REFORMÁCIÓ ÜNNEPE OKTÓBER 31.

A gondolkodásában ma is időszerű Luther Mártont kapcsoljuk össze az októberi ünnepnappal. Reformátorunkat hajtotta az igazság keresése. Átélte magában a vívódások mélyén emberi sorsunk, szenvedésünk, tehetetlenségünk kínjait. És miközben megélte mindezt, Isten szavát kereste a Szentírásban. Meg is érkezett a válasz Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléből: „AZ IGAZ EMBER HITBŐL ÉL.”

Az Élet Ura előtt nem lehet bizonyítani. Nem lehet számítani semmire, még jó cselekedeteinkre sem. Egyet néz, hiszed -e, vallod -e, éled -e Jézus Krisztus az Úr! 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte ki 95 tételét. Mindenki olvashatta az egyház (római) tévedéseit, haszonra építő mozgalmait, saját hatalmát diadalra juttató céljait, és azt is olvashatta, a legdrágább kincsünk Isten igéje. Ebből halljuk meg Isten szavát, ez szól Isten akaratáról, üdvösségünkről, ez igazít bennünket a helyes útra, ha helyesen hirdetik elhívott szolgái. Milyen boldogan mentek és csatlakoztak az Isten szavára és békességet nyertek. Terjedt a tiszta tanítás Európában.

Hirdetjük minden vasárnap templomunkban is. Evangélikus hitvallású testvéreink vágyakoznak az igehirdetés hallgatása után. Nincs alternatívája Isten szavának, neve megünneplésének. Míg egymás mellé tehetünk programokat, családi eseményeket, amelyek mind hétvégén sorra kerülendő alkalmak, addig Isten igéje mellé, nem tudunk tenni semmit. Nincs, amit mellé tehetünk, ami felér vele. Áldása nyugszik mindenen, ha Ót hallgatjuk.

Hosszú évszázadok megbecsült, megőrzött ajándéka az igehirdetés. Általa Isten szól, Isten tanít, Isten pásztorai. Hitvalló őseink sokat küzdöttek a tiszta evangélium hirdetéséért. Meghaltak gályarabságban és szenvedtek érte. Jól tudták, az ember kenyere az ige. Aztán ahogyan terjedt az evangélium, elkezdtek megépülni a templomok. A hívek adományaiból, összefogásából. Forgatom Molnár Gyula lelkész gyülekezettörténeti könyvét, és abban olvasom egy család harangot adományozott, és így tovább... Hány templom épült a gazdasági válság idején! Épült mert a lélek nem jutott válságra! Isten Istene maradt a hívőknek.

2007. október 31.

2007. október 31. ünnepén adódik a kérdés, mit tesznek a mai evangélikusok? Kezembe kerül egy meghívó, témája Istennek az az igéje, hogy aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak. Ez a konferenciára szóló meghívó már az igében megszólítja az élő, Istenre hangolt lelkű embert és elgondolkodtatja. Megakadt az egyház. Nem a sokat emlegetett 40 év miatt. Van, aki szerint a lustaság miatt. Az Isten igéje alapján azért, mert „van, aki tudna, de nem teszi”. Tudna imádkozni, de nem teszi. Tudna templomba járni, de nem teszi. Tudná a gyermekét, családját megőrizni a világ romlandóságától, de nem teszi. Tudna templomépítéshez, rendbetételéhez adakozni, de nem teszi. Ránk fonta hálóját az ördög. Megakadt a gondolkodásunk, megakadt a hitünk, lefogta kezünket, irányítja lábunkat. Krisztus keresztjének súlyát, nagyságát Pilinszky szavaival csak akkor látjuk, amikor színről színre látjuk a végítéletben saját történetünket, természetünket, életünket.

Evangélikusok ünnepelnek, himnuszukat éneklik ezen a napon.

