Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

Legyetek szentek, mert én szent vagyok! – így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!    

     Boldogok, akiknek útja tökéletes, 3Móz 11,44

            akik az Úr törvénye szerint élnek!

     Vezess parancsolataid útján,

            mert azokban gyönyörködöm.

     Eleveníts meg igazságoddal,

            ne némítsd el ajkamon az igazság igéjét!

     Akkor királyoknak is elmondom intelmeidet,

            és nem vallok szégyent előttük. Zsolt 119,1.40.43.46

      GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

Legyetek szentek, mert én szent vagyok! – így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Megvallom és bánom, irgalmas Istenem, hogy nem harcoltam bűneim ellen, pedig elfogadtam kegyelmedet. Ne engedd, hogy kárba vesszen rajtam Megváltóm drága vére: tisztíts meg bűneimtől, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki aki azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse. 1Tim 1,15Áldásra emelt kézzel: Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, aki a bűn terheitől szenvedő világban is gondoskodsz arról, hogy nevedet megszenteld és megdicsőítsd: segítsd egyházadat, hogy a kísértések között hű maradjon hozzád, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.  Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap epistoláját Pál apostolnak Az efezusiakhoz írt leveléből, az 5. fejezet 15. versétől!

¹⁵Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, ¹⁶kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. ¹⁷Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ¹⁸Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, ¹⁹mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,  ²⁰és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. ²¹Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Ef 5,15–21

A vasárnap evangéliuma megírva található a Máté írása szerinti evangélium 22. fejezetében, az 1. verstől:

¹Jézus akkor ismét példázatokban beszélt hozzájuk: ²"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! ⁵De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. ⁶A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. ⁷Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. ⁸Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. ¹⁰Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. ¹¹Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; ¹²így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. ¹³Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. ¹⁴Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." Mt 22,1–14

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének Igehirdetés - Textus: Ézs 5,1–13

¹Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. ²Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! ³Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! ⁴Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? ⁵Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! ⁶Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt!  ⁷A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! ⁸Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban!  ⁹Ezt hallottam a Seregek Urától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. ¹⁰Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! ¹¹Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. ¹²Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az Úr tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. ¹³Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Ézs 5,1–13

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

A Szentírás néha szó szerint önmagát magyarázza. Erre példa az imént felolvasott ézsaiási szakasz. Nem kell a fejünket törnünk, hogy a szőlő, amiről a dal szól, mit jelképez. A próféta a hetedik versben megadja a magyarázatot: »A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai.«

        A szőlőről szóló dal prófétikus példázat. Arról szól, hogy Isten mindent megtett népéért, amit megtehetett. Kihozta Egyiptomból, a rabszolgaság földjéről, bevezette Kánaánba, a tejjel és mézzel folyó földre. Megtisztította Kánaánt, eltakarította népe elől a pogányokat bálványaikkal együtt. Az ország fővárosát, Jeruzsálemet pedig – mint egy őrtornyot – magas hegyre építette, amivel szinte megostromolhatatlanná tette. Fölépítette benne szentélyét is, és mindent megtett, amit megtehetett, hogy népe megteremje az Istene iránti hűség gyümölcseit: hogy parancsoltait megtartva, olyan szentségben  és igazságban éljen, amit az Istentől ajándékba kapott jólét nem mocskol be és nem gyaláz meg.

        Mert azt Isten is belátta, hogy az Egyiptomban több nemzedéken át rabszolgasorban tartott nép – miután kiszabadul a fogságból – nem lesz képes rögtön a szentség és igazság gyümölcseit teremni.  A fáraó hatalmából kiszabadulva még sokáig viselik a rabszolgaság sarát. Ezért volt szükség a negyven évi pusztai vándorlásra, ahol Isten türelemmel viselte, hogy a nép állandóan kételkedik hatalmában és szeretetében, és állandóan lázadozik ellene. Bár nem hagyta őket egészen büntetlenül, de ezek a kisebb-nagyobb büntetések a rabszolgaság sarától való megtisztulásukat szolgálták. Abban segítettek, hogy szabad népként végre fölegyenesedjenek, fölnézzenek Istenükre és megtanuljanak bízni benne, és így méltóvá váljanak a nekik ígért új hazának, Kánaánnak a birtokbavételére.

