Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram,

mert hozzád kiáltok mindennap! Zsolt 86,1a.3b

 Légy kegyelmes, és örvendeztesd meg lelkemet,

            hiszen te jó vagy és megbocsátó.

 Eljön minden nép, amelyet alkottál,

            és csak előtted borul le!

 Uram, ismertesd meg velem utadat,

            és öltöztess igazságodba!

 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívemből,

            és tisztelem nevedet örökké.Zsolt 86,3a.5a.9.11.12

        GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Megvallom és bánom, irgalmas Istenem, hogy jobban ragaszkodtam mulandó javakhoz, mint az örök élet beszédéhez. Ne vond meg tőlem irgalmadat, hanem növeld hitemet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben van a mi váltságunk az ő vére által: bűneink bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint. Ef 1,7            A lelkész áldásra emeli kezét.

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, aki nekünk adtad az egyetlen örökkévaló kincset, szent Fiad evangéliumát! Őrizz meg a mulandó javak kísértésétől és az értük való aggódástól, hogy téged szolgáljunk, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.  Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap epistoláját Pál apostolnak A galatákhoz írt leveléből, az 5. fejezet 25. versétől!

²⁵Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. ²⁶Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.  ¹Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.  ²Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.  ³Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. ⁴Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. ⁵Mert mindenki a maga terhét hordozza. ⁶Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. ⁷Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: ⁸mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.  ⁹A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. ¹⁰Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Gal 5,25–6,10

A Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap evangéliuma megírva található a Máté írása szerinti evangélium 6. fejezetében, a 24. verstől:

Jézus akkor ezt mondta: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” ²⁵„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ²⁶Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, ²⁹de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” ³¹„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?  ³²Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. ³³De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”  Mt 6,24–34

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés

Textus: Péld 16,1–9

¹Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.  ²Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.  ³Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.  ⁴Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.  ⁵Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen! ⁶Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.  ⁷Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.  ⁸Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.  ⁹Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. Péld 16,1–9

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

A Példabeszédek könyve az ószövetségi bölcsességirodalom részét képezi. Bevezető mondata így határozza meg a könyv tartalmát: »Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának a példabeszédei.« Az egész könyv mottója az első fejezet hetedik versében olvasható, és azonos az ószövetségi bölcsességirodalom valamennyi iratának mottójával: »Az Úrnak félelme az ismeret kezdete.«

            A ma felolvasott kilenc bölcs mondásból az első is az Úr félelmére int: »Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.« Első hallásra persze azt gondoljuk, hogy ez nem igaz. Jobb esetben azt mondjuk, hogy „Bárcsak így lenne!”. Akkor nem lenne annyi üres fecsegés, nem hagyná el az emberek száját annyi ostoba és hazug beszéd. De a tapasztalat azt mutatja, hogy mi emberek általában mindent kimondunk, amit gondolunk. De ha nem is mondunk ki valamit, annak egész más oka van, mint amiről Salamon beszél. Nem azért hallgatunk olykor, mert Isten nem adja nyelvükre a szót, hanem mert a hallgatás néha bölcsebbnek tűnik, mint a beszéd. Hiszen ha beszélnénk, annak a következményével is szembesülnünk kellene. És ugyanilyen okból mondunk néha mást, mint amit gondolunk. Néha csak otthon, egészen apró dolgokban, néha a munkahelyünkön, az állásunkat féltve, de néha közérdekű ügyekben is. Óhatatlanul a Hitler által üldözött német evangélikus lelkész, Martin Niemöller klasszikussá vált mondása jut eszembe: „Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, nem emeltem szót, hiszen nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, nem emeltem szót, hiszen nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat zárták be, nem emeltem szót, hiszen nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat zárták be, nem emeltem szót, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, nem volt már senki, aki szót emelhetett volna.”

        Máskor viszont épp az ellenkező végletbe esünk, és nem tudjuk megzabolázni a nyelvünket. Be kell látnunk, hogy Jakab apostol nem túloz, amikor levelében ezt írja: »Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.«

        Összességében tehát sokszor gyáván hallgatunk, amikor szólnunk kellene, sőt szót kellene emelnünk valami miatt, de még többször felelőtlenül fecsegünk olyankor, amikor hallgatnunk kellene. De akkor mit kezdjünk Salamon bölcs mondásával: »Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.«

        A magunk értelmére hagyatkozva nem igen tudunk mit kezdeni vele. Szerencsére azonban nem a magunk eszére kell támaszkodnunk, hanem Jézus igéjére, aki Máté evangéliumának tizedik fejezetében így inti mindenkori tanítványait és követőit: »Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,  sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.«

