Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

  Nagy a mi Urunk és igen hatalmas,

  bölcsessége felfoghatatlan. Zsolt 147,5

            Fölemeli az Úr az alázatosakat,

               de porig alázza a bűnösöket.

            Meggyógyítja a megtört szívűeket,

               minden sebüket bekötözi.

            Az Úr megnyitja a vakok szemét,

               és fölegyenesíti a görnyedezőket.

            Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr,

               azokban, akik kegyelmében bíznak Zsolt 147,6.3; 146,8; 147,11

        GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

  Nagy a mi Urunk és igen hatalmas,

  bölcsessége felfoghatatlan. Zsolt 147,5

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Istenem! Te közel vagy az alázatos szívűhöz, és könyörülsz a megtérő bűnösön. Fordulj felém kegyelmeddel, bocsásd meg vétkeimet, és vezess a te utadon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít minket minden bűntől. 1Jn 1,7 Áldásra emelt kézzel: Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten, aki abban mutatod meg hatalmadat, hogy irgalmas vagy! Kérünk, taníts minket alázatra, hogy el ne bizakodjunk, ne ítélkezzünk vakon mások fölött, hanem meglássuk bűneinket, és egyedül tőled reméljünk bűnbocsánatot, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké.  Ámen.

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap epistoláját

Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből, a15. fejezet 1. versétől:

¹Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. ²Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. ³Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. ⁴Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, ⁵és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. ⁷Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. ⁹Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 1Kor 15,1–10   

A vasárnap evangéliuma megírva található a Lukács írása szerinti evangélium 18. fejezetében, a 9. verstől:

⁹Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, Jézus ezt a példázatot mondta: ¹⁰"Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. ¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. ¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." Lk 9,11–14

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének Igehirdetés Textus: 2Sám 12,1–15a

¹Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. ²A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. ³A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. ⁴Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. ⁵Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! ⁶A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. ⁷Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én kentelek fel Izrael királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. ⁸Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izrael és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. ⁹Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! ¹⁰Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. ¹¹Ezt mondja az Úr: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. ¹²Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izrael előtt és napvilágnál cselekszem ezt! ¹³Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. ¹⁴Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. ¹⁵Ezután hazament Nátán. 2Sám 12,1–15a

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Andersen A császár új ruhája című meséjét bizonyára a legtöbben ismerjük. A király új ruhája címmel mesefilm is készült belőle. A történet arról szól, hogy két szélhámos szabónak adja ki magát, és megjelenik a császár udvarában. Azt ígérik az uralkodónak, hogy olyan csodálatos kelméből készítenek neki ruhát, amit csak a bölcs emberek képesek meglátni, az ostobák nem. Valójában persze semmilyen ruhát sem készítenek, csak a levegőben tesznek olyan mozdulatokat, mintha varrnának. Amikor pedig bejelentik, hogy elkészültek, megint csak olyan mozdulatokat tesznek, mintha az új ruhát ráadnák a császárra, aki persze maga sem lát a nem létező ruhából semmit. De mivel azt gondolja, ostobaságát leplezné le, ha szólna, bölcsen hallgat, és miután a tükörben megnézte magát, még dicsérni is kezdi a „remekművet”. És hasonlóan viselkednek az udvartartás tagjai is. Bár úgy látják, hogy a király meztelen, ezt nem merik kimondani, hiszen a szabók azt állították, hogy csak a bölcsek láthatják majd az új ruhát, az ostobák nem. Végül az uralkodó az új ruhájában pompázva, valójában tehát meztelenül jelenik meg a népe előtt is. De mivel a nép is tudja, mit mondtak a szabók az új ruháról, senki sem akar ostobának tűnni. Ezért a nép is elismerő morajjal fogadja az új ruhájában pompázó uralkodóját, és csak egy gyerek kiált fel hangosan: »A király meztelen!« Aztán persze kitör a botrány, de a szélhámos szabók a busás jutalommal addigra már messze járnak.

