Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

  Örvendj, Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek,

  és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltátok,   

  leljetek vigaszra benne! Ézs 66,10

     Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért,

        testem és lelkem ujjongva fordul az élő Isten felé.

    Boldog, akinek te vagy ereje,

            akit szíve a házadba vivő útra vezérel!

    A Siralom völgye források völgye lesz,

            amikor a Sion felé átvonulnak rajta.

    Örvendezek, amikor ezt hallom:

            az Úr házába megyünk! Zsolt 84,3.6.7; 122,1

        GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

  Örvendj, Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek,

  és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltátok,   

  leljetek vigaszra benne! Ézs 66,10

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Megvallom és bánom, irgalmas Isten, hogy jobban ragaszkodtam mulandó javakhoz, mint az örök élet beszédéhez. Ne vond meg tőlem irgalmadat, hanem növeld hitemet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ef 5,2A lelkész áldásra emeli kezét.

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten! Vétkeink ellenünk tanúskodnak, mégis hozzád fordulunk! Ne feledkezz meg kegyelmedről, és ne hagyj minket vigasztalás nélkül! Erősítsd szívünket igéddel, hogy ne a földiekért aggódjunk, hanem beteljünk országod javaival,  az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet Böjt negyedik vasárnapjának, Laetare vasárnapnak prófétai igéjét Ézsaiás könyvének 54. fejezetéből, a 7. verstől:

⁷Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. ⁸Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad.  ⁹Mert úgy teszek, mint Noé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Noé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé.  ¹⁰Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad. Ézs 54,7–10

Böjt negyedik vasárnapjának evangéliuma megírva található A János írása szerinti evangélium 6. fejezetében, az 1. verstől:

¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára.  ²Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.  ⁵Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." ⁸Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹"Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"  ¹⁰Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."    ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. ¹⁴Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."  ¹⁵Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. Jn 6,1–15

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének Igehirdetés Textus: Rm 5,12–17

¹²Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.   ¹³Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. ¹⁴Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. ¹⁵De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. ¹⁶És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. ¹⁷Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. ¹⁸Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. ¹⁹Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. ²⁰A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; ²¹hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.Rm 5,12–21 

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Az írásmagyarázók egy része azt javasolja, hogy vegyünk a kezünkbe egy piros ceruzát, és a Római levél ötödik fejezetének most felolvasott részét egy határozott mozdulattal húzzuk át. Szerintük ez a szakasz nem illik a levél gondolatmenetébe, viszont a megelőző tizenegy vershez a következő, hatodik fejezet tökéletesen illeszkedik. Hiszen az ötödik fejezetnek a mai szakaszt megelőző része arról szól, hogy a Jézus Krisztusban való hit által elnyertük a megigazulás és az Istennel való megbékélés ajándékát. A hatodik fejezet pedig ennek a konzekvenciáit vonja le. Ha hit által megigazultunk és megbékéltünk Istennel, akkor többé nem élhetünk a bűn uralma alatt, tagjainkat többé nem adhatjuk át a bűn szolgálatára. Már csak azért sem, mert a keresztségben Krisztussal együtt meghaltunk a bűnnek, hogy vele együtt föltámadva, egyedül Istennek éljünk.

        A mára kijelölt szakasz ebben az összefüggésben  zavaró közbevetésnek tűnik, ráadásul pedig olyasmivel érvel, amit a mai ismereteink alapján hívő ember sem tud komolyan venni. Az „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” jelszó jól hangzik D'Artagnan lovag és testőrtársai szájából, de nem hangzik jól, ha a teológus apostol, Pál érvel vele. És még kevésbé hangzik jól, ha huszonegyedik századi igehirdetők arról beszélnek, hogy van kollektív bűnösség, pontosabban az egyén bűnéért az emberiség egész közössége viseli a felelősséget, és osztozik a következményeken. Valljuk be, hogy nekünk sokkal szimpatikusabb Ezékiel próféta érvelése az akkoriban széles körben elterjedt közmondással szemben, mi szerint „Az apák ették az egrest, de a fiak foga vásott el tőle.” Amikor a próféta ezzel a közmondással Isten üzenetét állítja szembe: „Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.” – akkor helyeslően bólogatunk. Magunk is azt érezzük igazságosnak, hogy kinek-kinek a maga bűneiért kell felelnie Isten előtt.

