2012.12.09. Advent 2. vasárnapja

Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

 Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére,

 és hallatja dicsőséges hangját szívetek  

 örömére. Ézs 30,27–30

            Urunk, néped pásztora, hallgass meg,

                jöjj el, és üdvözítsd népedet!

            Jelenj meg ragyogva,

                segíts, megváltó Istenünk!

            Ments meg minket nevedért,

                és bocsásd meg vétkeinket!

            Ragyogtasd ránk orcádat,

                hogy megszabaduljunk!Zsolt 80,2.3; 79,9; 80,20

        GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

 Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére,

 és hallatja dicsőséges hangját szívetek 

 örömére.

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Istenem! Ne vess el haragodban, hanem légy hozzám irgalmas. Bocsásd meg vétkeimet, és teremts újjá Szentlelkeddel, hogy ha eljön ítéleted napja, megállhassak előtted, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akiben eljött a Megváltó, és aki eltávolítja a gonoszságot népe közül, eltörölve bűneiket. Róm 11,27   Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

 

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Könyörülő Istenünk! Ébreszd fel szívünket, hogy örömmel készüljünk egyszülött Fiad eljövetelére, és megújult lélekkel szolgáljunk neked őáltala,aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet Advent második vasárnapjának prófétai igéjét Ézsaiás könyvének 63. fejezetéből, a 15. verstől:

15Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol tőlem? 16Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izrael nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 17Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez! 18Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. 19Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! 1Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, 2ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek. 3Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.

Ézs 63,15–19; 64,1–3

 

Advent második vasárnapjának evangéliuma megírva található a Lukács írása szerinti evangélium 21. fejezetében, a 25. verstől:

Jézus így szólt a sokasághoz: 25„Akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. 27És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok.” 29Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek a fügefát és a fákat mind: 30amikor látjátok, hogy kihajtanak, magatoktól is tudjátok, hogy közel a nyár. 31Így mikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel az Isten országa. 32Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem lesz. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” 34„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek hát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” Lk 21,25–36

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

 

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének Igehirdetés Textus: Zsid 10,35–39

35Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37Mert még »egy igen-igen kevés idő«, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38»Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.«  39De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.  Zsid 10,35–39

 

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

 

Ne kerüljük meg a kérdést: mi várható december 21-én? Ne tegyünk úgy, mintha ez a kérdés nem létezne, és ezekben a napokban nem foglalkoztatná hívő és nem hívő emberek millióit. Olyannyira, hogy nemrég a római pápa is szükségesnek látta, hogy nyilatkozzék, és megnyugtassa a katolikus hívőket: december 21-én a Nap éppúgy fel fog kelni, mint máskor, és semmi különös nem fog történni.

        A december 21-ével kapcsolatos aggodalmak oka köztudottan a maja naptárban rejlik, ami 2012 december 21-én véget ér. Hogy a maja naptár ezen a napon véget ér, az tény. Hogy ebből a tényből ki milyen következtetést von le, az már egy egészen más kérdés.

        Van aki megvonja a vállát, és azt mondja: „És akkor mi van? A naptáruk így is több száz évvel túlélte a majákat: így nekik biztosan nincs szükségük a folytatására. Nekünk meg itt van a mi naptárunk, ami nem ér véget.”

        Mások azt mondják, hogy a maják tudtak valamit a kozmosz nagy ciklusváltásairól. Tudták, hogy a mostani ciklus 2012 december 21-én ér véget. De hogy ezt mit jelent közelebbről, azt csak találgatni lehet, mert a maják erről nem adtak semmiféle információt. Lehet, hogy ez a világ végét jelenti, lehet, hogy csak egy korszakváltást, és némelyek szerint az is lehet, hogy a naprendszer és vele a föld ezen a napon egy úgynevezett dimenziókapun halad át, és egy magasabb dimenzióba lép, ami az anyagias szemlélet végét és egy emelkedettebb spiritualitás kibontakozását fogja eredményezni. Vannak, akik szerint ez a változás hirtelen fog történni, míg mások szerint december 21-én egy több száz évig is eltartó, lassú folyamat veszi kezdetét. Mások úgy írják ezt le, hogy a föld a vaskorból egy új aranykorba lép. Amíg a vaskorban a nyers erő jelentette a hatalom alapját, addig az új aranykorban  a spirituális fejlettség mértéke fogja a hatalom mértékét jelenteni.

