Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

  Nagy az Úr szeretete irántunk,

  és hűsége örökké tart. Zsolt 117,2

            Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

               mert örökké tart szeretete!

            Adjatok hálát az istenek Istenének,

               mert örökké tart szeretete!

            Nagy csodákat művelt egymaga,

               mert örökké tart szeretete!

            Ő ad eledelt minden élőlénynek,

               mert örökké tart szeretete! Zsolt 136,1.2.4.25

GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

  Nagy az Úr szeretete irántunk,

  és hűsége örökké tart. Zsolt 117,2

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Mennyei Atyám! Nem vagyok méltó arra, hogy gyermekednek neveztessem, mert nem tudom hozzád hasonlóan szeretni embertársaimat. Könyörülj rajtam, teremts újjá, és szereteteddel nevelj igaz gyermekeddé, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk. Ef 5,2  Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk! Örök Isten, akinek gondviselő bölcsessége sohasem téved! Távolítsd el tőlünk azt, ami árt nekünk, és add meg, ami javunkra van, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.  

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap ószövetségi igéjét Ézsaiás könyvének 2. fejezetéből, az 1. verstől!

¹Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: ²Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. ³Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. ⁴Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. ⁵Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! Ézs 2,1–4

A Szentháromság ünnepe utáni 8.  vasárnap evangéliuma megírva található a Máté írása szerinti evangélium 7. fejezetében, a 15. verstől:

[Jézus akkor így szólt a sokasághoz:]¹⁵"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.      ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." ²¹"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? ²³És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"  Mt 7,15–23

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés

Textus: 1Jn 4,1–8

¹Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. ²Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. ³Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. ⁴Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. ⁵Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. ⁶Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét. ⁷Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; ⁸aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 1Jn 4,1–8

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Mintegy húsz esztendővel ezelőtt történt, hogy egyik alföldi városunkban a mindenki által jól ismert, köztiszteletben álló református lelkész lehetőséget kapott a városi művelődési központ vezetőitől, hogy egy éven át havonta egyszer a művelődési központ többszáz embert befogadni képes nagytermében bibliaismereti előadást tartson. Ezeket az előadásokat a városi televízió és a helyi sajtó mellett városszerte kiragasztott nagy méretű plakátok is hirdették. Elsősorban olyan érdeklődőkre számítottak, akik érdeklődnek a Biblia és Jézus Krisztus élete, tanítása iránt, de valamilyen okból  nem szívesen mennek el egy templomba vagy egy gyülekezeti alkalomra. Annak ellenére, hogy a belépés ingyenes volt, általában tizenöt-húsz ember jelent meg a teológiai és lelki tartalmát tekintve valóban magas színvonalú előadásokon, és ők is többnyire a református gyülekezet törzstagjai voltak, akikhez a város más gyülekezeteinek néhány szintén rendszeresen templomba járó tagja csatlakozott.

        Aztán amikor a következő esztendőkben a művelődési központ vezetői mindenki számára ismeretlen nevű ezoterikus beállítottságú előadókat hívtak, hogy a Bibliáról és Jézusról beszéljenek, akkor minden alkalommal zsúfolásig megtelt a terem. Pedig ezek az előadások nem voltak ingyenesek, sőt elég borsos áron lehetett rájuk belépőjegyet kapni.   

        Nincs új a nap alatt! Már János apostolnak is tapasztalnia kellett, hogy nagy számban érdeklődnek Jézus iránt olyanok is, akik nem az egyházat, és nem az egyház hivatalos szolgáit tekintik a Jézussal kapcsolatos információ hiteles forrásának.

