Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
GYÜLEKEZET: Ámen.
Bevezető zsoltár
Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére! Róm 1,16
Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit!
Hirdetem nevedet testvéreimnek,
dicsérlek a gyülekezetben.
Az utódok szolgálják őt,
beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
Jönnek, és a születendő népnek hirdetik,
hogy igaz, amit ő tesz. Zsolt 118,17; 22,23.32
GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória
Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére! Róm 1,16
Üdvözlés, bűnvallás, kyrie
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!
Megvallom és bánom, irgalmas Istenem, hogy nem harcoltam bűneim ellen, pedig elfogadtam kegyelmedet. Ne engedd, hogy kárba vesszen rajtam Megváltóm drága vére: tisztíts meg bűneimtől, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie
Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése
Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért az Írások szerint, és feltámadt a mi megigazulásunkért.1Kor 15,3 Áldásra emelt kézzel: Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!
Glória
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória
Rövid imádság: óegyházi kollekta
Imádkozzunk! Irgalmas Istenünk! Világosítsd meg szívünket, tisztítsd meg ajkunkat, újítsd meg életünket, hogy igédnek figyelmes olvasói, engedelmes megtartói és hűséges bizonyságtevői legyünk, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
Lekciók
Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap, Bibliavasárnap prófétai igéjét Ámósz könyvének 8. fejezetéből, a 11. verstől:
11Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr – amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. 12Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. Ám 8,11–12
A bibliavasárnap újszövetségi lekciója megírva található Az apostolok cselekedeteiről írt könyv 8. fejezetében, a 26. verstől:
26Az Úr angyala akkor így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" 37(Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. ApCsel 8,26–38
Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!
Hitvallás
Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,
és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ének
Igehirdetés – Textus: Jn 5,39–44
39Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek tanúságot, 40és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, 42rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. 44Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. 47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"
KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!
TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!
Régen jártam Nyíregyházán, ezért nem tudom, olvasható-e még az evangélikus templom oltárterét a templomhajótól elválasztó boltíven az öles betűkkel fölfestett felirat: »KUTASSÁTOK AZ ÍRÁSOKAT, MERT AZOKBAN VAN ÖRÖK ÉLETETEK! JN 5,39« Igen, ilyen megcsonkított és meghamisított formában volt – vagy talán van még ma is – fölfestve Jézus szava nyíregyházai templomunk szentélyének homlokzatára. És ez nem véletlen elírás, hanem – ha még megvan – mindennél ékesebb tárgyi bizonyítéka a gyülekezeteink jelentős részét mai napig is meghatározó tizennyolcadik századi pietizmus írásszemléletének! De ez a felirat egyben a pietista írásmagyarázók gátlástalanságáról is lerántja a leplet. Hiszen ez az Írás mindenek fölöttiségét hirdető írásmagyarázat odáig merészkedik, hogy Jézus bírálatként elhangzó mondatát felszólító mondattá formálja: »KUTASSÁTOK AZ ÍRÁSOKAT, MERT AZOKBAN VAN ÖRÖK ÉLETETEK! JN 5,39«