        Salamon bölcs mondása az olyan kiélezett helyzetekre vonatkozik, amikor a hívő ember színt vallani kényszerül, de vagy nincs bátorsága a szóláshoz, vagy – bár vannak gondolatai – nem tudja, hogyan kell az adott körülmények között bölcsen megszólalnia. Ilyenkor bátoríthat Salamon mondása: »Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.«

        Salamon ma másodikként felolvasott mondása így hangzott: »Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.« Salamon arra figyelmeztet, hogy Isten nemcsak azt nézi, mit tettél, hanem azt is, hogy milyen lélekkel tetted. Mert – miként Luther is mondja – Isten előtt a legjobb cselekedeted is bűn, ha kényszeredetten, ha számításból, ha csak a büntetéstől való félelemtől ösztönözve, és nem szeretetből tetted. Mert ezt is jelenti Isten Hóseás próféta által, Hóseás 6,6-ban tett kijelentése: »Szeretetet kívánok, és nem áldozatot.« És erről szól Pál apostol is az első Korinthusi levél 13. fejezetének szeretethimnuszában: »És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.« Mert – miként Salamon mondja – , Isten nemcsak a tettet nézi,hanem a lelket is, amiben a tett fogant.

        De Hóseás 6,6-ot Jézus is kétszer idézi. Egyszer Máté 9,13 -ban, amikor a farizeusokat arra figyelmezteti, hogy ne ítéljék őt el a törvény megszegéséért, amikor nyilvánvaló bűnösökkel ül le egy asztalhoz, mert ő annak az Istennek a mentő szeretetétől hajtva teszi ezt, aki szeretetet akar, és nem áldozatot. A mentő szeretet cselekedetét Isten soha nem ítéli el, még akkor sem, ha az a törvény betűjébe ütközik. Mert Isten nem önmagában nézi a cselekedeted, hanem előtte az a döntő, hogy milyen lelkülettel vitted véghez. Ha öncélúan szeged meg a törvényt, Isten elítél érte, de ha másvalaki iránti könyörületből és szeretetből cselekszel a törvény betűjébe ütközőt, biztos lehetsz, hogy Isten fel fog menteni. Mert Isten előtt a szeretet a törvény betöltése.

        Másodszor Máté 12-ben hivatkozik Jézus Hóseás igéjére: »Szeretetet kívánok, és nem áldozatot.« Itt a farizeusok a tanítványokat marasztalták el, amiért a gabonaföldön  áthaladva – szombaton – gabonaszemeket morzsolva csillapították éhségüket. A malomban való őrlést szombaton valóban tiltja Mózes törvénye, mert az haszonszerzés céljával végzett munka. De a tanítványok nem haszonszerzés szándékával, hanem éhségük csillapítására morzsoltak el néhány gabonaszemet – így ők a törvény szerint sem vétkeztek. A farizeusok tehát a törvény betűjét csupán ürügynek tekintik az ítélkezésre. De Jézus látja a szívük álnokságát, és ezért mondja nekik: »Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.«

        Valljuk be, hogy a törvény, az igazságszeretet számunkra is gyakran csak ürügy, hogy elítéljünk valakit, akit valami egészen más okból, személyes ellenszenvből vagy bosszúvágyból nagyon szeretnénk elítélni. De vigyázzunk, – figyelmeztet Salamon – , mert Isten látja a szívünket!

        Salamon harmadik bölcs mondása így hangzott. »Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.« Ennek első hallásra ellene mond Jézus igéje, amit a Miatyánkban kérő imádságként ad a szánkba: »Legyen meg a te akaratod!« Mintha Jézus azt sugallná, hogy eleve le kell mondanunk minden szándékunkról, hogy helyettük Isten akarata teljesüljön. És valóban, sok esetben igaz, hogy ellentét van Isten szándéka és a mi szándékunk között. Ilyenkor valóban bölcsen tesszük, ha inkább Isten szándékát választjuk, a magunkét pedig szélnek eresztjük. Salamon azonban bölcsen látja, hogy a dolgok nem mindig ilyen fekete-fehérek. Van amikor a mi szándékunk nem áll eleve szöges ellentétben Isten szándékával. De mégis szembe kerülhetünk Istennel, ha az időzítést és az eszközök megválasztását nem őrá bízzuk. Sőt, Salamon szerint igazán bölcsek akkor vagyunk, ha a véghezvitelt is teljesen Istenre bízzuk. Mert ha itt a földön mindig és mindenek előtt Isten szándékát és akaratát keressük és cselekedjük, akkor a mi szándékainkat bátran őrá bízhatjuk: ő véghez viszi, és szándékunk az Isten akaratába simulva, az ő cselekvése nyomán, az általa alkalmasnak tartott időben és módon fog teljesülni. Míg ha a magunk eszét követve, a magunk erejével akarjuk megvalósítani, könnyen kudarcot vallhatunk, de ami ennél is nagyobb baj: Istennel kerülhetünk szembe.