        Ez persze igaz is abban az összefüggésben, hogy mások elkövetett bűnéért Isten ítélőszéke előtt nem nekünk kell számot adnunk. Ott majd a magunk bűneiért kell felelnünk. De Pál apostol a Római levél ötödik fejezetében nem a felelősség, és főleg nem a felelősségre vonás, nem a végső számadás összefüggésében beszél arról, hogy egynek bűne terjedt ki mindenkire, és egynek a bűne miatt uralkodott el a halál az egész teremtettség fölött.

        Pál itt nem a jövőről beszél, nem a jövőbeli végső számadásról, ami valóban egyéni lesz, hanem a múltról szól. Pontosabban arról a jelenről, amit a múlt, az emberi nem közös múltja határoz meg. Pál számára nem az a kérdés, hogy az ő korában élő emberek egyénileg felelősek-e akár az ősatya, Ádám bűnéért, akár a megelőző generációk bűneiért. Pál nem a felelősség kérdését firtatja, hanem a bűn természetéről  mond el valami fontosat, aminek a megértése nélkül a bűn kérdésének Istentől adott megoldását, Jézus Krisztus váltsághalálát sem érthetjük igazán. Mert ha nem értjük, hogy egy ember, az ősatya Ádám bűne miatt miként tett szert a bűn és vele a halál királyi uralomra nemcsak az egész emberi nem, hanem az egész természet fölött, akkor azt sem érthetjük meg soha, hogy az egy igaznak, Jézusnak az ártatlan halála miként eredményezheti az egész természet és  benne az emberi nem fölszabadulását a bűn és a halál uralma alól.

        Mert azt egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy Pál a mulandóságot, a romlandóságot nem

tekinti a természet teremtettségből adódó sajnálatos tulajdonságának. Emlékeznünk kell arra, hogy a Római levél nyolcadik fejezetének 20. és 21. versében Pál hitet tesz amellett, hogy „A teremtett világ ... a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”  

        Pál nem engedi szabadjára a fantáziáját, és nem kezdi ecsetelni, hogy milyen lenne a világ akkor, ha Ádámban az ember nem esett volna bűnbe. Nem beszél arról, hogy milyen lenne most a föld, ha a bűn miatt nem uralkodott volna el rajta az elmúlás, a romlandóság, a halál. Vagy a fizika kifejezését kölcsönvéve: mi lenne, ha az élő és élettelen természet – mint zárt rendszer – nem lenne egyetemlegesen alávetve az entrópia állandó növekedésének.

        Nagyon leegyszerűsítve az energia felhasználhatóságára, vagyis átalakulási képességére utal az entrópia, ami a rendezetlenség mértéke. A felhasználhatóság és a rendezetlenség fordított arányúak, vagyis amikor az entrópia növekszik, akkor csökken az energia felhasználhatósága. Zárt rendszerben az entrópia mindig nő, mivel az elemi részecskék a legkisebb energiaszintű állapotot keresik, ezért a természetes folyamatok fokozatosan rendezetlenné alakítják a testek és rendszerek állapotát. A történelem megmutatta, hogy egy magára hagyott masszív épület körülbelül ezer év alatt eltűnik a föld színéről. Ha nem végeznek fenntartási munkálatokat rajta, akkor a természetes folyamatok lerombolják és a rendezettből rendezetlenné alakítják. Ugyanígy az élő szervezetben is egy idő után elfogy a növekvő rendezettség irányába ható energia, és a kifejlett szervezetben  már a rendezetlenség kezd növekedni, ami végül a szervezet elhalását okozza.

        De mi lenne, ha az entrópia növekedése nem lenne törvény? Mi lenne, ha a kifejlett szervezetekben is folyamatosan növekedne a rendezettség, de legalábbis megőrizné a kifejlettség elérésekor mutatott szintet? Nincs értelme, hogy fantáziánkat szabadon engedve megpróbáljuk elképzelni, milyen lenne a föld, ha se az élő, se az élettelen természet nem lenne alávetve az entrópia növekedésének, más szóval ha nem lenne alávetve a felbomlás, a romlás, az elmúlás, a halál törvényének. Elég, ha elfogadjuk Pál apostol érvelését: nem a teremtéstől fogva van így, és nem is örökké lesz így! Mert a bűn indította el a teremtésben azt a kozmikus méretű változást, aminek nyomán az entrópia növekedése az egész természetben törvénnyé lett.