Emlékleztetőül, Jézus mondata így hangzik: »Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.« Fölösleges magyaráznom, hogy a pedig ellentétes kötőszó! Jézus farizeusokhoz intézett szavainak az értelme teljesen világos: ti az Írásokban keresitek az örök életet, pedig az örök élet nem az Írásokban van, az örök élet énbennem van! Az Írások pedig rólam tesznek bizonyságot – de ti mégsem akartok hozzám jönni! Ez a mondat nem felszólítás az Írások tanulmányázására! Ez a mondat vád azok felé, akik az Írásokban keresik az örök életet, de nem akarnak Jézushoz menni, mert nem értik meg, hogy az örök élet, amit ők az Írásokban keresnek, Jézusban van, az Írások éppen ezért Jézusról tanúskodnak! Már Mózes is Jézusról tanúskodott, ahogy a szakasz végén Jézus szájából hallhatjuk: »ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.«
A tizenhatodik századi reformációnak köztudottan négy jelszava volt: „Sola fide!”, „Sola gratia!”, „Sola Scriptura!”, „Solus Christus!” Vagyis: „Egyedül a hit!”, „Egyedül a kegyelem!”, Egyedül az Írás!”, „Egyedül Krisztus!” Ezt a négy alapelvet Luther is vallotta, de számára a „Solus Christus!”, az „Egyedül Krisztus!” volt az első, a legfontosabb, a mindent megelőző és mindennek fölötte álló igazság! Luther hallani sem akart arról, hogy valaki az Írás tekintélyét Krisztus tekintélye fölé akarja helyezni! Persze már az ő korában is voltak, akik ezt megpróbálták. Úgy érveltek, hogy Krisztus is csak az Írástól nyeri a maga tekintélyét. Luther ezt a leghatározottabban elutasította, és azt hangsúlyozta, hogy még az Írás is Krisztustól nyeri a tekintélyét, ezért az Írás tekintélye Krisztus tekintélyének van alávetve. Krisztus az Isten megtestesült örök Igéje, és ezért ő Ura az Írásnak is. Krisztus nem szolgája az Írásoknak, hanem Ura! Az Írás pedig annyiban tekintély, amennyiben Krisztust hirdeti, róla tanúskodik. Az Írás a Krisztusról való tanúságtétel mindenkori mértéke, mert a Krisztusról szóló hiteles tanúságtételt tartalmazza.
Az Írás számunkra ezért fontos. Mert Krisztusban van az örök életünk.
Luther éppen ezért nem keveset tett annak érdekében, hogy az Írás minden hívő számára hozzáférhető legyen. Tudjuk jól, lefordította népe nyelvére, német nyelvre az egész Szentírást, és ezzel tanításának elfogadói számára minden országban példát adott: fordítsák le a teljes Szentírást a nép anyanyelvére, hogy minden hívő kézbe vehesse és olvashassa. De nem azért, mintha a Szentírásban kellene keresniük az örök életet! Hanem a Szentírásban Krisztust keresniük, Krisztust kell megismerniük, hogy őhozzá menjenek, és nála, benne örök életük legyen. Ez jelentős különbség ahhoz képest, amit a nyíregyházai felirat propagál.
Engem mindig zavar, amikor szabadegyházi igehirdetők és úgynevezett bizonyságtevők szinte minden második mondatukban így érvelnek: „A Biblia erről ezt mondja...” „A problémára válaszul a Biblia itt és itt azt mondja, hogy...” Luther a sírjában forogna, ha ilyen beszédet hallana! Luther mindig is tiltakozott a Biblia ilyen papíros-pápaként való megszemélyesítése ellen. A Biblia nem egy személy, aki különböző dolgokról mond valamit, eligazítást ad, kérdésekre válaszol. Nem. És még csak nem is egy könyv a Biblia – hiszen maga a szó is többesszámú. Görögül biblosz a könyv, és ennek többesszáma a biblia. Könyvek gyűjteménye. Számunkra pedig Krisztusról szóló könyvek gyűjteménye! Vagyis Krisztus az, aki szól, aki mindig mondani akar számunkra valamit a Biblia igéin keresztül.
Ha Luthernak valaki azt mondta volna, hogy „A Biblia azt mondja...”, rögtön közbevágott volna: Engem az érdekel, hogy Krisztus mit mond! Azt pedig, hogy Krisztus valóban ezt mondja, az evangéliumokból igazold!