        Salamon negyedik mondása első hallásra talán botránkoztató: »Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.«                 Itt a hitnek azzal a botránykövével találjuk szemben magunkat, amivel Luther Rotterdami Erasmusszal folytatott vitájában szembesült. Erasmus a Szentírás hitelét akarta lejáratni, és a római tanítóhivatal létjogosultságát akarta igazolni, amikor többek között a fáraó szívének – az Írás szerint – Isten által történt megkeményítésére hivatkozott.

        Tény ugyanis, hogy az Írásban hat helyen is egyértelmű kijelentést olvashatunk. »Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra« – áll 2Móz 7,3-ban. »De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.« – olvassuk 2Móz 9,12-ben.  »De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izrael fiait.« - hangzik2Móz 10,20-ban. »De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.« – ismétlődik szinte szó szerint hét verssel később, 2Móz 10,27-ben. »Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izrael fiait országából.« – olvashatjuk 2Móz 11,10-ben. És végül 2Móz 14,4-ben: »Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek.«

        Az Írás tehát egyetlen egyszer sem mondja másként, egyszer sem fogalmaz úgy, hogy „a fáraó megkeményítette a szívét”. Minden esetben azt olvassuk, hogy Isten keményítette meg a fáraó szívét – és ez nyilván nem véletlen! Luther ezt még Istennek a Jeremiás 18,6-ban elhangzó kijelentésével is alátámasztja: »Hiszen olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében.« És természetesen hivatkozik Róma 9,20–22-re is, ahol Pál apostol ezt írja: »Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?”  Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?«

        De Pál apostol azt is hangsúlyozza, hogy Isten mindezt nem önkényesen, hanem a maga bölcsességében tette. Isten bölcsessége azonban az emberi értelem ítélete szerint merő ostobaság és merő botrány. És ez az ostobaság és ez a botrány a Krisztus keresztjén éri el tetőpontját: hogyan lehetséges, hogy Isten az egyetlen igaz és ártatlan feláldozásával bűnösöket menthet meg a bűn, a halál, az ördög és a pokol fogságából? Pál is tudja, hogy a vallásos zsidóknak ez botrány, a filozófiát kedvelő, művelt helléneknek pedig merő ostobaság. A hit számára viszont ez Isten kikutathatatlan bölcsessége, amiben a mi emberi értelmünk számára felfoghatatlan módon az ő igazsága és igazságossága jut kifejezésre.

        Sosem tudjuk megmagyarázni, miért volt igazságos, hogy Isten arra rendelte a fáraót, hogy miután szívét megkeményítette, rajta és egész birodalmán mutassa meg szabadító erejét, és egyúttal így bizonyítsa népe iránti hűségét. De oszthatjuk Luther Erasmusnak kifejtett reménységét, hogy egykor, az örökkévalóság fényében majd megértjük. Addig viszont a kegyelem fényében kell járnunk, és megértés híján hinnünk kell, hogy Isten nem önkényesen cselekedett, hanem igazságosan járt el. Mint ahogyan a kegyelem fényében járva hittel kell megragadnunk azt is, hogy Isten a maga igazságát és igazságosságát, és egyben irántunk való hűségét és szeretetét mutatta meg abban, hogy Fiát ártatlanul bűnösök kezére adta, és tűrte, hogy megkínozzák és megöljék. És a kegyelem fényében járva, hitben tapasztalhatjuk is, hogy az ő ártatlanul elszenvedett halála valóban a mi bűntől való megszabadulásunkat és megtisztulásunkat, megszentelődésünket és így az örök halálból és a kárhozatból való szabadulásunkat szolgálja. Hitben már most miénk lehet a Krisztus vérén szerzett megváltás, – de érteni csak az örökkévalóság fényében fogjuk.

