Minden ádvent téged vár Uram. Első eljövetelednek emlékét belevésted az emberiség szívébe és az egész történelembe: az idő múlását az óta is születésed idejéhez viszonyítva mérjük, még akkor is, ha nem tudjuk annak pontos evilági meghatározott időpontját megmondani.

Megígért második jöveteledet várjuk az óta is - sokszor talán lanyhán, megannyiszor tétován, a mindennapok örömei és gondjai között sok esetben megfeledkezve róla, van hogy félve és rettegve - amikor megnyilvánul majd teljes igazságot szolgáltató ítéleted, megmutatkozik pazarló és tékozló szereteted, megvalósul mindenért kárpótló vigasztalásod és elénk tárul felülmúlhatatlan dicsőséged.

Most is várunk Uram, 2013 ádventjén és bocsáss meg nekünk, ha nem tudunk méltóképpen várni téged.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a nagyszerű hitvallóid! Mi a megpróbáltatásokban, a terhekben, a problémákban és a szenvedésekben csupán saját kínjainkat vesszük észre, s nem a te örömödet látjuk, a te igádat, melyről azt mondtad, édes tud lenni annak, aki alázatosan és szelíd szívvel követ téged.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy éberen virrasztva várni, mint a példabeszédbeli okos szüzek, hanem bizony olyanok vagyunk sokszor. mint a balgák átalusszuk érkezésedet, amikor közeledsz a felebarátban, a testileg-lelkileg elesettben, a rászorulóban, legközelebbi hozzátartozóinkban, kollégáinkban, munkatársainkban, vezetőkben és beosztottakban.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a felebaráti szeretet tiszta szívű napszámosai, akik minden reggel úgy indulnak el életük útjának: kinek a javára akar küldeni ma engem a Jóság, s nem azzal, hogy kinek a javából tudnék én hasznot húzni.

Jöjj el hozzánk, hiszen te tudod a legjobban mekkora szüksége van eltékozolt életünknek rád!

Jöjj el hozzánk és ismételd meg szívünkben első eljöveteled titkát, a betlehemi éjszaka misztériumát!

Jöjj el hozzánk és vedd el megfáradt lemondásainkat, meggyökeresedett és ostoba szokásainkat, vedd el meggyöngült akaratunk tétovaságát!

Jöjj el hozzánk és emelj fel bennünket, mint ahogy Zakariással és Erzsébettel tetted, amikor reménységet adtál az életükbe!

Jöjj el hozzánk és add nekünk azt az édes terhet, téged-magadat, mint ahogy a fiatal názáreti leánnyal Máriával tetted, aki veled lett viselős!

Jöjj el hozzánk és bocsásd ránk az igaz ember álmát, ahogy Józseffel tetted, hogy elfeledjük csalódásainkat, és igaz szívvel szolgálhassunk téged!

Jöjj el hozzánk és keresd meg szívünk betlehemi barlangját és szülessél meg életünkbe olyan gyöngéden, mint világba jöttednek éjszakáján!

Jöjj el hozzánk 2013 ádventjén!

Ámen!

Adventi esti Istentiszteletünk alapigéje Malakiás könyvéből:

¹⁷Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? ¹Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! ²³Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. ²⁴Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.

Simon András keresztyény grafikus arról ismert, hogy egyetlen vonallal rajzol le keresztyény élethelyzeteket, szimbólumokat, és a vonalas rajzaihoz egy-egy mondatot fűz. Egy már a következő esztendőre szánt asztali naptárjában olvastam, hogy a bölcs az alázatosságában mélyen eltelik Istennel, betelik vele, gyönyörködik benne, a kevély pedig mivel nem ismeri Istent, nem tudja, hogy hiányzik neki, és ezért üresen marad. "A kevély hátat fordít neki, fel sem fogja a hiányát."