        Igen, Pál arról beszél, hogy Ádám bűne nemcsak az emberiséget szakította ki az Istennel való közösségből, ahol az entrópia növekedése ismeretlen fogalom, mert az isteni szeretet zavartalanul áradó energiája soha nem a rendezetlenség, hanem mindig az egyre magasabb szintű rendezettség irányában hat,  hanem Ádám bűne nyomán az egész élő és élettelen természet kiszakadt az isteni szeretet energiaáramából. Még pontosabban Pál azt mondja, hogy a bűn miatt maga Isten zárta el a teremtett világot az entrópia növekedését ellensúlyozni képes isteni energia forrásától. Képletesen ezt jelenti a bilbiai őstörténet  kijelentése, hogy Isten elzárta és villogó lángpallossal őrizteti az élet fájához, vagyis az élet forrásához vezető utat.

        Még jobban leegyszerűsítve úgy is mondhatnám, hogy az első bűneset után a világ le lett választva a kifogyhatatlan isteni energiaforrásról, és csupán akkumulátorról működik, aminek a töltöttsége egyre csökken. Emiatt nemcsak a természetben, nemcsak az élő szervezetekben növekszik a rendezetlenség, hanem az emberi társadalomban és annak kisebb-nagyobb közösségeiben is. Nemcsak a természeti erők működésében tapasztalható manapság egyre több zavar, azt a képzetet keltve, mintha a természet erői is összeesküdnének az ember ellen, hanem az emberi közösségek – a családtól a nemzetek közösségéig –  egyre gyengébb teljesítménnyel, egyre szabálytalanabbul, egyre inkább akadozva működnek. A szó fizikai és átvitt értelmében egyaránt, maga a világ is, és benne minden ami él és mozog, energiaválsággal küzd.

        Ezért szól ma hozzánk, 21. századi keresztényekhez különös aktualitással Pál apostol evangéliuma:  nem a teremtésből adódóan van ez így, nem mindig volt így, és nem is örökre lesz így! Mert ahogy egynek bűne nem maradhatott következmények nélkül, hanem miatta az egész világ akkumulátor üzemmódba kényszerült, úgy Krisztusnak, az egyetlen igaznak ártatlan halála sem maradhat következmény nélkül, hanem az ő halálakor egyszer s mindenkorra elvégeztetett, hogy a teremtett világ egy napon vissza lesz kapcsolva a kifogyhatatlan isteni szeretet energiaforrására! De ez az energiaforrás addig is, már most is egyénileg hozzáférhető mindazok számára, akik Krisztusban hisznek, akikben hit által ő él, és kegyelemből Isten az ő igazságát nekik is tulajdonítja.

        De Pál apostol evangéliuma egyben figyelmeztetés is: egyénileg csak most, csak ebben az életben van adva számunkra az a kegyelmi idő, amikor a Krisztusban való hit által visszacsatlakozhatunk az isteni szeretet áramkörébe.

        Ez persze nem  jelenti azt, hogy ebben az életben már fizikai testünk is szabaddá lehet az entrópia növekedésétől. Nem. Fizikai testünk továbbra is ennek a ma még „akkumulátorról működő” világnak a része marad. Továbbra is ki lesz szolgáltatva a fogyó erejű akkumulátor okozta működési zavaroknak, és végül az elhalásnak. Testünk életenergiája egy napon kétségtelenül el fog fogyni, és akkor úrrá lesz rajta a halálos mértékű rendezetlenség. De a hitünk, amivel már ebben az életben visszacsatlakoztunk az isteni szeretet örök energiaforrására, akkor sem fog szégyent vallani. És életünk annak a feltámadt Krisztusnak a testében lesz elrejtve, aki maga az el nem múló élet forrása, és azon a napon amikor maga a világ is felszabadul az alól az átok alól, amit Pál a nyolcadik fejezetben a romlandóság átkának nevez, amit mi mai szóhasználattal az entrópia növekedésének átkaként emlegethetünk, akkor Krisztussal együtt mi is olyan testben fogunk megjelenni, és olyan világban élhetünk, amiben az isteni szeretet egyre nagyobb rendezettség irányába ható energiája mindig nagyobb lesz a rendezetlenség felé sodró entrópia erejénél.