Az, hogy valami megtalálható a Bibliában, Luther számára kevés. Már csak azért is, mert a Hegyi beszédben maga Jézus érvényteleníti az Ószövetség számos kijelentését. Gondoljunk csak Jézusnak a »Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek... én pedig azt mondom nektek« bevezetésű mondataira.Amikor azt mondja, hogy »Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Szemet szemért, fogat fogért!”« – akkor az Ószövetséget idézi. Ám rögtön hozzáteszi: »Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.« Ezzel Jézus érvényteleníti a 2Móz 21,23–24-ben olvasható ószövetségi kijelentést: »Életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.« És értelemszerűen érvényteleníti ennek az igének a Léviták könyvében, 3Móz 24,19–20-ban olvasható változatát is: »Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett: törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el rajta is.« Nem kevésbé a Megismételt törvényben, 5Móz 19,21-ben olvasható igét: »Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!« Ezeknek az igehelyeknek – csakúgy mint az átokzsoltároknak – keresztény kiadású Bibliában csak pirossal áthúzva lenne szabad megjelenniük. Ki nem törölhetőek, de számunkra érvénytelenek. Számunkra az érvényes, amit Jézus ezekkel szembehelyezkedve, a Hegyi beszédbenmond: »Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!« »Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.« »Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.«
A farizeusok és írástudók igazsága pedig pontosan az volt, amit a Jézus által érvénytelenített igék kifejeztek, ami ebben az egyben foglalható össze: »Szemet szemért! Fogat fogért!« Ennek az igazságnak a lényege a kölcsönösség. A mérleg két serpenyőjének egyensúlya. A farizeusok és írástudók ezt a kölcsönösségen alapuló igazságot keresték, mert úgy gondolkodtak, hogy az örök életet is a kölcsönösség alapján, jó cselekedeteik fizetségeként nyerhetik majd el. És nem vették észre, hogy már a törvényadó Mózes is egy másfajta igazságról, a kölcsönösséget figyelmen kívül hagyó, azt megkerülő igazságról tanúskodik.
Mert bár a mózesi törvény igazsága kétségtelenül a kölcsönösség, az aranyborjú széttörése, a nép lázadásának leverése után Mózesnak sem maradt más reménysége, mint hogy Isten a törvény igazságát megkerülve bánik népével. Hiszen a törvény szerint, a »Szemet szemért! Fogat fogért!« igazsága alapján Istennek az aranyborjú fölállítása miatt az egész népet el kellett volna pusztítania. Mózes mégis reménykedik, hogy Isten ismer egy másfajta igazságot is, egy a törvényét messze meghaladó igazságot, és nem ezt fogja tenni, hanem megkegyelmez a népnek, ad nekik még egy esélyt, hogy a pusztai vándorlás negyven éve alatt megtisztuljanak a lázadás bűnétől.
Az írásmagyarázók Mózes legfőbb tettének, szolgálata lényegének a törvényadást szokták tekinteni. Luthernak mégis igaza van, amikor rámutat, hogy már Mózes személyében megjelenik a törvényt megkerülő, a törvényét messze meghaladó igazság is, amikor Mózes – a törvényadó – leborul Isten előtt, és könyörög, hogy Isten ne a törvény szerint bánjon a népével! Pedig előtte Isten Mózesnak csábító ajánlatot tett: azt mondta, eltörli ennek a lázadó népnek az írmagját is, és helyette Mózes utódaiból teremt magának új népet. De Mózes ezt nem fogadja el, hanem inkább lemond a saját részéről Kánaánban, és könyörögve kéri Istent, hogy tekintsen el a törvénytől, és ne a törvény igazsága szerint fizessen a népnek, hanem kegyelmezzen meg nekik. Ha nem is hagyja őket egészen büntetés nélkül, de ne törölje el őket a föld színéről, hanem kegyelmezzen meg nekik, adjon nekik még egy lehetőséget! Luther erre mondja, hogy Mózes nem is egyszerűen a szavaival, hanem a személyével, azzal amit tett, ahogy megalázta magát, ahogy lemondott az őt megillető osztályrészéről, ahogy közbenjárt a népéért, Krisztust prédikálta. Nem előképe volt Krisztusnak, hanem a tanúja! A viselkedése, a szavai, a tette tanúskodik arról, hogy van egy másik igazság is, mint a »Szemet szemért! Fogat, fogért!« És ez a másik igazság a Krisztus igazsága, az »Áldjátok átkozóitokat!«, a »Ne viszonozzátok gonosszal a gonoszt!«, a »Jóval győzzétek le a gonoszt!« igazsága, ami messze felülmúlja a törvény igazságát. Mózes személye, tette arról tanúskodik, hogy ez a Krisztus által a törvénytől függetlenül meghirdetett, a törvény igazságát messze fölülmúló igazság egyben az Isten igazsága is. Mózes hitte, hogy ez így van, ezért borult le az Isten elé, és ezért járt közben népéért! És ez a hite igazolódott, mert Isten meghallgatta! Ezért ez a törvényt megkerülő igazság egyben a hit igazsága is! Ezért nemcsak Luther nem téved, amikor Mózest – és nem az általa adott törvényt! – Krisztus tanújának mondja, hanem Pál apostol sem téved, amikor az első Korinthusi levél tizedik fejezetének elején ezt írja: » Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át... Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.« Pálnak nem ment el a józan esze, pontosan tudja, mit beszél, amikor azt mondja, hogy a pusztai vándorlás keserves éveiben Krisztus együtt vándorolt az Isten népével! Mert Pál tudja – Luther is tőle tanulta – , hogy az Ószövetségben nem Krisztus-előképeket kell keresni, és Krisztust nem emberi szereplőkkel kell – mint előképpel – azonosítani, hanem Krisztussal az Ószövetségben egyedül és kizárólag az Istent lehet és kell behelyettesíteni minden olyan helyen, ahol Isten nem a törvény szerint, nem a törvény Isteneként bánik népével, hanem Krisztus módján, a törvény igazságát messze meghaladó igazsággal, a könyörülő irgalomnak a törvényt kikerülve szabadulást szerző, megmentő igazságával!