        A máig is Izrael legnagyobb királyaként számon tartott Dávidnak megadatott, hogy élete kritikus időszakaiban – a bölcs Nátán személyében – olyan próféta álljon mellette, aki ha szükséges, minden kockázatot vállalva, szemébe meri vágni: »A király meztelen!« Mert bár látszólag mindent törvényesen cselekedett, valójában egy aljas indokkal, előre kitervelt gyilkosságot hajtott végre. Ráadásul olyasvalakit öletett meg, aki szerette és tisztelte őt, sőt az életét is kész lett volna föláldozni érte. Mert Dávid nemcsak megölette a hettita Úriást, hanem el is árulta őt. A nép előtt ezért hiába tünteti föl tettét az irgalmasság példaadó cselekedeteként: lám, így gondoskodik a ti királyotok csatában elesett hűséges katonájának, Úriásnak, magára maradt, védtelen özvegyéről. A prófétát, Isten emberét, Dávid nem tudja elkápráztatni. Mint ahogy Istent sem kápráztathatja el. Amikor Dávid azt hiszi, hogy Isten és a világ előtt minden rendben van a történtek körül, az emberek elfogadják és Isten is elfogadja, hogy Dávid nagylelkűségből vette feleségül és emelte maga mellé a trónra a várostrom során elesett vitézének özvegyét, akkor Nátán felkeresi őt, és bátran szemébe mondja: Isten előtt »a király meztelen!«  Isten látja és pontosan ismeri aljas indokait. Tudja, hogy Dávid szemet vetett Úriás feleségére, Betsábéra, és ezért szándékosan adott olyan utasítást a Rabbat város ostromára induló hadserergparancsnokának, Jóábnak, hogy »Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!«  És ezt az utasítást – miután barátságot színlelve vendégül látta Úriást – ráadásul neki adta át, és vele küldte el Jóábnak egy lepecsételt levélben. A királyáért élni-halni kész, ízig-vérig becsületes Úriás nem is sejtette, hogy saját halálos ítéletét kézbesíti.De Isten mindezt tudja és látja, és ezért Isten szemében »a király meztelen«, és Isten ezt tudatja is vele prófétája által. 

        A 21. század embere elsőként talán arra a lélektani jelenségre figyel fel, amit Dávid viselkedésében Nátán nála tett látogatásakor tanulmányozhatunk. A felháborodás, amit Nátánnak a szegény ember báránykájáról előadott példatörténete Dávidból kivált, hűen példázza, hogy tudjuk gyűlölni a magunk bűneit mások életében! Dávid rögtön halált kiált a példázatbeli gazdagra. Pedig annak gonoszsága Dávid gonoszságát példázza, amivel a hettita Úriást a biztos halába küldte.

        Keresztények igen sokszor a maguk bűnein háborodnak föl és botránkoznak, amikor vádbeszédek kíséretében mutogatnak más vallású, vagy a vallással szemben ellenséges magatartást tanúsító emberekre és közösségekre. Nem látják, hogy a maguk hatalomvágyát, a maguk kapzsiságát és nem egyszer a maguk hitetlenségét ítélik el, amikor ezeket az általuk megbélyegzett emberek és társadalmi csoportok életében és tetteiben látják tükröződni.

        Végiggondolhatjuk mindezt – keresztény és nem is csak keresztény – családi összefüggésekben is. Amikor anyósok a menyük vagy vejük valamilyen bűnén botránkoznak, hányszor nem veszik észre, hogy ugyanaz a bűn az ő életüket is uralja. Elmondható ugyanez a generációk kapcsolatáról is: mindaz, ami az idősek szemében a fiatal nemzedéket ellenszenvessé teszi, az idősekben is megtalálható, legfeljebb az ő életükben másként nyilvánul meg. És fordítva is igaz. De a házastársak konfliktusai sem jelentenek kivételt: gyakran lesz váló okká, amikor az egyik fél – anélkül, hogy gondolna rá – saját bűnei valamelyikével szembesül a másik életében. És szülők is rettenetesen tudnak haragudni, amikor saját lustaságukkal, kényelemszeretetükkel, vagy éppen minden tekintély elleni lázadásukkal találkoznak gyermekeik életében.