        Hogy milyen lesz az a világ, most még elképzelni sem tudjuk. Elég, ha most szilárdan hisszük, hogy ez a világ a mi örökségünk, ha itt a földön Krisztussal közösségben élünk és halunk meg.

        Ádám bűne miatt mindannyian a halál uralmát nyögő világba születtünk: ez az emberiség kollektív  jelenbeli adottsága. Az viszont egyéni felelősségünk, hogy megengedjük-e Krisztusnak, hogy hit által már most, amíg az entrópia és a halál földjén élünk, átvegye az uralmat az életünk fölött. Más szóval itt és most dől el, hogy ellenállunk-e annak a kegyelemnek, ami Pál evangéliuma szerint mindig lépéselőnyben van a halál uralmát előidéző és fenntartó bűnnel szemben. Mert „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”. Ezért függetlenül attól, hogy egyénileg milyen mértékű a bűn megnövekedésében való érintettségünk, van lehetőségünk arra, hogy a még bőségesebben kiáradó kegyelmet hitünkkel itt és most megragadjuk.

        Böjt negyedik vasárnapja, Laetare vasárnapja, a böjti öröm vasárnapja fordulópont a böjti időben. Eddig inkább azon volt a hangsúly, hogy a bűnnek a világban való megnövekedése miként vezetett Kirsztus ártatlan szenvedéséhez és halálához. Ma viszont arra került a hangsúly, hogy Krisztus ártatlan szenvedése és halála nem maradhatott következmény nélkül: nyomában már ebben a bűn és halál uralma alatt álló világban is lépéselőnyre tett szert a kegyelem, egy napon pedig az is nyilvánvaló lesz, hogy Krisztus halála végső soron a bűn és a halál halálát idézte elő. Azon a napon a teremtett világ végleg meg fog szabadulni a bűn és a halál átkától, és ha itt és most nem mulasztottuk el hittel megragadni a kegyelmet, akkor Krisztussal együtt az Isten szeretetének kizárólagos uralma alatt álló világban lesz örök osztályrészünk. Ámen.      

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük Urunk, hogy egykor értünk mentél a halálba, hogy mi kegyelmet nyerjünk. Engedd, hogy hitünk ma legyőzze értelmünk botránkozását, és így megtapasztaljuk a csodát: azt az új és romolhatatlan Életet, ami kezdettől fogva Benned van elrejtve. Kérünk, növeld bennünk a hitet, hogy felbecsülhetetlen ajándékod üdvösségünkre legyen. Ámen. 

Hirdetés

Oratio oecumenica

Lelkész: Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Te a kereszt útján is örömmel töltötted be Atyád akaratát. Add, hogy neki tetsző dolgokért könyörögjünk.

Lelkész:Könyörgünk egyházunkért és az egész kereszténységért.  Tanúidat ruházd fel erőddel mindenütt a világon, hogy a kereszt evangéliuma  minden népet megörvendeztessen és az üdvösség örökösévé tegyen. Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lelkész:Könyörgünk gyülekezetünkért. Növeld közöttünk az egységet. Add, hogy a lelki ajándékok különbözősége se vetélkedést, se viszálykodást ne okozzon. Taníts egymást szeretetben hordozni. Add, hogy a téged keresők valódi lelki otthonra leljenek köztünk.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

 Lelkész: Könyörgünk a betegekért: éreztesd velük gyógyító kezed erejét. Álld meg orvosaikat, ápolóikat, és értük aggódó hozzátartozóikat is, hogy soha ne kételkedjenek jóságod és szereteted hatalmában. Könyörgünk a haldoklókért is: Szentlelked tegye teljessé szívükben a bizonyosságot, hogy a téged szeretőknek minden javára válik, és a te szeretetedtől a halál sem szakíthatja el őket.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lelkész: Úr Jézus Krisztus! Légy velünk életünk minden napján, végső óránkon pedig segíts minket is mennyei országodba. Ígéreted szerint hallgass meg minket most is, amikor tanításod szerint így imádkozunk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Áldás