Isten pontosan így, Krisztus módján, Krisztusként bánt népével az Egyiptomból való szabadulás éjszakáján is. A bárányt pedig, aminek a vérével azon az éjszakán a zsidóknak meg kellett kenniük az ajtófélfákat, nem véletlenül nevezik páskabáránynak, hiszen a görög áttételben „paszkhává” lett héber „pészah” elkerülést, megkerülést, kikerülést jelent. Mindenek előtt arra utal, hogy azon az éjszakán a pusztító angyal elkerülte, kikerülte a páskabárány vérével megjelölt házakat. De ez csak az egyik értelme a „pészahnak”! A másik értelme, hogy Isten - Krisztusként – a törvényt megkerülve bánt a népével azon az éjszakán! Míg az egyiptomiakkal a törvény szerint bánt, és a »Szemet szemért! Fogat fogért!« rendje szerint fizetett meg, amikor a fáraó rendeletére a Nílus nádasába krokodileledelül kitett zsidó fiúgyermekekért cserébe azon az éjszakán a pusztító angyal megölte az egyiptomiak elsőszülött fiúgyermekeit, a fáraó fiát is beleértve, addig saját népével – az elkerülés bárányának, a pészah- vagy páskabáránynak vérére tekintettel – a törvényt elkerülve bánt: nekik nem a »Szemet szemért!« elvén fizetett meg bűneikért, hanem őket elkerülte az egyiptomiakat sújtó ítélet, ők életet nyertek.
Krisztust éppen ezért nevezi – Pál apostol nyomán – az új szövetség népe páskabáránynak, az igazi pészah-báránynak, a kikerülés, az elkerülés bárányának, mert amikor Isten eljön majd, hogy a világot a törvény igazsága szerint, a »Szemet szemért!« mértékével fizetve, emésztő tűzzel ítélje meg, akkor az igazi páskabárány, Krisztus vérére tekintettel a törvényt megkerülve, irgalommal fog bánni mindazokkal, akik Krisztus vérével vannak megjelölve, és őket az egész világot elnyelő ítéletből örök életre szabadítja meg.
Végül szeretném világossá tenni, mielőtt bárki félreértene: Jézus vádja nem az volt a farizeusokkal és az írástudókkal szemben, hogy az Írásokat tanulmányozzák, hanem az, hogy nem ismerik fel, hogy az Írások tanulmányozása önmagában nem segít rajtuk, mert nem találják meg az Írásokban az örök életet, ha idejében fel nem ismerik, hogy az Írások őróla, Krisztusról szólnak, és az Írások tanulmányozásának eredményeként nem mennek őhozzá, aki a Krisztus, akiben az örök élet van.