        De miután letelepedtek Kánaánban, Isten népe iránti türelme fogyni kezdett. Hiszen most már a nép nem hivatkozhatott se a rabszolgaság, se a pusztai vándorlás nyomorúságos körülményeire. Kánaán valóban tejjel-mézzel folyó föld volt. Mindenük megvolt, és semmi okuk sem volt, hogy kételkedjenek Isten irántuk való szeretete, jóindulata és hűsége iránt.

        És mégis mi történt? A nép – ahelyett hogy teremni kezdte volna az Istentől most már joggal elvárt gyümölcsöket, elhagyta Istenét, bálványokat tisztelt, és az ország nemsokára egy elvadult, elgazosodott szőlő képét mutatta, ahol az elvárt törvényesség helyett önkényesség, a jog helyett pedig kiáltó gazság uralkodott.  

        De mit tegyen egy szőlősgazda, ha a nagy gonddal ültetett, megtisztított, minden kártevőtől féltve őrzött, kőfallal körülvett szőlője ahelyett, hogy a maga idején termőre fordulna, azt teszi, ami ellenkezik a természet összes törvényével: vadszőlőt teremve elvadul és elburjánzik? Mi mást tehetne az ilyen szőlővel a gazda, mint hogy lerombolja a kerítését és a védelmére épített kőfalat, és kiszolgáltatja sorsának: hagyja, hogy a környező erdők vadjai rászabaduljanak és lelegeljék, széttapossák, úgy hogy nyoma se maradjon.

        A próféta már látja, hogy Istennek elfogyott a népe iránti türelme, és a példázatbeli szőlősgazdához hasonlóan fog bánni Júda királyságával. Védtelenné teszi őket az ellenséggel szemben. Kiszolgáltatja őket az új-babiloni birodalom ambiciózus királyának, Nebukadneccárnak és hadseregének, és fogságba kell menniük, noha még nem tudják.

        Nem azért nem tudják, mert a közelgő babiloni inváziónak nincsenek előjelei. Előjelek bőven vannak! Egymás után érkeznek a hírek a környező kisebb-nagyobb országok elestéről, és arról, hogy a babiloniak terjeszkedésének senki sem tudta sikerrel útját állni. De Júda népe és vezetői, a királyt is beleértve, mintha részegek lennének: nem vesznek tudomást arról, ami a környezetükben történik. Mintha vakká váltak volna: nem látják az intő jeleket, és nem vonják le a megfelelő következtetéseket.

        Ehelyett így gondolkodnak: Jönnek a babiloniak? Hát csak jöjjenek! Ide ugyan be nem teszik a lábukat! Hiszen Jeruzsálem Isten szent városa, a Seregek Urának lakóhelye: ellenség ezt a várost nem foglalhatja el.

        És még csak azt sem lehet mondani, hogy ennek a gondolkodásuknak nincsen alapja! Hiszen mindenki emlékezett rá, hogy nem is olyan régen, Ezékiás király idején, az asszírok addig mindenkit legyőző hódító serege Szanhérib vezetésével hatalmas túlerővel vonult Jeruzsálem ellen. Szanhérib megadásra szólította a város védőit, és azzal kérkedett, hogy addig egyetlen népnek az istene sem volt képes megvédeni országát és szentélyét az asszír hadak ellen, így Izrael Istene sem védheti meg Jeruzsálemet és a Sion hegyén épült szentélyt. Ezékiás király azonban Istenhez fordult, és miután Isten ugyanezen Ézsaiás próféta által megüzente neki, hogy ő pajzsa lesz Jeruzsálemnek, és az asszírok nem fogják oda lábukat betenni, éjszaka száznyolcvanötezer asszír katona halt meg titokzatos körülmények között az ostromlók táborában, – feltehetően hirtelen kitört járvány következtében – , amit a város védői az Úr angyala közbelépésének tulajdonítottak.