        Másodszor vizsgáljuk meg a történetet Nátán, a próféta szemszögéből is. Ezzel a felsőbbséghez, a világi hatalomhoz való viszony dimenziójába lépünk. Láthatjuk, hogy Nátán bölcs ember: nem megy fejjel a falnak. Nem ront rá a királyra azzal, hogy nyíltan gyilkossággal vádolja meg. Tudja, hogy az életével játszana, ha ezt tenné. De ami ennél is fontosabb: tudja, hogy Dávid így nem jutna el a bűnbánatig, hanem még jobban megkeményedne. Nátán azonban nem azt akarja, hogy Dávid végleg hátat fordítson Istennek, hanem azt szeretné, ha belátná és megbánná iszonyú bűnét. Nátánt a hatalommal, a felsőbbséggel szemben is mindenek előtt a lelkipásztori szempont motiválja. Ezért ad elő egy példatörténetet a gazdagról, aki a szegény ember báránykáját elrabolja. Hagyja, hogy a király megbotránkozzék a gaztetten. Ekkor azonban – Dávid esetleges dühkitörésének következményét is vállalva – bátran a királynak szegezi: »Te vagy az az ember!« A teremben megfagy a levegő. Megtörténhetne, hogy a király felindulásában saját kezével oltja ki a próféta életét. A tét nem kisebb, mint hogy Dávid ember marad-e, vagy vadállattá, zsarnokká válik. Isten azonban Nátán mellett van, és természetesen Dávid mellett is. Ezért megtörténik a csoda: elmarad a dühkitörés, és a király megtörten mondja ki: »Vétkeztem az Úr ellen!« Majd bűnbánatot tart, megsiratja vétkét.

        Isten kiáradó irgalma így avatta Nátánt nagy prófétává, Dávidot pedig nagy királlyá. Nátán sikeres „egyházpolitikája” örökre példaértékű. Boldog lehet az az uralkodó és az az államférfi, akinek hiúságát nemcsak talpnyaló álpróféták hada legyezgeti, hanem aki mellett Isten ilyen hűséges prófétája áll, mint amilyen Nátán volt, és ha szükséges, szemébe mondja: »A király bizony meztelen!«

        Egy nappal augusztus 20-i ünnepünk előtt lehetetlen, hogy – Dávid és Nátán történetét hallva – ne gondoljunk első királyunk, István és Asztrik apát barátságára. Bár Asztrik mélyen hívő, tisztességes ember volt, és semmiképpen sem nevezhető talpnyaló udvari hamis-prófétának, Nátán bátorsága mégis hiányzott belőle. Bár látta a király túlkapásait, és látta, hogy István a pogányság elleni küzdelemnek tünteti föl a saját hatalmát vélten vagy valóságosan veszélyeztető vetélytársaival való kegyetlen leszámolást, noha ezek közül az ellenfelek közül egyedül csak Koppány volt pogány, de Gyula, Ajtony és a többiek nem pogány lázadók voltak, hanem olyan Bizáncban megkeresztelt keresztények, akik elsősorban nem István, hanem Róma hatalmi törekvéseit veszélyeztették, és Istvánét csak annyiban, amennyiben ő egyoldalúan Róma mellett kötelezte el magát, és a keleti egyház anyanyelvű istentiszteletei helyett mindenkire a latin nyelvű római szertartásokat akarta ráerőltetni. Asztrik mindezt látta és tudta, nem is helyeselte, de néma maradt. És Asztrik néma maradt akkor is, amikor – mint azt Moravcsik Gyula, az 1892-ben született és 1972-ben elhunyt evangélikus vallású bizantológus és egyháztörténész egyetemi tanár kutatásai tanúsítják – István király seregei, amikor Gyula ellen vonultak, Békés-megyében görög rítusú keresztény kolostorok egész sorát rombolták le és égették fel, a görög rítusú szerzeteseket és apácákat pedig halomra gyilkolták, és mindezt a Gyula által állítólag képviselt pogányság elleni küzdelem jegyében tették. Asztrikot mindez mélyen elszomorította, de nem volt bátorsága, hogy a király elé lépjen, és szemébe mondja: Isten előtt »a király meztelen«, mert Isten látja a király valódi indítékait.

