nyilvánvalóvá teszi, hogy a bűnbocsánat az az eszköz, ami Nagypénteken bűneink válaszfalát ledöntötte. Ez a húsvét igazi titka! A feltámadt Krisztus testén továbbra is látható sebek azt bizonyítják, hogy a bűn Krisztusban többé már nem elválaszt Istentől, hanem ellenkezőleg: minden eddiginél szorosabban odaköt hozzá! Mert a Krisztusban hívők bűnei – az Ő sebei által – megbocsáttattak!

            Amíg ezen a földön élünk, bűnösök vagyunk, mert naponta vétkezünk, hiszen – ahogy Szt. Ágoston mondja – „nem tudunk nem vétkezni”, de a bűneink Krisztusban meg vannak bocsátva, és ezért nem kell menekülnünk miattuk az Isten elől, nem kell rettegéssel gondolnunk a vele való találkozásra, mint valami mindennél rémesebb lehetőségre. Nem kell rettegve gondolnunk testi halálunk órájára, hanem Pál apostollal együtt bizakodva kiálthatjuk „Ó, én nyomorult ember, ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Rm 7,24) Igen, Pál számára kívánatossá vált a testi halál, de nem azért, mert megunta az életét, hanem mert meg volt győződve, hogy testi halála után fog elkezdődni a bűn minden nyomorúságától szabad örök élete, Krisztusban. Pál aztán éppen erre a rá váró szabadságra nézve tudja meghátrálás nélkül végigfutni földi pályáját, vállalva Krisztusért a sok üldöztetést és egyéb szenvedést, végül még a vértanúhalált is.

            Tudom, minderre könnyen azt lehet mondani, hogy életidegen tanítás, kegyes szöveg, vétek terhelni vele a 21. századi gyülekezetet. Tudom azt is, hogy manapság neves teológusok is vallják, hogy a bűn és a bűnbocsánat kérdése korunk emberét nem érdekli. Mindez talán érdekelte a 16. századi reformátorokat, de a modern embert egész más kérdések foglalkoztatják. A mai embernek nem Istennel van problémája – Isten nélkül egészen jól el tud lenni –, hanem az embertársával. És persze önmagával is, hiszen a mai ember akkor sem érzi magát igazán jól a bőrében, ha minden rendben van körülötte. És az főleg nem foglalkoztatja a mai embert, hogy mi vár rá a halála után. Inkább attól retteg, hogy még halála előtt mi mindent kell elszenvednie az eredetileg egészsége fölötti őrködésre hivatott, de magát egyre inkább élet-halál urává kinövő orvostudománytól, mielőtt végleg lehunyhatja szemét. A mai ember úgy gondolja, ezek a valós kérdések, és a húsvéti evangélium pont ezekre nem tud feleletet adni.

            Mindennek a jogosságát nem is vitathatnánk, ha be kellene érnünk a húsvéti evangélium vulgáris felfogásával: Krisztus legyőzte a halált! De ha komolyan vesszük, hogy a húsvéti evangéliumban a halál fölötti diadal csak másodlagos, mert a húsvét központi üzenete a feltámadt Krisztusban kinyilatkoztatott bűnbocsánat, akkor már csak egy lépés, hogy belássuk: földi vándorlásunk során azért van annyi bajunk az embertársainkkal, sőt saját magunkkal is, mert a bűnbocsánatra nemcsak akkor legyintünk, amikor Isten nekünk kínálja fel, hanem akkor is, amikor nekünk kellene megbocsátanunk.