        Jeruzsálem lakói erre emlékezve gondolkodtak úgy, hogy velük sosem történhet meg, hogy idegen hódítók fogságába essenek. Hiába sokasodtak az intő jelek, hiába érkeztek a hírek, hogy Babilon királya hatalmas sereg élén indult el nyugat felé, azzal a céllal hogy Mezopotámia és Egyiptom között minden országot elfoglaljon, sőt még Egyiptomot is térdre kényszerítse, és az akkori ismert világ ura legyen, Júda és Jeruzsálem lakói úgy gondolták, hogy ők minden bűnük ellenére biztonságban vannak, mert Istenüknek, a Seregek Urának oltalmát élvezik.

        Ézsaiás hiába mutat rá, hogy miközben a babiloniak már szinte a szomszédban vannak, az ország védelmi ereje vészesen gyengül. A királyi udvar és a holdudvarát képező felső tízezer ugyan még semmit sem vesz ebből észre: az ő asztalukra még nap mint nap bőven jut minden, ami a tivornyákhoz kell, ők még »citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak«, de az ország népét egyre nagyobb szegénység sújtja, és éhínség fenyegeti, hiszen a föld egy ideje nem terem rendesen. Még ha túloz is a próféta, amikor azt mondja, hogy tíz véka vetőmag csak egy vékát terem, és tíz hold szőlő termése csak egy bat – azaz egy deci híján harminchét liter – borhoz elég,  a helyzet az, hogy az ország gazdasága összeomlóban van, az egész ország – külső ellenség támadása nélkül is – a szakadék szélén áll, de a király és a vezetők erről nem hajlandók tudomást venni. A nép ugyan szenved a mindenen eluralkodott korrupció és az ettől nem függetlenül összeomlott jogrend miatt, de a nép is csak ezzel van elfoglalva, – ma így mondanánk, a nép minden figyelmét a belpolitika köti le – , és a nép sem érzékel semmit a kívülről közeledő veszedelemből. Mert a nép az asszírok eltakarodása után – a prófétát idézve –  »törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!« Hiszen az egymást követő királyok egyre másra szentesítették a jogtalanságot, a szegények jogfosztását jogszabályi rangra emelő törvényeket. A jog a joggal való visszaélés eszköze lett.

        De a vallási élet dolgai is csak látszólag voltak rendben. Jeruzsálemben a király és a meggazdagodott udvaroncai naponta vagyonnal felérő értékű áldozatokat füstölögtettek el a központi szentély oltárán az Úr tiszteletére, de közben szívük a bálványoké volt, akiknek szintén hódoltak. Az ország többi részén pedig az elszegényedett nép már csak azért is a bálványokat tisztelte, mert azoknak a szentélye ott volt helyben, és nem kellett Jeruzsálembe zarándokolni ahhoz, hogy szerény kis áldozatukat felajánlják. Mégis úgy gondolkodtak, hogy Jeruzsálemben az Úr szentélye áll, és emiatt Jeruzsálem bevehetetlen erőd bármilyen külső ellenség számára.

        Se a király, se a vezetők, se a nép nem vett észre semmit abból, amit – a próféta tanúságtétele szerint – Isten egyáltalán nem titokban készített. A babiloni birodalomnak az ország határai felé közeledő terjeszkedése egyáltalán nem volt titok! Igaz, nem létezett a mai értelemben vett média: nem volt TV híradó, nem mondta be a rádió, és újságok sem voltak – de az állandóan úton levő kereskedők karavánjai naponta hozták és vitték a híreket. A diplomácia és a kémkedés pedig az ókorban sem volt ismeretlen. Mégsem érzékelték a veszélyt, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy velük is megtörténhet, ami egyik-másik szomszéd néppel már megtörtént: elképzelhetetlennek tartották, hogy őket is rabszíjon hurcolhatják el, hogy aztán Babilónia valamelyik távoli tartományában fogságban éljenek. Elképzelhetetlennek tartották, hogy Jeruzsálem, a Seregek Urának lakóhelye elessen, és Salamon ékes temploma romhalmazzá legyen.