        Nem tisztem a történelem teológiai értelmezése, és a történelemtudomány átteologizálása is távol áll tőlem, de legalább kérdésként hadd tegyem fel: vajon nincs-e összefüggés István király előbb említett, és a római katolikus történetírás által pogány lázadások leverésének föltüntetett horrorisztikus tettei, és uralkodásának tragikus végkifejlete között? Hiszen – mint tudjuk – fia rejtélyes halálát követően utód nélkül, és meglehetősen tisztázatlan körülmények között kellett meghalnia, a halálát követő véres trónviszály és hatalmi harc során pedig negyven éven belül nyolc uralkodó követte egymást. Ez az István halálát követő és László trónra lépéséig tartó negyven esztendő mindennek mondható, csak Isten áldásában bővölködő, boldog korszaknak nem. És ezzel távol áll tőlem, hogy a „turáni átok” beteljesülésére célozzak, noha vannak, akik úgy vélik, hogy a „turáni átok” István uralkodásának egyenes következménye. Mégis, mintha a Nátán által Dávidnak kilátásba helyezett ítéletre ismernénk: »nem fog eltávozni a fegyver házadtól«, mivel »azzal, amit tettél, oklot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra.«      

        De most inkább térjünk vissza Dávid és Nátán történetéhez, hiszen az Dávid bűnbánata és Isten Nátán által kinyilvánított bocsánata ellenére sem végződött „happy end”-del. És ezzel most már valóban eljutottunk a teológia dimenziójába. Mert most már Isten szemszögéből kell vizsgálnunk mindazt, ami Dávid és Izrael életében eddig történt és ezután következett.

        Mint hallhattuk, Isten a próféta által tudtára adta Dávidnak, hogy Betsábé születendő gyermeke nem maradhat életben. Végül tehát annak kell meghalnia, aki az egész történetben egyedül mondható ártatlannak. Hiszen Dávid kétszeresen bűnös: először elcsábította és teherbe ejtette az asszonyt, majd megölette a férjét. De Betsábé sem tekinthető ártatlannak, mert ami közte és a király között történt – a felolvasott rész előzményeiből tudjuk – ,   neki sem volt ellenére. Ilyen körülmények között elmondható ugyan, hogy a gyermek bűnben fogant, de ez nem az ő bűne volt. Mégis egyedül neki kell meghalnia. Ehhez képest elhanyagolható mellékbüntetés mindaz a háborúság, amit Isten Dávid házának kilátásba helyez. A kérdés ezért így is kiélezhető: bocsánat jár a bűnösnek, de halál a bűn áldozatának? Miféle igazság ez? És milyen Isten, aki így szolgáltat igazságot?!

        Meg kell vallanunk, hogy ezekre a kérdésekre az emberi értelem dimenziójában nem találhatunk elfogadható választ. Viszont van felelet a hit dimenziójában. Mert a hit nem önmagában vizsgálja ezt a történetet. A hit elsőként mindig a Krisztus keresztjére tekint. És ott ugyanezt szemléli: bocsánat jár a bűnösnek, de halál a bűn áldozatának. És ne feledjük: a Krisztus életét kioltó bűnösök mi vagyunk! »Te vagy az az ember!« - mondja most mindnyájunknak Nátán próféta – , akiért  Isten Egyetlenének, aki soha nem követett el bűnt, a keresztfán meg kellett meghalnia, hogy te élhess, sőt örök életed legyen.

        Hasonlóan vall erről Luther isaz egyik – általam már máskor is idézett – passióprédikációjában, amikor ezt mondja: »Mélyen vésd az emlékezetedbe és soha ne kételkedj benne, hogy te vagy az, aki Krisztust így megkínozza. Bizonyosan a te bűneid tették ezt vele! ... Ezért amikor a Krisztus kezét átfúró szögeket látod, hidd bizonyossággal, hogy az a te műved. Nézz a töviskoronájára, és hidd, hogy a tövisek a te gonosz gondolataid. ... Mert a passióban szereplő gonosztevők ... a te bűnöd szolgái voltak, és valójában te vagy az, aki az ő bűneik által Isten Fiát megfojtottad és keresztre feszítetted. ... Ha viszont azt látjuk, hogy bűneinket Krisztus hordozza, és legyőzi azokat feltámadása erejével, – ha ezt mi bátran hisszük – , akkor bűneink valóban halottak már és meg vannak semmisítve. Végtére is Krisztuson nem maradhattak életben. Az ő feltámadása elnyelte őket.«