            A bűn egyik legszörnyűbb következménye, hogy az embert megbocsátásra képtelenné teszi! Mert nem tudjuk belátni, hogy a bűnnek csak egy lehetséges megoldása van, a megbocsátás! Nem tudjuk belátni, hogy a megbocsátás valóban megoldás, mert a bűnre adható egyetlen olyan válasz, ami nem újabb bűnök láncolatát szüli. Magukat hívő kereszténynek valló emberek is naponta hangoztatják, hogy aktuális konfliktusaikban a megbocsátást nem érzik megoldásnak! Pedig csak ez az egy megoldás van! Minden más zsákutca! A feltámadt Krisztus élő bizonyosság erre! Ezt a mai lekciónkban beszélő Péter apostol is pontosan tudta! Az ő hajnali kakasszó előtt kimondott szavaira, háromszori árulásának bűnére egyedül a feltámadt Krisztus, az elnyert bűnbocsánat élő bizonyítéka volt a megoldás. És amikor Péter Kornéliusz házában azt mondja, hogy Isten a megfeszített, de feltámadt Krisztust tette élők és holtak bírájává, akkor ő pontosan tudja, hogy ez mit jelent! Péter már érti, hogy a Golgota keresztje mindent örökre megfordított! Amíg Krisztus, mint Isten Báránya, magára nem vette a világ minden bűnét, addig azért a bűnért fenyegette ítélet az embert, amit elkövetett. Húsvéttal fordult a kocka! Húsvét óta azoknak a bűnöknek a terhét és átkát viseli az emberiség, amit nem képes megbocsátani! Mert Jézus olyan bíró, aki nem a bűnöst, hanem a megbocsátani nem tudó – idéző jelében mondom - „igazat” hibáztatja és marasztalja el! Az ő ítélőszéke előtt – és ezt nagyon komolyan mondom – nem elkövetett bűneidről kell majd számot adnod, hanem arról, amit nem tudtál megbocsátani az ellened vétkezőnek! Miként a gonosz adós szolga példázatában ezt Jézus napnál világosabban kinyilatkoztatta! Ezért tanít így imádkozni a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, és ezért fűzi hozzá mintegy a Miatyánk  záradékaként: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 7,14-15) Ezzel ünnepélyesen megígéri, hogy az ő ítélőszéke előtt nem fog szó esni azoknak a vétkeiről, akik megbocsátottak az ellenük vétkezőknek. Akik viszont képtelenek a megbocsátásra, azok életét már a haláluk előtt is az a gyűlölet, az a belső megkeményedés fogja mérgezni és tönkre tenni, sőt pokollá változtatni, ami a meg nem bocsátásból fakad.

            A megbocsátásra való képtelenség embert embertől elválasztó falát pedig egyedül a húsvéti evangéliumban elénk lépő feltámadt Krisztus képes lerombolni. De ezt csak azok érthetik, akiket az ő szelíd tekintete – mint egykor Pétert a Genezáret tavának partján – mélységes szégyenérzettel tölt el. Akik megértették, hogy Uruk testén a nagypénteki korbácsütések nyoma, a szögek helye és a lándzsa ütötte seb az ő bűnük következménye. És akik megérezték azt a kibeszélhetetlen szeretetet, ami mindezt képes nekik megbocsátani. Az ebből fakadó üdvös szégyenérzet fogja szívükben porrá zúzni a megbocsátásra való képtelenséget. Amikor ennek a szégyennek az eredményeként nemcsak kimondani tudod, hogy „megbocsátok”, de szívedben is így érzel, akkor válik életté számodra Pál apostol már idézett, sokat vitatott mondatának második fele: Krisztusban Isten „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”. Ámen.

Imádkozzunk! Feltámadott Urunk, Te igaz vagy, mert kész vagy megbocsátani minden vétket, amit ellened elkövetünk. Tégy bennünket is igazzá a húsvét evangéliumának erejével, hogy mi is szívből megbocsássunk minden ellenünk vétkezőnek, és így legyünk mennyei Atyánk gyermekei, aki személyválogatás nélkül megbocsát mindazoknak, akik Benned hisznek, és nevedben reménykednek. Ámen.

 

Oratio ökumenica

Lelkész: Imádkozzunk!  Úr Jézus Krisztus!  Te a Békesség Fejedelmeként tértél vissza a holtak birodalmából: feltámadásod erejével békéltess meg minket is mennyei Atyáddal, és add, hogy ujjongó lélekkel vihessük elé kéréseinket:

Lektor:   Urunk, Istenünk! Add hogy földi életünk véges voltát az örök élet reménységével tudjuk elfogadni atyai kezedből. Csendesíts el szívünkben minden lázadó indulatot, és tölts be minket a húsvét örömével. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:   Könyörgünk, Urunk, egyházadért. Add, hogy hiteles tanúja legyen bűn és halál fölötti győzelmednek, és minden nép meghallja az örök élet evangéliumát! Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:   Könyörgünk mindazokért, akiket hitükért és az igazságért üldöznek. Add, hogy akik testükben szenvedésedet hordozzák, azokon örök dicsőséged is nyilvánvalóvá legyen. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:  Könyörgünk a világ békességéért is. Fogd le azok kezét, akik mások életére törnek. Újítsd meg a föld termőerejét, és elevenítsd meg az emberi önzés következtében halódó természetet. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:Könyörgünk betegeinkért és orvosaikért, ápolóikért  és értük aggódó szeretteikért. Őrizd meg őket a kétségbeeséstől, és add, hogy kereszted titkát megértve, föltámadásodból naponta erőt meríthessenek. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lelkész: FöltámadottÚr Jézus Krisztus, légy mellettünk, amikor kétség és félelem gyötör. Juttasd eszünkbe, hogy nálad vannak a halál és a pokol kulcsai, és előttünk is megnyitottad az örök életre vivő utat.  Végső óránkon részesíts kegyelmedben, és emlékezzél meg rólunk is, amikor eljössz országodba, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol örökkön örökké.

Gyülekezet:  Ámen.

Úrvacsorai ének Prefatio

Lelkész (gyülekezet felé): Testvéreim, emeljük fel szívünket az Úrhoz, és adjunk hálát a mi Istenünknek!

Lelkész (oltár felé): Mert valóban méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki – miután halálával legyőzte a halált – harmadnapra föltámadt a sírból,

és kinyilatkoztatta az örök életet.  Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

 

Lelkész: Szent vagy Urunk, és nagy a Te irgalmad. Elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ételt és italt adsz az embereknek, hogy életük legyen, és boldogan adjanak hálát tenéked. Ezért a nagy irgalmadért áldunk és kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy

Krisztus teste legyen kenyerünkké ebben a kenyérben+, és vére legyen italunkká ebben a borban+. Minket is szentelj meg, hogy ajándékod – testvéri közösségben – üdvössé-günkre legyen. 

Mert a mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta:

Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik.

Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet is, majd hálát adott, nekik adta,  és ezt mondta:   

Igyatok ebből mindnyájan, ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek és sokakért kionttatik, bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.

            Ezért valamennyiszer eszünk ebből a kenyérből és iszunk ebből a kehelyből az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké.

            Kérünk, Istenünk, emlékezzél meg szeretett Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Szentlelkedet, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve, föltámadásának erejében részesüljünk.

            Emlékezzél meg egyházadról, amelyet Krisztus vérén váltottál meg. Őrizd hitét, tartsd meg békességben és add meg teljes egységét.

            Emlékezzél meg gyülekezetünkről, és minden gyülekezetről, köztük a nagybányai és a Maintal-i egyházközségről. 

Emlékezzél meg püspökeinkről, pásztorainkról, elöljáróinkról, akik egyházadban szolgálnak.

            Emlékezzél meg lelkésztestvérünkről, akit gyülekezetünkből hívtál el a szent szolgálatra.

            Emlékezzél meg gyülekezetünk lelkészéről és családjáról. Légy oltalmazójuk szüntelen.

            Emlékezzél meg mindnyájunkról, és őrizz meg a szentek közösségében.

Emlékezzél meg, Urunk azokról is, akik Krisztus békességében távoztak ebből az életből.

            Imádunk és dicsőítünk Téged Jézus Krisztus által, mert Őáltala, Ővele és Őbenne a Tiéd mindenható Atya Isten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség most és mindörökké.  Ámen.

Lelkész és gyülekezet

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint  a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.

Krisztus ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál.

A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.

Viselvén bűneinket, Megváltottál minket,

Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, Ó, Jézus.

Lelkész:  Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,  de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint abban a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz, és ígéred, hogy bűneim bocsánatát kapom tested és véred által. Uram! Nem kételkedem igédben: cselekedjél velem irgalmad szerint. Gyülekezet:  Ámen.

Lelkész:  Íme, minden kész! Jöjjetek az Úr megterített asztalához! Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!

Communio – Krisztus testének és vérének vétele

 

Lelkész (gyülekezet felé):Áldjuk az Urat, mert jó, és örök az ő irgalma!

Lelkész:Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk: add, hogy süket legyen a veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk: add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk: add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk: add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk: add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért.   Ámen.  

         A lelkész a gyülekezet felé fordul.

Lelkész: Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Megízleltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek hát a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel!

A gyülekezet a küldés és az áldás között énekelheti a magyar nemzeti himnuszt.

 

Áldás