        Sokan érdeklődtek Jézus és tanítása iránt, de nem a még élő öreg apostolt faggatták, aki pedig szem- és fültanúja volt Jézus életének és halálának, és aki a föltámadt Jézussal is találkozott. Hanem olyan tanítók köré gyűltek, akik talán soha nem is látták Jézust, de mégis azt állították magukról, hogy ismerik Jézusnak azokat a titkos tanításait, amelyeket az egyház nem oszt meg a hívőkkel. Ezek körül – a János által hamis prófétának nevezett – tanítók körül jöttek létre a magukat igaz kereszténynek valló, és az egyházat elutasító gnosztikus közösségek, amelyek lélekszámukat tekintve az első századokban vetekedtek az apostoli hagyományt követő egyházzal.  

        De nincs új a nap alatt! Manapság mindenek előtt az ezotéria kereszténynek titulált irányzataként él tovább a gnoszticizmus. Tanításait ma is az Újszövetséghez nem tartozó – az ezoterikus tanítók felfogása szerint a „gonosz egyház” által „kicenzúrázott” – ókori gnosztikus szerzők irataira alapozza. Hazánkban működő „prófétái” országszerte különböző ezoterikus klubokban tartanak előadásokat, nagy számú hallgatóság előtt. A LélekTV és más ezoterikus TV csatornák a nap huszonnégy órájában közvetítik és ismétlik ezeket az előadásokat. A gnosztikus szerzők írásait az ezoterikus kiadók publikálják, és dömping szerűen árasztják el velük a könyvesboltokat. De még a szupermarketek könyvárusító polcain is szinte állandóan ott van az ilyen irodalom. Az ezoterikus, gnosztikus szerzők előadásaira pedig nagy számmal gyűlnek össze olyan Jézus és tanítása iránt érdeklődő emberek, akik az egyházat zsigerből elutasítják, a papokat megvetik, a templomokat nagy ívben elkerülik. De nem ritkán gyülekezethez tartozó keresztények érdeklődését is felkelti az ilyen irodalom, és előfordul, hogy egy-egy gnosztikus előadására is elmennek. Az ott hallottakat pedig megpróbálják beépíteni a maguk hitébe, jó esetben csak árnyalva, színezve azt az evangéliumot, amit az egyház hirdet, rosszabb esetben pedig elbizonytalanodva az egyház által használt Szentírás hitelessége felől.

        De mi is volt János apostol problémája a munkássága idején már létező, kereszténynek mondott gnózis hamis prófétáival?

        János egy tartalmi és egy tüneti okot is megjelöl, aminek alapján minden olvasóját a Jézus nevében, Jézusról tanító lelkek megkülönböztetésére inti, és óvja őket ettől az irányzattól.

        A tartalmi ok teológiai. A kereszténynek mondott gnózis szerte ágazó tanításában közös alapnak tekinthető, hogy Jézus származását, Isten- és ember voltát az egyháztól és az Újszövetségtől eltérően értelmezi. János is ezt emeli ki a gnózis tartalmi ismertetőjegyeként. Ezt mondja: „Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van.” A levél folytatásából egyértelműen kitűnik, hogy János ezt így érti: aki vallja, hogy Jézus olyan ember, akiben Isten testesült meg, az Isten Lelke szerinti tanító.

        A gnosztikusok is vallották és vallják ugyan, hogy Jézus Isten Fia, de ezt úgy értik, hogy minden ember lelke Istenből kivált szikra, és így Jézus is, mint minden ember, Isten gyermekeként született a világra. Viszont azt tartották és tartják, hogy a Jézus testében lakó lélek – több megtestesülés során: Hermész Triszmegisztoszon kezdve, Melkizedeken, Ozíriszon, Buddhán, Zaratusztrán és másokon át – fokozatos fejlődés eredményeként újra egyesült az egyetlen forrással, Istennel, és amikor utoljára Jézusként öltött testet, akkor már emberi testben lakó Istenként jött a világra. A hangsúly ezen van: a gnózis felfogása szerin Jézusban Isten nem lett emberré, hanem a fejlődése során emberből ismét Istenné vált Jézus csak mint egy ruhát, magára öltötte az emberi testet. János apostol ezzel szemen hangsúlyozza evangéliuma Prológusában, hogy az örök Ige, aki már kezdetben Istennél volt, és maga is Isten volt, az idők teljességében testté lett. Nemcsak magára öltötte a testet, hanem testté lett, azaz hús-vér emberré. Jézusban Isten született hús-vér emberként a világra – hangsúlyozza János apostol,  és hozzáteszi, hogy azoknak a tanítóknak a lelke van Istentől, akik ezt így vallják.