        Mert »te vagy az az ember«, aki Kriszust bűneivel nap mint nap keresztre feszíti, de »te vagy az az ember« is, akinek – ha hiszel – Isten megbocsát, és Krisztus halálával minden bűnét eltörli és megsemmisíti, hogy egy napon az az ember is te legyél majd, aki miután itt a földön keresztek és szenvedések által Krisztus képére és hasonlóságára formáltatott, örök életre támad fel, hogy Krisztussal együtt Isten dicsőségében éljen.

        A bűnbocsánat – miként Dávid példáján láthatjuk – nem teszi a bűnt meg nem történtté, és a következményei alól sem mentesít. De megváltoztatja a következmények végső kimenetelét. Mert aki bűnbocsánatban részesül, annak nem Isten nélkül kell a bűn következményeivel szembesülnie. Isten mindvégig vele lesz, amíg hordoznia kell azokat. És Isten jelenléte az, ami a bűn következményeinek hordozása közben mindent megváltoztat. Megváltoztatja mindenek előtt magát az embert: helyreállítja rajta az Isten képmását, amire teremttetett, de amit a bűn bemocskolt és eltorzított. És bár a bűnbocsánatot nyert embernek is el kell vennie végül a bűn zsoldját, a halált: Isten jelenlétében a halál az örök élet forrása, az üdvösség kapuja lesz számára.

        Ha szilárdan hiszel, akkor bizonyosan »te vagy az az ember«, akinek ez az ígéret szól. Ámen.   

IMÁDKOZZUNK!

Úr Jézus Krisztus! Kérünk, ne fordulj el tőlünk haraggal, hanem add nekünk Szentlelkedet, hogy felismerjük és őszintén megbánjuk vétkeinket, és értünk hozott áldozatodban bízva, erős hittel hagyatkozzunk Atyád bűnbocsátó irgalmára. Urunk, könyörülj rajtunk és hallgass meg minket! Ámen.

Oratio oecumenica, Miatyánk

Lelkész: Imádkozzunk!  Úr Jézus Krisztus!  Halálod és feltámadásod erejével békéltess meg minket mennyei Atyáddal, hogy gyermeki bizalommal vihessük elé kéréseinket:

            Urunk, Istenünk! Add hogy földi életünk véges voltát az örök élet reménységével tudjuk elfogadni atyai kezedből. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket.

            Urunk, Istenünk! Add, hogy egyházad hiteles tanúja legyen bűn és halál fölötti győzelmednek, és minden nép meghallja az örök élet evangéliumát! Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket.

            Urunk, Istenünk! Teremts békét a világban.

Fogd le azok kezét, akik mások életére törnek. Újítsd meg a föld termőerejét, és elevenítsd meg az emberi önzés következtében halódó természetet. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket.

            Urunk, Istenünk! Bár bűneink ellenünk tanúskodnak, mégis kérünk, könyörülj hazánkon, nemzetünkön. Add, hogy ne vakbuzgón és erőszakkal küzdjünk a köztünk ma is élő és terjedő pogányság ellen, hanem a te Szentlelked szelíd és mégis ellenállhatatlan ereje hajlítsa népünk szívét Krisztushoz, az egyetlen igaz Megváltóhoz.             Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket.

Úr Jézus Krisztus! Tied minden hatalom mennyen és földön! Te rendeled el a népek idejét és egy napon te tartasz fölöttük ítéletet. Segíts minket, hogy hosszútűrő kegyelmeddel soha ne éljünk vissza, hanem neked éljünk már ebben a világban is, hogy irgalmadból az eljövendőben is veled élhessünk. Kérünk, hallgass meg minket, és járj közben értünk, amikor tanításod szerint így imádkozunk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.

Áldás