Ezért bár nem tisztem, hogy a nyíregyházai templom szentélyének homlokzatfeliratára javaslatot tegyek, én Jn 5,39 elferdített idézete helyett inkább az Írások tanulmányozásából nyerhető helyes következtetést sürgető jézusi igét, Mt 11,28-at írnám fel: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«
Mert az Írások tanulmányozása ugyan nélkülözhetetlen feltétele az örök élet elnyerésének, de önmagában nem elégséges! Mert az Írások Jézusról tesznek tanúságot, és aki a Szentlélek segítségével elfogadja ezt a tanúságtételt, annak a második nélkülözhetetlen lépést is meg kell tennie: Jézushoz kell mennie! Jézussal kell a közösséget keresnie! És ő ezt a közösséget mindenek előtt testének és vérének szentségében kínálja fel! Mert ő az igazi páskabárány! Isten csak az ő vérére tekintettel bánik velünk a törvény »Szemet szemért! Fogat fogért!« igazságát elkerülve és megkerülve, és az ő vérére tekintettel szabadít meg bűneink törvény szerint jogos ítéletétől, az örök haláltól, és vezet helyette örök életre. És Jézus ma még senkit sem utasít el, aki az Írások tanúságtételét elfogadva, őhozzá megy. Ma még mindannyiunkhoz ilyen szelíden szól: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.« Ámen.
IMÁDKOZZUNK!
Úr Jézus Krisztus! Te mindenek előtt élő igéddel szólsz hozzánk, de akarod, hogy az Írást is tanulmányozzuk, hogy nyomában hozzád menjünk. Tedd ma szívügyünkké, hogy a Szentírás a világon mindenhol, minden ember olvasmánya legyen. De emlékeztess, hogy a Szentírás terjesztésével még nem tettünk eleget az apostolaidra, és általuk ránk is bízott missziónak, hanem élő szóval is tanúságot kell tennünk rólad minden embernek, akár alkalmas rá az idő, akár alkalmatlan. Add Szentlelkedet, hogy ő adjon ehhez bátorságot és bölcsességet, és nyissa meg szemünket is, hogy mindig felismerjük a rólad való tanúságtétel általad előre elklészített lehetőségét. Ámen.
Oratio oecumenica, Miatyánk
Lelkész: Imádkozzunk! Mindenható Isten! Te egykor a próféták által szóltál népedhez, hozzánk pedig a testté lett Igét, Egyszülött Fiadat küldted. Az ő bátorítására fordulunk most hozzád kéréseinkkel:
Istenünk! Atyánk! Add nekünk Szentlelkedet, hogy igaz tanúid legyünk a világban és nevednek dicsőséget szerezzünk az emberek között. Tisztítsd meg és egyesítsd egyházadat, hogy küldetése nyomán minden ember eljusson az üdvösségre. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Istenünk! Atyánk! Hálát adunk, hogy igéd bizonyságot tesz Egyszülött Fiadról, aki halálával megtörte a Gonosz hatalmát. Köszönjük, hogy igéd minket is szüntelen harcra szólít bűneink ellen. Add, hogy igéd világosságában járva, Lelked erejével nap mint nap győzelemmel álljunk ellen a kísértő támadásainak. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Istenünk! Atyánk! Hálát adunk, hogy szent igédben nyilvánvalóvá tetted: Te jó szándékkal közeledsz a világhoz és jóakarattal tekintesz minden emberre. Add, hogy igéd világossága eloszlasson minden előítéletet a nemzetek között, és elűzze a gyűlölet sötétségét, amely mindeneket pusztulással fenyeget. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Istenünk! Atyánk! Add, hogy szent igéd reményt nyújtson minden csüggedőnek, erőt adjon a gyengéknek, megvigasztalja a gyászolókat, jelenléted örömével töltse el a szenvedőket, a gyógyulás ígéretével erősítse a betegeket, és az örök hazába mutasson utat minden haldoklónak. Add, hogy örömben és bánatban, jó és rossz napokon igéd világosságában járjunk. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Úr Jézus Krisztus! Te vagy a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Ómega. Légy velünk mindennap kegyelmeddel, hogy szándékod szerint használjuk fel életünk hátralevő idejét a mulandó világban, az örökkévalóságban pedig választottaiddal és angyalaiddal együtt vég nélkül dicsőíthessünk Téged, akinek a nevében így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Áldás