        Egyedül a próféták látták, – nemcsak Ézsaiás, de Jeremiás, Ámósz, Hóseás, Ezékiel és mások is – , hogy a történelem porondján munkálkodó Isten már javában építi népe hetven esztendeig tartó babiloni fogságának a díszleteit; sőt már a színpadon vannak azok a szereplők, akik mindezt nem sok idő múlva végrehajtják. A próféták látták, mert Isten az ő látásukat nem vette el, az ő értelmüket nem homályosította el.

        És most nagyon szeretném, ha mindenki komolyan venné: a kétségtelenül létező áthallások ellenére, az eddig elmondottakban nem a mai Magyarország helyzetéről készült elemzésemet terjesztettem a gyülekezet elé. Bár az áthallás tagadhatatlan, mégsem kívánom a tizenhatodik századi magyar reformátorok példáját követni, akik gyakran vontak párhuzamot az egykori Izrael, illetve Júda helyzete és hazánk pillanatnyi helyzete között. Ha ők nem is tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy a török előrenyomulását ne Isten büntetésének tekintsék az európai, és benne a magyarországi kereszténység megromlásáért, amiért mindenek előtt a római pápák uralmát tették felelőssé, én ma nem szeretnék az ő példájukat követve találgatásokba bocsátkozni, hogy a kereszténység ma tapasztalható romlottsága miatt akár Európa egészére, akár Magyarországra milyen büntetés vár.

        Nem kívánom felfesteni egy esetleges iszlám invázió rémképét, és azzal sem kívánok senkit riogatni, hogy a kínai tőke térhódítása egy későbbiekben bekövetkező kínai katonai inváziót hivatott előkészíteni. És azzal sem akarok rémítgetni, hogy a Közel-Keleten bármikor kitörhet egy olyan háború, ami világháborúvá, és egyben atomháborúvá eszkalálódhat. Nem tudom, mert nem vagyok próféta, hogy Isten a történelem porondján éppen most milyen számunkra sorsdöntő eseményeket készít elő.

        Egyet azonban – éppen Ézsaiás és a többi régi próféta igehirdetését komolyan véve – mindenképp  hirdetnem kell: Isten türelme az európai kereszténységgel szemben, és benne a magyarországi kereszténységgel szemben is fogyatkozóban van! Mert Isten, mint a jó szőlőműves, mindent megtett már az európai és a magyarországi kereszténységért, amit  meg lehetett tenni: ezért joggal kéri most már számon a termést!

        Azt pedig nem nehéz megállapítani, hogy ma, 2012-ben, sem az európai, sem a magyarországi kereszténység nem a termőre fordult szőlő képét nyújtja! Az európai és a magyarországi kereszténység – felekezeti különbségtétel nélkül – sokkal inkább hasonlít ma Ézsaiás prófétai énekének elvadult szőlőjére, ami a leggondosabb művelés ellenére is csak vadszőlőt terem!

