„A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. ³⁸És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. ⁴⁰Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ⁴¹Ekkor Jézus így szólt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!” ⁴²Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. ⁴³Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: ⁴⁴„Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!” ⁴⁵De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják.”
Lk 9, 37-45

Kihirdethetem, hogy a gyülekezetünkben is kezdetét vette a böjti idő. Sokan vagyunk, akik örülünk ennek. Még akkor is, amikor a köztudatban úgy hallunk a böjtről, hogy az nehéz, feladattal, önvizsgálattal járó időszak. Lemondással jár. Több időt illik szentelni a templomban töltött alkalmaknak. A böjt azonban nemcsak azt jelenti, mit kell odaadni Istennek, hogy hetente kétszer-háromszor is el kell indulni a gyülekezetbe, az egyházba, ahol Isten igéjét hallgatjuk, miben, hogyan kell többet Urunkkal lennünk, hanem azt jelenti ez, hogy megerősödünk. Hogy Krisztus még több lesz nekünk, Krisztus még nagyobb lesz, és, hogy Ő, a Szabadítónk, Üdvözítőnk és Megváltónk még nagyobb, még több legyen bennünk.

Erre van ma a legnagyobb szükség. Szent idő adatott nekünk, amikor mindazzal, amivel még Jézusból is kiváltjuk a haragot, ami miatt még Jézus hangja is felerősödik, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy hitetlenek vagyunk, szent idő adatott, hogy ne szenvedjünk, ne okozzunk Jézusnak se szenvedést, hanem csak figyeljük, mit mond a mi Mesterünk, Urunk, Éltetőnk.

Jézus éppen a megdicsőülés hegyéről jön le tanítványaival, amikor a sokaságból egy apa a fia miatt, az egyetlenje miatt  Az egyetlenre pedig vigyázni kell. Mert amiből csak egy van, azt meg kell becsülni, azt féltjük. Meg kell becsülni a munkahelyet, a megbízatásunkat, a vállalkozásunkat, az egészségünket, a barátunkat, a szüleinket, házastársunkat, a hitünket, a tisztaságunkat, a gyülekezetünket. Amiből egy van, abból nem véletlenül nincs több! Amiből egy van, azt nekünk szeretnünk kell. Egy gyermek a családban, különös helyzet. Nagy kincs. Az apa tudja, mit jelent az az egy. Tehetetlen a démoni erővel szemben. Nemcsak az apa tehetetlen a tisztátalan lélekkel, hanem még Jézus tanítványai is. A baj nem az, hogy egy valakit az ördög kerített hatalmába, olyan lélek van benne, ami megrontja, beteggé teszi, hanem az a baj, hogy az ember nem tud mit kezdeni az ördöggel. Egy természetfeletti hatalommal csak egy másik természetfeletti erő tud győzedelmeskedni. A baj az, hogy nem vagyunk erősek, bevethetőek a bajok, betegségek, az ördög fondorlatainak sorában. Ezért kell örülni a böjtnek, hogy az alig erős hitünk, az alig erős életünk, az alig erős szavaink, az elfajult ember előtt nyilvánvaló legyen, Krisztus küzd értünk. Krisztus győzi le a rosszat. Nem magunkban hiszünk, nem az igazságunkban, nem a hitünkben, egészen konkrétan abban hiszünk, hogy Isten Fia legyőzi bennünk a rosszat, legyőzi körülöttünk a rosszat, Isten Fia tudjuk, hogy visszaveri a Sátán minden próbálkozását. Nem lehet elkönnyelműsködni a világban zajló folyamatokat. A gonosz lélek leteperi az embert, leteperi a világot. A gonosz lélek meggyőz és hiteget, rászed…

Jó, ha tudjuk azért jelent meg az Isten Fia, hogy a gonosz munkáit lerontsa, jó, ha tudjuk, rászedhet, rábeszélhet, de a gonosznál nagyobb az, aki a hívő emberben van.

Jézus hangja nem véletlenül volt felháborodott. Jogosan váltotta ki belőle az indulatot. Nagy a különbség köztünk és közte, és éppen ezért van mellettünk, éppen ezért lép oda, ahol segítségre van szükségünk, és nem tud másban segíteni, mint abban, hogy feltárja z igazságot. Még akkor is, ha tiltakozunk ellene.

Bizony hitetlenek vagyunk. Kétkedők, nincs elég ereje a hitünknek. Nem is a mi hitünk, hanem Jézus ment vált meg.

Milyen érzéssel mondhatta ki Jézus, az Emberfiának szenvednie kell, az emberek kezébe adatik. Hogyan gondolhatott akkor az emberre, milyen félelem lehetett benne az elítélő, elfajult emberek iránt? Az emberek kezébe adatik.

Szenvednie kell értünk, a gonosz hálójában vergődőkért, a folyton bajt okozókért, és az emberek kezébe adatik, akiknek a szíve milyen aljasságra, cselekedetre, gyűlöletre képes? De Jézus nem azok ellen fog össze, akik össze fognak ellene, hogy elítéljék, meggyalázzák, hanem Jézust Isten azért adja, hogy általa valahogyan kijussunk a pokolból, valahogyan élni tudjunk, legyen mégis reménységünk. A Krisztusra tekintő ember bízhat. Bízhat, hogy az egyetlenje megmarad. Több van Istenből, mint gondolnánk, jobban harcol értünk, mint véljük azt. Még az életét is odaadta értünk. Az ember összefog ellene, Isten pedig éppen Jézus testvéreivé tesz bennünket, a kereszten.