Valami borzasztó dolog tudatlanul élni, ismeret nélkül élni. Az adventi időben advent nélkül, az eljövetelre való felkészülés, az azon való csüngés nélkül élni sivár. És nehéz is. Önmagában is nehéz az életünk, nehéz cipelni eddigi dolgaink maradványát, salakját, életünk súlyos küzdelmeit hát még milyen nehéz úgy, amikor messze van az Isten. És ez a legnehezebb az amúgy is nehéz életünkben. Nem látjuk az arcát, nem értjük a kormányzását, lassúnak találjuk a segítségét, döntéseit, ítéleteit nem a legjobbaknak. Vannak helyzeteink, amikor mi is tudatlanok vagyunk. Nem tudjuk, Isten mit akar a döntésével. Mit akar ebben a helyzetben. Advent kettősége, hogy érkezik a Megváltó, de sok minden elrejtetten marad, közeledik az Emberfia, de Isten még nem leplezi önmagát teljes egészében. És ez Isten hatalma, annyit ad magából, amennyit akar, illetve, amennyire nekünk szükségünk van. Isten nincs itt, de Isten mégis mindenben itt van. Isten ráadásul most is az igazságában van jelen. Igaz és jó minden, amit tesz velünk, közöttünk. Lényéből minden itt van, valójából a szeretet és igazság tökéletes, nem hiányos, nem töredékes, csupán az arca, a közelsége nincs itt, de egyébként Isten az adventünkben a tökéletes Atya, aki nem vonja meg bizalmát népétől, hanem ismétli az ígéretet, higgyétek, eljövök. Advent valósága Isten komoly, mindig megújuló ígérete. Hányszor fárasztjuk a hitetlenségünk következtében. Mert amikor vitatjuk életünk egy-egy nehéz állomását, Urunkat fárasztjuk, hogy milyen Isten vagy? Amikor nem kellene mást tennünk, mint bizalommal fordulni Hozzá, hogy mindent tudsz, Te közel vagy hozzám, erősítsd meg a hitemet Benned!

Isten messze van, de közeledik, eljön. Malakiás próféta idején nagy ínség uralkodott, nagy lelki ínség volt. Az idő szele már fújta az elégedetlenségből fakadó sóhajtásokat. Isten azonban nem termett ott rögtön az első sóhajra. Olyannyira nem, hogy száz évek múlnak még el, és először amikor megszületik Jézus, még megelőzi őt a próféta, Keresztelő János, az útegyengető, a követ. Nem robban be Isten a világba. Előkészíti az érkezését. Mintha tudná rólunk, nagyon is jól tudja, hogy bár várni nem szeretünk, türelmetlenek vagyunk ebben a tekintetben, mert, ha valami kell, akkor azért bármit megteszünk, csak, hogy meg legyen már, de az előkészületnek rendkívüli mámora, hatása van az emberre. Az előkészület során a lélek megerősödik, a lélek maga készül elő, maga teszi alkalmassá magát arra, hogy ráhangolódjon az érkezőre, a Vendégre, Jézus Urunkra. Az előkészületben minden vágy, és tiszta, szent akarat benne van. Aki előkészül, az tudja, mit kap.

Előkészületben vagyunk. És azért vagyunk nagyszerű helyzetben, mert Jézus eljött. ISTEN született meg Krisztusban, amikor mindenét belesűrítette, átadta Krisztus testébe. Éppen ezért tudjuk, kit várunk, emiatt tudjuk, hogy nekünk Megváltásra van szükségünk, nem álmokat szövögetünk az előkészület során, az adventi időben, hanem arra készülünk, hogy Isten szeretete betakar bennünket, Isten szeretete megjavít bennünket, arra készülünk, Isten szeretete megszépíti az életünket, teljessé teszi az Ünnepünket. A szeretetet a szívben formálódik. Abban a szívben, amit az élet viharai kérgesítenek, keményítenek, formálnak. Van azonban a szívnek egy olyan tulajdonsága, hogy képes regenerálódni, megújulni. Isten szeretete nem töredékes. Óriási. Adventben arra kell készülnünk, hogy Isten szeretni fog bennünket, Isten szeretete megújítja a szívünket, Isten szeretete elűzi a félelmet, Isten szeretetének hatalmában magunk is keressük a csodát, hogy a mi életünkben megszületett a Megváltó.

Ne fárasszuk Urunkat adventben, hanem arra készüljünk, hogy Isten szeret.