        Végül említésre méltó, hogy az utóbbi hetekben egy olyan hír is terjedni kezdett, miszerint az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA csillagászai a világ összes kormányához eljuttattak volna egy titkos jelentést arról, hogy december 21-én a naprendszer és vele a föld egy olyan kozmikus zónába lép, amin három nap alatt fog áthaladni. Ezt a zónát null-zónának nevezik, mert az rá a jellemző, hogy itt nulla a feszültség. Valami olyasmi történik, mintha hirtelen minden elektromos vezeték, készülék és hálózat leföldelődne. A vezetékekben nem lesz feszültség, az elektromos készülékek – a mobil eszközöket is beleértve – mind használhatatlanok lesznek, és több közülük valószínűleg tönkre is megy. A hír terjesztői szerint a kormányok erről csak azért nem értesítik előre a lakosságot, mert akkor mindenki időben kikapcsolná az elektromos eszközeit, és ettől a nagy áramelosztókban, a transzformátorokban keletkezne kár.

        Aztán vannak, akik szerint a NASA tudósai arra is figyelmeztettek, hogy mivel a fény és a hang is elektromágneses hullámként terjed, ebben a három napban a fény sem lesz érzékelhető, és a hangok sem lesznek hallhatóak. Magyarán december 21-én – közép-európai idő szerint pontban délben – három napos sötétség és csend fog borulni az egész földre. 

        Néhány nappal ezelőtt a NASA – mondjam, hogy természetesen? – kiadott egy cáfolatot, amiben tagadják, hogy ez a kormányokhoz eljuttatott titkos jelentés létezne, és azt állítják, hogy december 21-én semmi rendkívüli sem fog történni.

        Bár a pápa is ugyanezt állította nyilatkozatában, néhány – elsősorban konzervatív római katolikus hátterű – weboldal a NASA-nak tulajdonított jóslatot mintha összekapcsolná néhány régi és újabb kori katolikus misztikus jövendölésével, akik – bár időpont megjelölése nélkül – szintén három napos sötétséget jósoltak. Ezek a katolikus misztikusok persze hozzáteszik, hogy a szentelt gyertyák ebben a három napban is világítani fognak. És néhányan még gyakorlati tanácsot is adnak: azt mondják, hogy érdemes mindenkinek némi élelmiszerkészletet felhalmoznia, mert amikor a három nap elteltével újra világosság lesz, akkora lesz a káosz, hogy az üzletekben jó néhány napig nem lehet majd élelmiszerhez jutni.

        Emellett vannak, akik tudni vélik, hogy a NASA szerint a Niribunak nevezett kisbolygó földünkbe való becsapódása is még ebben az esztendőben várható. A NASA a napokban természetesen ezt is cáfolta, sőt a Niribu létét is kitalációnak minősítette.

        Nem részletezem tovább: az elmúlt napokban, hetekben, feltehetően valamennyien találkoztunk ezekkel a jóslatokkal, vagy más hasonlókkal. És feltehetően a december 21-ig hátralevő napokban még fogunk is hallani ilyen híreket, és ezeknek a cáfolatát is.

        Hogy történik-e valami szokatlan december 21-én, azt én most felelősen se állítani, se cáfolni nem tudom, és nem is akarom. Egyet tudok: Jézus ennek a világnak a végét, és az új világ eljövetelét nem dátumhoz kötötte, hanem a mennyei Atya akaratához. A világ vége és az új világ eljövetele akkor fog bekövetkezni, amikor a mennyei Atya úgy ítéli, hogy elérkezett az erre alkalmas pillanat. Ez pedig akkor lesz, amikor Isten úgy látja, hogy az övéit már semmilyen más módon nem tudja kimenteni az őket minden oldalról körülvevő ellenségek szorongatásából, csak úgy, hogy véget vet a világnak és ítéletet tart. Éppen ezért a világ vége és az ítélet a hitben állhatatosan kitartók számára nem valamilyen végső fenyegetés, hanem ellenkezőleg: a végső reménység!

