Evangélium: Márk 7.31-37. Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta õt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé."

A hír igaz. Jézus gyógyít, és meggyógyít. Számunkra azonban nem a hír hitelessége döntõ ezen az órán, és beteg, gyógyulásunkat reménykedve váró pillanatainkban, hanem az, hogyan gyógyít meg engem Õ. Hogyan és mivel hozza meg, adja oda a gyógyulásomat. A hír igaz, Jézus gyógyít. Bárcsak közöttünk is gyógyítana. Némaságunkat, vagy éppen fölösleges csacsogásainkat Isten olyan beszéddé változtatná, olyan szólásra, megnyilvánulásra késztetné, ami minden kétséget kizáróan csak egy forrásból ered Isten fenséges, eleven, bennünk élõ munkálkodásából.

Mai igénkben a dadogó süket meggyógyításának híre az evangélium. Rengeteg hír lát napvilágot, amióta a hírek közvetítõ csatornái megsokszorozódtak. Ez a hír is és hír, de nemcsak hír, ez evangélium is. Könnyen mondhatná valaki, zárójelentés, esetleírás, egy beteg meggyógyulásának részleteit tartalmazza ugyanis. Nem az. Tegnap este, sõt a tegnapi délelõtti Bazilika felszentelésére megemlékezõ mise óta egy dolog nem hagy nyugodni. Nem azért, mert bánt valami, éppen ellenkezõleg! Újra Róla bizonyosodtam meg. Arról gyõzõdtem meg, az evangéliumot az ember szinte be sem tudja itt fogadni. Emberi testünk, és emberlétünk teljesen alkalmatlan arra, hogy Õt, aki mindeneket egybe tudott a keresztfán magával vinni, és szeretõ irgalmas szívébe zárni, és Istenhez menteni, Õt, a nagyságát, a valódiságát nem tudjuk befogadni.

Igen, az evangélium nem betû a Biblia lapjain, nem felolvasott textus valamelyik templomban, az evangélium nem írás, nem szó, hanem az, hogy megjelenik Isten. Az ember kenyere, az ember gyógyszere. Az evangélium annak az Istennek a közöttünk, értünk történõ szolgálata, aki 2000 éve nem áll le. Nem áll le érted. Aki kétezer éve nem áll le értem, és miattam. Isten az Õ munkáját nem önjáróan végzi, vagy maga miatt. Azokért, akik dadogó süketekké lettek. Azokért, akik nagy kegyelemre szorulnak, azokért, akik segítséget várnak. Nem beleugranak egy lehetséges helyzetbe, megoldásba, hanem segítséget várnak. Nem feladják a türelmi idõt, hanem a segítséget várják Tõle. Ma is mondja Jézus meggyógyító szavait. Ma is belemászik a történelemben már emléknek, már csak hagyományként, építészeti remekmûként tisztelt épületek falai közé, leereszkedik a Lélek imbolygó útkeresésében kisebb és nagyobb görbületére, leereszkedik a lélek kiszikkadt mezejére, vagy ütött kopott, megvert, meggyalázott horpadt és sokszor behasadt szívünkre és az a csoda, hogy meggyógyítja az embert. Az egész embert. Szívünket, lelkünket és emberségünket. A száj szólni tud, mert a beszéd forrása és témája Jézus dicsérete. A száj megnyílik, mert tudja, ha Róla beszél, akkor beszélhet! Tisztában van azzal, ha Õt tudja, az Õ munkáját a Szentlélek erejével szólni, akkor mondhatja!

Némává lett, süketté akit Jézushoz odavezettek. Belebotlik Jézus, egyszer csak elébe kerül, hogy tegyen vele valamit. Nem számíthatott arra Jézus, hogy most gyógyítania kell. Nem számít arra, hogy most éppen ezt és azt kell végeznie, és éppen ebben mutatja meg emberszeretõ szolgálatát. Egyfelõl sosincs éppen munkában, hogy ne lehetne zavarni, kérni, menni hozzá, másfelõl meg mindig szolgálatban van, mert mindig elébe lehet állni. Ki lehet kérni segítségét, ki lehet harcolni, hogy tégy valamit, gyógyítsd meg. Te vagy a Mester, Te vagy a Gyógyító. És ezt kell megszívlelnünk, Õ a Gyógyítónk. Az Õ segítsége a segítség. Ki kell harcolni ezt, tegyen vele a beteggel, a rászorulóval úgy, ahogy Õ azt tudja. Hiába mondják neki azok, akik odavitték, tedd rá a kezedet. Nem ezt teszi, nem ez gyógyítja meg. Nem tudjuk a megoldást, Õ tudja. Nem mondhatom, ezt így old meg Uram. Imádságaink, kéréseink ezért sikkadnak el, mert nem azt teszi, amit én mondok, amit én kérek. Elég odamenni, elég egyszerûen megállni Jézus elõtt, hogy Rád bízom. A Te segítséged kell. Nem módszert, nem idõt adunk neki, hanem kiharcoljuk, hogy Õ segítsen rajta.

Az ember megúszni szeretne mindent. Hamar túl lenni, túlesni a nehézségeken, és Jézus itt mást igazol. Ki kell várni, hogy Õ jön, Õ segít. Érte, az Õ segítségéért harcolni, erre bíztat Isten mindannyiunkat. Aki magára vette a bûneinket, miért ne venné szárnyai, gondoskodása alá tiszta, kéréseinket a gyógyulásért, a megtérésért, az újjászületésért, a szeretteinkért.

Gyógyítása beavatkozás. Akkor gyógyít, ha Õt szívembe zártam. Ha forrás eredt azon a kiszáradt, kiszikkadt mezõn, amibõl a szavak, a mondatok erednek, akkor meggyógyult az ember. De amíg behúzódunk, amíg csak csendben hallgatunk, addig a lakat, a száraz hit a Sátán erejét és hatását bizonyítja. Jézus Krisztus egyetlen mondatot mondott a süketnémához: Nyílj meg! És ha Isten megnyitotta az eget, ha Isten leereszkedik a kõfallal körbebástyázott védelemre berendezkedett, összeszorult lelkekbe, akkor Õ azt is elvégzi bennünk, hogy Õelõtte megnyíljunk. Elõtte, aki ennél nagyobb csodát is tesz velünk, mint szóra bír, szólásra bír, és megnyílik elõtte a szánk, a szívünk. Ennél nagyobb dolgot cselekszik velünk. Megosztja magát velünk. Üres, tartalmatlan életet Õ gazdagítja meg jelenlétével, és mindazzal, ami az Õ forrásából ered és ezáltal gyógyulunk meg.