        És a magyarországi kereszténységre fokozottan is igaz, hogy Isten mindent megtett érte, hogy végre teremjen! A történelem viharaiban alaposan megmetszette, majd végül az 1990-es rendszerváltással adott neki egy új esélyt, egy új lehetőséget. De az azóta eltelt húsz esztendő arról tanúskodik, hogy a magyarországi kereszténység ezzel az eséllyel nem tudott élni, és az ajándékba kapott lehetőséggel csak visszaélt, és folyamatosan visszaél. A magyarországi egyházak – és mindenek előtt a történelmi egyházak – soraiban nem következett be a várva várt megtisztulás. Nem történt meg a múlt bűneivel való szembenézés, nem történt meg a múlt bűneinek megvallása. És mivel az ószövetségi nép nem a mai világi államnak, hanem a mai egyháznak és a mai egyház népének a bibliai előképe, ma nem az országról, hanem az országban élő egyházakról kell megállapítanunk, hogy az egyházak még úgy ahogy meglévő hívő népe 1990 után hiába  »törvényességre és igazságra.« 

        Bár a központi szentélyként számon tartott templomokban még szól a citera, a lant, a dob, meg a fuvola, az egyházi intézmények még az államtól kapott támogatásból fenntartják magukat, de a nem központi minősítésű gyülekezeteink fuldokolnak, a napi megélhetés, a fennmaradás gondjaival küzdve élet-halál harcukat vívják. És miközben az állami segítségből élő egyházi intézmények az állami segítséggel fenntartott, egyre nagyobb számban átvett iskolákban látják a jövő reménységét, és oktatási intézmények épületeit ragasztják oktatási intézmények épületeihez, az Istent kereső emberek egyre nagyobb számban fordulnak el a történelmi egyházaktól, és menekülnek azokba a közösségekbe, amelyektől ugyan hivatalosan megvonták az egyház minősítést, de mégis életképesek, és képesek önmagukat fenntartani, de ami mindennél fontosabb: képesek növekedni! A történelmi egyházak pedig minden államilag beléjük pumpált pénz dacára fogynak, az egyház által hivatalosan elismert statisztika szerint is évről évre csökken az evangélikusokszáma éppúgy,mint a többi történelmi egyház híveinek száma is.

        Mert az egyház szőlőtőkéjén mi más lehetne a termés, amit Isten keres és számon kér, mint a hit, és ezzel együtt a hívők növekvő száma. De Isten ehelyett csak vadszőlőt talál: olyan hívőket, akik a „maguk módján” hisznek, és nem úgy, ahogy azt az egyház Ura elvárja. Akiknek nem a nap huszonnégy óráját kitöltő életformájuk a kereszténység, a Krisztus követése.

        Nem kell hozzá prófétának lenni, hogy kimondjam: bizony, fogy Isten türelme a vadszőlőt termő, elfajzott egyházával szemben!

        Hogy Isten mit tesz, ha türelme elfogy, a prófétától hallhattuk: lebontja a külső védőfalakat, és utat enged az ellenségnek. Akkor konkrétan a babiloni király hadseregének. Hogy ma milyen külső, az egyházzal ellenséges erőnek, azt nem tudom megmondani.  De Isten már bizonyára tudja, és készíti is számára az utat.

        Egy valamit azonban nem szabad elfelejtenünk: Ézsaiás is, Jeremiás is, Hóseás is, és a babiloni fogság előtt élt próféták mind az utolsó pillanatig   megtérésre hívták Isten népét, és az utolsó pillanatig hirdették, hogy akkor az ítélet elkerülhető! Ha a szőlő az ítélet bekövetkezte előtti utolsó pillanatban termőre fordul, elmarad az ítélet! Mert Isten nem elítélni akarja népét! Csak akkor tart fölötte ítéletet, ha népe elfajzik, vadszőlőt terem. És fokozottan igaz ez újszövetségi népére, az egyházra! Hiszen az egyház népéért Isten valóban mindent megtett, még azt is, amit az ószövetségi népért nem: értünk Fiát, a neki legdrágábbat is feláldozta! Hogyan akarna akkor elítélni minket? De ha nem termünk gyümölcsöt, ha Krisztus vérével megöntözve is csak vadszőlőt termünk, akkor Isten végül mégis rákényszerül, hogy megítéljen!