            A Zsidókhoz írt levél a pogány római birodalom kettős szorításában élet-halál küzdelmüket vívó zsidó származású keresztény hívőket szólítja meg: »Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat!«. „Ne gondoljátok, hogy Isten megfeledkezett rólatok! Ne gondoljátok, hogy nem látja, hogy titeket két okból is igaztalanul üldöznek. Először azért, mert Ábrahám fiai, zsidók vagytok; másodszor meg azért, mert a Názáreti Jézus követői, keresztények vagytok. A római hatóság szemében egyik éppúgy bűn, mint a másik. Amiért zsidók vagytok a vagyonotokat, a hazátokat, az otthonotokat, a társadalomban betöltött rangotokat akarják elvenni. Amiért keresztények vagytok, az életeteket is. Amiért zsidók vagytok, földönfutóvá kell lennetek, amiért keresztények vagytok, nincs többé számotokra hely a földön! Így hát nem kell félnetek a végtől, hiszen nincs veszteni valótok! Annál több veszteni valójuk van az üldözőiteknek. Ti ne féljetek, és ne veszítsétek el Istenbe vetett bizalmatokat! És akkor be fog teljesülni rajtatok az ígéret! Hiszen ti kétszeresen is az ígéret gyermekei vagytok! Tietek az Ábrahámnak adott ígéret, hogy Isten népe lesztek, és tietek Krisztusban az örök élet ígérete is. Ezért a megpróbáltatás, a szorongattatás napjaiban ne csüggedjetek el, hanem tartsatok ki, maradjatok állhatatosak a hitben és a reménységben, és nagy lesz jutalmatok!” „Mert még »egy igen-igen kevés idő«, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Ítéletet tart ellenségeitek fölött, benneteket pedig megszabadít.

        Luther a vasárnap evangéliumáról szólva ezt mondja: „Ha hű keresztény vagy, úgy kell gondolnod az ítélet napjának előjeleire, mintha gyilkosok és haramiák kezére jutva, sötét és mély tömlöcben sínylődve hallanád, amint derék királyod nagy hatalommal megérkezik, seregeivel ostrom alá veszi a téged fogva tartó ellenség várát, és börtönöd falait löveti, úgy, hogy körülötted minden romba dőlni készül. Ilyen helyzetben nem szabad félned az ostromtól és az ágyúzástól, hanem a csatazajt hallva örülnöd kell, tudván, hogy mindez érted, szabadításodért történik ... Ezt a békességet akarja az Úr szívünkbe csepegtetni a rügyező fákról szóló gyönyörű példabeszéddel is. Megkérdezi: mi várható azután, hogy tavasszal, – amikor a tél elmúlik és az egész föld megújulni készül, amikor a fagy felenged és meleg légáramlatok lengedeznek – , a kopasz fák újra kihajtanak és virágba borulnak? Nemde mindenki megtudja ebből, hogy közeleg a szép nyár? Ez a példabeszéd legyen a tanítómesteretek és a mező fái legyenek a könyveitek, melyekből megtanuljátok, hogyan kell várnotok az ítélet napját. Mert Isten az ítélet napjáról és a halottak feltámadásáról szóló hittételt nem csupán könyvekben íratta meg, hanem a fákra és más teremtett dolgokra is rájegyezte és felrajzolta. ... Mert e földi élet oly nyomorult, mint a zord és terméketlen tél, melynek fagyos lehelete mindent elfonnyaszt, megöl és megsemmisít. Ennek távoznia kell, hogy beköszöntsön a szép és örökös nyár, az Isten országa, mely végleg eltiporja az ördög uralmát, amitől e földön annyit kell szenvednetek.”