        Addig viszont – Salamonhoz, Pál apostolhoz, Lutherhoz csatlakozva – mi is a hit határozott szavával utasítsuk el értelmünk botránkozását, és a teremt-mény alázatával, valamint a megváltott bűnös hálájával imádjuk Isten bölcsességét, aminek nemcsak életünket, de a bűnből és halálból való megváltásunkat, és örök életünket is köszönhetjük.

        Annál is inkább, mert miként Salamon ötödik mondása figyelmeztet: »Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen!«

        Salamon hatodik bölcs mondása pedig erre int: »Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.«       A bölcs Salamon tudja, hogy bűneinket mi Isten előtt semmilyen igyekezettel sem tehetjük jóvá. De éppen ezért előre prédikálja a keresztfa titkát: Istennek a Golgota keresztjén irántunk megmutatott szeretete és hűsége az, ami bűneinket jóvá teszi, azaz jóra fordítja. Mintha csak ezt mondaná: Ha nem estünk volna bűnbe, nem kellene rettegnünk az ítélettől, és sosem ízlelhetnénk meg a bűnbocsánat semmihez sem hasonlítható örömét!     Ha nem estünk volna bűnbe, nem kellene meghalnunk sem, és így sosem ízlelhetnénk meg a föltámadást, amihez fogható öröm és diadal nincs sem égen, sem földön. Ha nem estünk volna bűnbe, sosem érthetnénk meg az Isten irántunk való szeretetének igazi nagyságát, mélységét és magasságát, szélességét és hosszúságát. A negyedik században élt egyházatya, Ambrosius, vagy más néven Szent Ambrus mintha Salamon bölcsességének fényében mondaná ki Ádám bűnéről húsvéti öröménekében, az Exultetben ezt a hallatlanul merész mondatot: »O, felix culpa!« »Ó, szerencsés vétek, mely ily nagy jóvátételt érdemelt« – hogy Krisztusnak kellett miatta a halálba alászállnia és harmadnapra föltámadnia, hogy a bűn következményét, a halált, számunkra az el nem múló élet forrásává, vétkünket pedig a kegyelem okává változtassa. Hiszen ha nem lenne vétkünk, nem lenne oka a kegyelemnek: mennyivel szegényebbek lennénk a kegyelem megtapasztalásának ajándéka nélkül.

        Ha mindezt hitben átéltük és megtapasztaltuk, akkor megváltozik a szemléletünk, és akkor értjük csak meg, hogy Salamon bölcsességének van földi vetülete is: szeretettel és hűséggel itt a földön is lehet sok rosszat jóra fordítani, lehet rosszból jót kihozni. Lehet ellenséget is barátnak megnyerni. Mert miként Salamon hetedik bölcs mondása állítja: »Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.«

        A nyolcadik bölcs mondás a hívő lelkiismeret tapasztalatát fogalmazza meg: »Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.« Magukat kereszténynek hirdető politikusok jelmondata is lehetne akár...

        Végül a kilencedik bölcs mondás: »Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.«

        Ennek értelme tükröződik a jól ismert magyar közmondásban is: »Ember tervez, Isten végez!«

        Jakab apostol is erre int levelének negyedik fejezetében: »Akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni.«        

        Bár kétségtelen, hogy az apostol intelme megfontolásra méltó, Salamon szavai ennél mélyebb bölcsességet is rejtenek. És itt újra Luther és Erasmus vitájának címadó kérdésébe ütközünk: van-e, lehet-e az embernek szabad akarata? És ebben a kérdésben a hangsúly a szabad szón van. Ami arra utal, hogy van-e, lehet-e az embernek szabadon érvényesülő akarata. Mert hogy mit akarhat az ember, az más kérdés. Nem akarok a szavakkal játszani, de mindenki szabadon azt akar, amit akar. A kérdés az, hogy szabadon érvényt tud-e szerezni akaratának! Luther erre mondja, hogyha lenne valaki, aki akaratának még Isten akaratával szemben is szabadon érvényt tud szerezni, akkor ő lenne az Isten. Mert Isten akaratát semmilyen akarat nem korlátozhatja és nem hiúsíthatja meg. Viszont Isten akarata még a vele ellentétes akaraton keresztül is érvényesül. Mint ahogy Jónás, akit Isten Ninivébe küldött, szándékosan a Ninivével ellenkező irányba induló hajóra szállt fel, de mégis Ninivében ért partot. Ellenkezése dacára is oda érkezett meg, ahová Isten küldte! És éppen ez a mi reménységünk! Mert Isten üdvösségre szánt minket, de mi újra meg újra az üdvösségünkkel ellentétes irányba induló hajóra váltunk jegyet. Mert mi azt gondoljuk, hogy bennünket ott vár az igazi paradicsom, ahová az ellentétes irányba haladó hajó tart.  Ezért mondja Jézus a tanítványok kérdésére, hogy embernek lehetetlen üdvözülnie! De Istennek szerencsére minden lehetséges! Ahogy meg tudta tenni, hogy az ellenkező irányba induló Jónás mégiscsak Ninivében érjen partot, úgy velünk is megteszi, hogy az általunk választott, de valójában rossz irányba tartó hajóról a vízbe dobjanak minket, – ami nem más, mint a keresztség vize – , és számunkra is rendel cethalat, ami nem más, mint a Krisztus értünk vállalt kereszthalála, ami által megragadva, mintegy elnyeletve, mégis az üdvösségben érhetünk révbe.           