Mit jelent, hogy evangélikus felekezethez tartozom? Mit jelent, hogy megkereszteltek? A konfirmációi kátéban így hangzik, meg vagyok keresztelve, és ez arra kötelez, hogy megismerjem evangélikus egyházunk tiszta és igaz tanítását, megvalljam hitemet szóval és cselekedettel... Igen, kötelez. Kihűlt hamu már a Szentlélek lángja evangélikusainkban? Csupán szülők hagyomány öröklődött ránk? Utána nyúl -e ma Istennek az, aki meg van keresztelve, aki az egyház tagja, aki Krisztus által Isten gyermeke lett. Nem magunk módján, magunkban, magunknak éljük a hitet. Tévedés! Isten igéje nem maszekol. A hit közösséget teremt. A hit Jézus Krisztusban egy közösségbe tartozás. Isten népe közösségben él.

A kimondott ígéret, hogy vállaljuk az evangélikus egyház segítségével gondoskodunk a gyermek hívő, keresztyény növekedéséről Isten előtt tett ígéret volt. De így is teszünk? 10 gyermek léphetne Krisztussal közösségbe az úrvacsora alkalmával pünkösd ünnepén. 10 konfirmandus jelöltet mutat anyakönyvünk, és állít felelősséggel Isten elé. Ehelyett 4 gyermek tud csupán. 4 gyermek szülei, nagyszülei kitartó féltéssel valamint Isten előtti felelősséggel gondoskodnak, hogy gyermekeik Isten oltalma alatt maradhassanak, bekapcsolódhassanak a legnagyobb közösségbe.

Luther fellépése után megelevenedett az egyház. Tisztán hirdette Isten szavát, nem titkolta a hamisságot, tévedést, hirdette a törvényt és az evangéliumot. Isten igéjén keresztül elevenedett meg az egyház, gyógyult a lélek. Igéje ma is így tesz. Ez a reformáció ajándéka. Legyen áldott Urunk, hogy hallhatjuk.

Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton

A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fűz a fényképezőgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó, fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és - mivel az Isten a hármasságot szereti - biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelőzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszélgetésbe akar elegyedni vele.

-    Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

-    De azt hallottam, hogy ilyen időben jó a kapás!

A halász bólint.

-    No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

-    Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvéről végül áttér a normális beszédre.

-    Nagyszerűen érzem magam - mondja. - Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerű testalkatáról szeretne bizonyságot tenni.

-    Egyszerűen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és már nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívéből fakad:

-    De akkor miért nem megy ki a tengerre?

-    Mert ma reggel már kint jártam.

-    És jó fogás volt?

-    Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam...

-    A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

-    Még holnapra és holnaputánra is futja - jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. - Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

-    Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A túrista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezőgépét maga mellé teszi - most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellő nyomatékot akar adni beszédének.

-    Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe - kezdi csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sőt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sőt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el!

A halász bólint.

-    És nemcsak ma, hanem holnap, holnapután is - folytatja a turista -, egyszóval mindennap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sőt talán négyszer is kifutna a tengerre... el tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

-    Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna - egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és... - a lelkesedéstől egy pillanatra elakad a turista hangja - kis hütőházat épít, esetleg füstölőt is, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegőből figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglőt nyit, és saját maga közvetítő nélkül exportálná a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor...

A lelkesedéstől megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeiről, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülő hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.

-    Akkor... - mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.

A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.

-    Akkor mi lesz? - kérdezi halkan.

-    Akkor - mondja halk elragadtatással az idegen -, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verőfényben, és nézheti ezt a gyönyörű tengert.

-    De én most is ezt teszem! - válaszol a halász. - Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart

meg...

A turista töprengve távozik a parttól. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetőséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta.

********

Testvéreink adakozásából a múlt megbecsülésére a közeljövőben reménység szerint bejegyzésre kerül gyülekezetünk alapítványa a Molnár Gyula Evangélikus Alapítvány. Köszönjük a testvérek áldozatos szeretetét.

2008. május 22-26. Észak Erdélybe kirándulásra hívjuk az érdeklődőket. 2008. június 30-július 4. evangélikus gyermektábort tartunk.

***********

Erős vár a mi Istenünk! Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha Ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi diadalmunk! 254.sz.ének Tarts meg Urunk szent igédben! Végy erőt ellenséginken, kik szent Fiadat támadják, hogy trónodról letaszítsák. 255.ének Reformáció ünnepén, szerdán 17 órakor istentiszteletet tartunk, a következő vasárnap, november 4-én koszorúzzuk meg

Molnár Gyula Nagytiszteletű Úr emléktábláját.