         Nem tudom, mi fog történni december 21-én, történik-e egyáltalán valami rendkívüli. De még ha történik is, az bizonyára nem világ vége lesz, hiszen Jézus szavai szerint a vég az után fog bekövetkezni, hogy elhárult egy fenyegető veszedelem, ami mindenkit rettegéssel töltött el.  Ezért a hitetlen emberek megnyugodva dőlnek hátra karosszékükben, és úgy vélik, ott folytathatják bűnös életüket, ahol a fenyegető veszedelem előtt abbahagyták. Újra teljes biztonságban érzik majd magukat, és – Jézus szerint – akkor fog lecsapni rájuk váratlanul a vég, mint valami csapda, amiből nem lehet menekülni. December 21-re azonban nem megnyugvással tekint a világ, hanem részben titkolt, részben megvallott félelemmel. Ezért ha történik is majd valami rendkívüli, az legfeljebb egy lesz azoknak a megtérésre intő jeleknek a sorában, amelyekről Jézus a véget megelőző időkről szólva beszél.

        Ha pedig megfogadjuk a Zsidókhoz írt levél bátorítását, és Luther imént idézett mondatait is megfontoljuk, akkor tudnunk kell, hogy bármi történjék is, nem ellenünk történik, hanem értünk, és ezért – ha állhatatosan kitartunk a hitben – nincs semmi okunk a félelemre.

        Mert mindennek kulcsa a hit. A zsidókhoz írt levél szerzője Habakuk 2,4-et idézve mondja: »Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.« Habakuknál ezt pontosan így olvassuk: »Az Úr ... ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!  Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.  Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.« 

        Bármilyen meglepő, Habakuk a hit ellentétének nem a hitetlenséget, hanem az elbizakodottságot tartja. Azt az elbizakodottságot, ami a próféták jövendöléseiről így gondolkodik: ha eddig nem teljesültek be, ezután sem fognak! Ha Isten eddig nem tartott ítéletet a világ bűne fölött, ezután sem fog! Ha eddig a bűnösöknek ment jól a dolguk, és a bűnt elutasítók mindig csak alulmaradtak és szenvedtek, akkor ezután is így lesz! Akkor ezután is lehet büntetlenül vétkezni, és az  istenfélők, az Isten parancsait megtartók az örök vesztesek. Ha a hívők mindeddig rászedettnek bizonyultak, akkor ezután is rászedettek lesznek! 

        Pont erre az elbizakodottságra utal a második Péter levél is a harmadik fejezetben: »Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára.  Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult,  a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. … Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.«  

        A hit tehát nem bizonytalanodik el, és a hívő nem bizakodik el, amikor látszólag minden arra mutat, hogy Isten késlekedik, vagy talán meg is feledkezett ígéreteiről, hanem a hit továbbra is realitásként számol az Isten ígéreteivel. A második Péter levél írója is éppen ezért így fejezi be: »De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.«            

            Hit és ígéret tehát elválaszthatatlanok egymástól. Hinni annyi, mint realitásként számolni Isten ígéreteivel! A leghihetetlenebbül hangzókkal is! Ez a hit igazsága, ami nem fog megszégyenülni! Mert Isten egy napon minden ígéretét beváltja, és akkor kiderül, hogy a hívők nem voltak rászedettek! Ők voltak mindig az igazak, és nekik volt igazuk azokkal szemben, akik az Isten ígéretein – mivel késlekedett megvalósulásuk – csak gúnyolódni tudtak. Legyen az akár Jézus második eljövetelének és a végső ítéletnek az ígérete, vagy a föltámadás és az örök élet ígérete. A maga idején valamennyi ígéret be fog teljesedni, de az üdvösségben és az örök életben csak azoknak lesz részük, akik akkor is hittek az ígéretben, amikor a világ látszólag büntetlenül gúnyolódhatott rajta. 