        Mert bár »Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.« Végül a mi bűnös ellenkezésünk is üdvösségünkre fordul, mert az Isten üdvözítő akaratának még a mi szüntelenül bűnre hajló akaratunk sem állhat ellen.

        De azt mondanom sem kell, hogy ennek felismerése bennünket nem a bűnre bátorít, hanem hitre, az Isten üdvözítő akaratába vetett feltétlen bizalomra szólít, ebben a bizalomban akar megerősíteni. Nem azért, hogy elbízzuk magunkat, hanem hogy a saját erőnkből és akaratunkból való üdvözülés képtelenségét belátva, végleg el ne keseredjünk.

        Madách Imre Az ember tragédiájának végén ezt a biztató szót adja Isten szájába: »Mondottam, ember, küzdj, és bízva bízzál!«     De Madách nem volt olyan bölcs, mint Salamon, aki – A prédikátor könyvének tanúsága szerint – minden emberi erőfeszítés hiábavalóságát belátta, de nem esett kétségbe, hanem az Isten félelmében ismerte föl a bölcsesség kezdetét. Ezért Madách üzenetét kissé módosítva, ma így vigasztal és bátorít minket: »Mondottam, ember, higgy, és bízva bízzál!«     Ámen.           

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Köszönjük gondoskodó szeretetedet, amellyel körülveszel minket. Bocsásd meg, ha kicsinyhitűen aggodalmaskodunk életünk miatt. Emlékeztess minket szüntelenül ígéretedre: nemcsak örök üdvösségünkért teszel meg mindent, hanem itt a földön is betöltöd minden szükségünket, ha akaratodat követjük és gondviselésedre hagyatkozunk. Ámen. 

Hirdetés

Oratio oecumenica, Miatyánk

Lelkész: Imádkozzunk!  Mindenható, örök Isten! Kérünk, tekints ránk kegyesen, amikor jóságodban bízva terjesztjük eléd kéréseinket.

     Emlékezzél meg Urunk egyházadról, és adj békességet azoknak, akiket Krisztus vérén megváltottál és a keresztség által gyermekeid közösségébe hívtál. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg az egész világról. Fékezd meg a bűn hatalmát, és terjeszd evangéliumod világosságát, hogy minden ember megismerjen téged, és örömmel cselekedje akaratodat. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg Urunk országunkról. Add, hogy munkája gyümölcséből mindenki  megelégedve éljen. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg a családokról. Növeld a szeretetet a házastársak között. Gyermekeiknek adj növekedést a hitben és a szeretetben. Óvd minden bajtól a várandós anyákat. Az időseket mindvégig őrizd meg a hozzád való hűségben. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!         

            Emlékezzél meg minden reményvesztett emberről. Vezesd őket nyájad közösségébe, hogy igéd és szentségeid által vigasztalásra leljenek. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!         

            Emlékezzél meg az úton lévőkről, és azokról, akik munkájuk közben nap mint nap veszélyben vannak. Szüntelenül oltalmazd őket. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg Urunk minden betegről és minden szenvedőről. Áldd meg azokat, akiknek hivatásuk a gyógyítás. Add, hogy megértsék: nélküled semmit sem tehetnek, neked viszont minden lehetséges. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg azokról is, akik a végső harcot vívják. Győzd meg őket Szentlelkeddel, hogy nálad bőséges a megváltás, és nálad örök otthon várja őket. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Urunk és Istenünk! Áraszd mindnyájunkra bőséges irgalmadat, és add meg mindenkinek azt, ami javára van és ami üdvösséges, a mi Urunk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így imádkozunk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint  a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.

Áldás