        De mivel Isten mindent megtett, amit csak lehet, hogy ne vadszőlőt, hanem jó gyümölcsöt teremjünk, nem kilátástalan a helyzetünk, ha végre azt tesszük, amit a jól megművelt szőlőnek természetéből adódóan tennie kell. És ez nemcsak az egyházra, mint közösségre igaz, hanem személy szerint is, mindannyiunkra. Isten mindent megtett és megtesz, hogy amikor majd számon kéri, ne vadszőlőt, hanem ízletes, édes gyümölcsöt találjon az életünkön. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, csak azt, hogy engedjük, hogy az élő szőlőtőke nedvkeringése járja át minden nap az életünket. Hogy többé ne a „magunk módján” legyünk keresztények, hanem Krisztus módján, aki nemcsak meghalt értünk, de föltámadt, és – mint élő szőlőtő – ma is hordozni akarja az életünket, hogy egykor majd az eljövendő világban is örökké hordozhassa. Ma még nem késő, hogy felhagyjunk az ellenállással, és engedjük, hogy Krisztus a maga életét a mi életünkké is tegye. Ettől ne riasszon vissza, hogy az ő életéhez a kereszt is hozzátartozik! Mert az ő keresztje – bár látszólag az ítélet és a halál fája – valójában életet, sőt örök életet termő fa. Ha nem utasítjuk el, egészen biztos, hogy a mi életünkben is meghozza termését, és többé nem kell rettegnünk haláltól és ítélettől. Ámen.

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, megvalljuk, hogy bár te mindent megtettél értünk, életünk mégsem a hit és a szeretet, hanem a bűn: az önzés, az irigység, a másokkal szembeni gyanakvás, és a gyűlölet halálos gyümölcseit termi. Kérünk mégse hagyj magunkra minket, ne szolgáltass ki bűneink következményeinek, hanem tisztíts meg minden bűntől és tégy minket jó gyümölcsöt termő fává. Ne engedd, hogy megváltónk áldozata kárba vesszen rajtunk. Ámen.

Oratio oecumenica, Miatyánk

Lelkész: Imádkozzunk! Mindenható Isten! Te felragyogtattad a világban szent igéd világosságát; hallgass meg minket, amikor ígéreteidben bízva fordulunk hozzád:

            Istenünk! Atyánk! Add nekünk Szentlelkedet, hogy igaz tanúid legyünk a világban és nevednek dicsőséget szerezzünk az emberek között. Tisztítsd meg és egyesítsd egyházadat, hogy küldetése nyomán teljes legyen a föld a Te ismereteddel, és minden ember eljusson az üdvösségre. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Istenünk! Atyánk! Hálát adunk, hogy szent igédben nyilvánvalóvá tetted: Te jó szándékkal közeledsz a világhoz és jóakarattal tekintesz minden emberre. Add, hogy igéd világossága beragyogjon minden népet, és eloszlasson minden  előítéletet a nemzetek között, és elűzze a gyűlölet sötétségét, amely mindeneket pusztulással fenyeget. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Istenünk! Atyánk! Add, hogy szent igéd reményt nyújtson minden csüggedőnek, erőt adjon a gyengéknek, megvigasztalja a gyászolókat, jelenléted örömével töltse el a szenvedőket, a gyógyulás ígéretével erősítse a betegeket, (mindenek előtt ... testvérünket), és az örök hazába mutasson utat minden haldoklónak. Add, hogy örömben és bánatban, jó és rossz napokon igéd világosságában járjunk. Jézus Krisztusért kérünk, urunk, hallgass meg minket!

            Úr Jézus Krisztus! Légy velünk mindennap kegyelmeddel, hogy szándékod szerint használjuk fel életünk hátralevő idejét a mulandó világban, az örökkévalóságban pedig választottaiddal és angyalaiddal együtt vég nélkül dicsőíthessünk Téged, aki az Atyával és Szentlélekkel együtt, Isten, élsz és uralkodol, mindörökkön örökké Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint  a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.

Áldás