        Mert akik az ígéretek beteljesülése előtt meghátrálnak, azokban Isten Lelke nem gyönyörködik, mondja a Zsidókhoz írt levél írója. Amikor meghátrálásról beszél, a hajózásból vett kifejezést használ, ami eredetileg a vitorla bevonását jelenti.

         A bizakodó hajós szélcsendben sem vonja be a vitorlát, mert reménykedik, hogy egyszer csak feltámad a szél. A bizakodó hajós ellentéte az elbizakodott hajós, aki azt gondolja, nyugodtan bevonhatja a vitorlát, mert a szél segítsége nélkül, maga is be tud evezni a célba. Pedig ez lehetetlen!

        Emberi értelmünk szerint azok a meghátrálás emberei, akik szélcsendes időben nem gyürkőznek az evezővel, hanem vitorlát bontanak és  – bírálóik szemével nézve – tétlenül várják, hogy föltámadjon a szél. Mert bár a hit bírálói szemében valóban tétlenség, a zsoltáros a 130. Zsoltárban mégis így vall: »Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.« 

        Ádám bűne miatt – lelki értelemben – valamennyien halottak vagyunk. Ezért csak egy esélyünk van az életre: ha hitünk felvont vitorlájával várjuk a feltámadást! Várjuk Isten Ezékiel próféta által adott ígéretének beteljesedését: amikor Isten parancsára mind a négy égtáj felől egyszerre feltámad a Lélek szele, és megeleveníti a kiszáradt csontokat.

            „Mert még »egy igen-igen kevés idő«, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Ezért hát ne legyünk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy örök életet nyerjünk! Ámen.

IMÁDKOZZUNK!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nemcsak figyelmeztetsz minket dicsőséges eljöveteled és a számadás közeledtére, hanem most is jössz hozzánk igédben és szentségeidben, hogy Te magad készíts fel minket arra a napra, amikor az egész világ Bírájaként fogsz megjelenni. Könyörülj rajtunk, és lágyítsd meg szívünket, hogy Lelked által tetszésedre formálhass minket. Ámen.   

 

Oratio oecumenica

Lelkész: Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk! Végtelen irgalmadban bízva könyörgünk mindazért, amiért tetszésed szerint könyörögnünk kell:                               

            Könyörgünk országod eljöveteléért és üdvözítő akaratod teljesüléséért. Add, hogy evangéliumod fénye minden nép fölött felragyogjon, és minden ember eljusson az igazság ismeretére. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet:  Urunk, hallgass meg minket!

    Lelkész:Könyörgünk a kereszténység egységéért. Ne engedd, hogy egyházad megosztottsága miatt hitelét veszítse követeid tanúságtétele. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet:  Urunk, hallgass meg minket!

      Lektor: Könyörgünk a világ békességéért. Kegyelmed vessen gátat az erőszaknak, és ne engedd, hogy a gyűlölet fogságában vergődő népek az egész földet lángba borítsák. Adj kegyelmi időt a világ népeinek, hogy megismerjék jóságodat, és tetszésed szerint éljenek a föld javaival.  Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

  Lektor:Könyörgünk kedvező időjárásért, tiszta környezetért és azért, hogy a természet zabolázatlan erői senki életét ne fenyegessék. Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

   Lektor:Könyörgünk a testi-lelki terhet hordozókért, a betegekért és minden szenvedő embertársunkért. Éreztesd velük segítő, gyógyító, megtartó kezed hatalmát és atyai szíved értük is aggódó szeretetét. Vésd szívükbe, hogy a Téged szeretőknek minden javára van.Jézus Krisztusért kérünk,

Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket!

Lelkész: Mindenható Örök Isten! Fogadd el könyörgésünket, de legyen meg egyedül a te akaratod, mert csak te vagy bölcs és jó, és te híveid javára fordítasz mindent az Úr Jézus Krisztus által, aki volt, aki van, és aki eljövendő, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké.

Gyülekezet: Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

 

Áldás