Kivonat a 2007. advent 1. vasárnapján elhangzott igehirdetésből

Alapige: Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban... és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk. (Jer 23.5-8.)

Jókai Mór A jövő század című regényében leírja, hogy amikor a vadásztársaság közé érkezik a király, hódolattal nyitottak neki utat. Nagyon ünnepélyes az ilyen megérkezés, az ilyen fogadatatás. Ezt éljük át advent első vasárnapján. Utat nyitunk az érkező Jézusnak. Talán még arra is képesek vagyunk, hogy hódolattal nyitunk ajtót neki. Leborulunk előtte, széttárjuk karjainkat, megnyitjuk neki szívünket, megnyitjuk előtte életünket, ujjongva, örömmel fogadjuk. Ilyen az adventi lélek. Fogadóképes. Sokan vannak, akik várják adventet. Akik úgy érzik, ezen a napon a templomban a helyük. Igen, mert nem törölhetjük ki szívünkből a vágyat, hogy találkozni szeretnénk azzal az Úrral, aki valóban méltó a hódolatra, aki valóban igazságos. Aki azért jön hozzánk, hogy megsegítsen megmentsen. Íme ki lehet nyitni most az életünket, adventus Domini, az Úr érkezését ünnepeljük. Ő jön. Az igazságos. Jeremiás próféta könyvében éppen beharangozzák érkezését. "Eljön majd az idő, amikor igaz sarjat támasztok." Jézus be van jelentve a világnak. Talán még föl sem tudjuk fogni, kit jelent be a próféta, kit jelentenek be advent első vasárnapján Isten elhívott szolgái. Hiszen ha föl fogta volna a világ, ha föl fogta volna akárcsak az egyházunk népe, már nem lennének gondjaink. Nem árnyékolná be és nehezítené meg életünket megannyi ki nem mondott szó. Nem lenne kérdés a hétvégi program, nem lenne kérdés, hogy sok családi vitás helyzetben mit tegyünk. Be van jelentve Jézus. Érkezik. Nem az uralkodó dinasztia éppen soros tagja, hanem az, aki üdvözít, az, aki szüntelenül reményt kelt legyen bármilyen kilátástalan is a helyzet. Nemcsak mi várjuk azt az Urat, aki igazságos, hanem ezt várták annak a népnek is a szenvedői, akik látták, olyan király kezében van az ország, aki nem törődik az övéivel. És bármikor, amikor hűtlen királyok, vezetők léptek a trónra, amikor látták léhaságukat, könnyelműségüket mindig elővették a próféták a királyzsoltárokat, a király érkezéséről szóló próféciákat. Vegyék észre magukat, lesz igazság. Nagyon sokszor találjuk magunkat szembe igazságtalan helyzettel. Gyakran bűnhődik az, és szenved, aki arra érdemtelen. Érkezése nekünk is be van jelentve. És a bejelentett Jézus nem hívásra, nem kérésre érkezik, nem egyesekhez, már nem váratlanul, hanem Jézus mindenkihez megérkezik. Jól tudjuk, hogy ki jön. Jön a világosság a sötétségbe, az igazság a hamisságba, a remény a kétségbeesésbe. Bárhova nézünk, bármibe tekintünk, mindenhova Ő érkezik meg. Advent a bűnbánat ideje, nem tudunk sehol sem újat kezdeni. Nem tudunk sehol sem változást hozni. A régi dolgok mindig kísértenek, az árnyak ránk vetülnek, mindig visszahúznak. Tele vagyunk bajjal, égbekiáltó zavarodott elméjű, megtévedt gondolkodású emberiséggel. Sötétségben vagyunk. Igazságtalanságban. Gonoszságban. Várjuk az igazságot! Az igazság pedig Ő lett. Jézus. Jöjj népek Megváltója! Te hozod az igazságot.

Irgalmas Isten, szerető mennyei Atyánk! Lelki örömmel áldjuk nagy nevedet, hogy megkönyörültél a bűnös világon s az idők teljességében elküldéd szent Fiadat megváltóul hozzánk. Kérünk Uram szenteld meg szívünket, lelkünket, hogy méltóképpen fogadhassuk az eljövendő Messiást! Óh jöjj, hitünk fejedelme: üdvözítő Jézus, ki a keseredett szívűeknek vigasztalást, a megtérő bűnösöknek bocsánatot, e nyomorúság völgyétől búcsúzóknak mennyországot hirdetsz. Fogadd el szállásul hívő szívünket. Te légy vezérünk örömben, bánatban s hordozz mindenkoron az istenfélelem és a szeretet ösvényén, hogy így eljuthassunk a halál révén át ama szebb világba, hol a választott hívek seregével boldogan zengjük: hozsánna, mindörökké. Ámen."