        A gnosztikusok ezzel szemben Jézust Istenből kiszakadva emberré vált, majd több újjászületés során emberből újra Istenné fejlődött lénynek tartják, aki földön járt állapotában csak látszat szerint ember, valós természete szerint Isten. Ezzel Jézus emberi természetének valóságát vonják kétségbe. De éppen ezért Jézus tanításának lényegét abban látják, hogy Jézus szerintük megmutatta: őt követve miként válhat minden ember egyfajta lelki fejlődés, lelki evolúció útját végigjárva, maga is Istenné.

        Ezzel állítja szembe János apostol az egyház hitének, és egyúttal a keresztény hitnek alaptételét: Jézus nem újra megistenült ember, hanem emberré lett Isten. Ember soha nem istenülhet meg, és semmilyen lelki vagy más evolúció eredményeként sem válhat isteni lénnyé. Istennek kellett Jézusban emberré lennie ahhoz, hogy Isten és ember egymással közösségbe kerülhessen.

        Így mi csak hit által, kegyelemből, minden érdem nélkül, ajándékként részesedhetünk az isteni természetre jellemző örök életében, de ezt se lelki, se semmilyen fejlődéssel nem érhetjük el. Ez a valódi keresztény hit örökös botrányköve a hol nyíltan, hol pedig az ezotéria köntösében megjelenő gnózis számára.

        János apostol ezután a gnosztikus, ezoterikus hamis prófétaság  tüneti jeleire tér. Ezt mondja:  „A szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.”

        A gnosztikus közösségeket sokféleképpen lehet jellemezni, de egy közös vonásuk biztosan van: nem szeretetközösségek. Természetesen beszélnek szeretetről, de nem élik a szeretetet, és nem a szeretet tartja őket össze, hanem elsősorban a „titkos tudás” iránti szomjukat kielégítő „mesterük” tekintélye. Másodsorban pedig az összefogás szükségessége az önmaguk számára kreált közös ellenség, az egyház és a judaizmus elleni harcban.

        Az ókori gnosztikusok és mai követőik, akik magukat többnyire ezoterikusként, de nem ritkán az ősmagyar vallás felelevenítőiként határozzák meg, az egyház által képviselt – szerintük elsősorban Saul rabbi, alias Pál apostol által úgymond meghamisított – kereszténységet a számukra mindenek felett gyűlöletes judaizmus „megkeresztelt” változatának tekintették és tekintik. A régi és új gnózis mindenek szeretetét prédikáló, de az egyház és a judaizmus ellen mégis gyűlölettől lihegő „prófétáiról” János apostol egyszer s mindenkorra lerántja a leplet, amikor ezt írja: „aki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent”.

        Ne felejtsük, hogy a „gnózis” magyarul ismeretet, tudást jelent. Követői azt tartják magukról, hogy Isten ismeretével és minden titkos tudással rendelkeznek. János gnózissal szembeni érvelése ezért védhetetlen: aki valóban megismerte Istent, tehát igaz ismerete van, annak senkit ki nem rekesztő, mindenek iránti szeretetben kell élnie, mert Isten szeretet, és őt csak szeretetben, a szeretet Szent Lelkétől áthatva lehet megismerni.

        Más szóval a senkit ki nem rekesztő szeretet maga az a megismerési folyamat, ami az emberhez Istent közel hozza, és ami által Isten mindabban részesíteni tudja az embert, ami az övé: az igazságot, a valódi ismeretet és a romlandóságnak alá nem vetett örök életet is beleértve.

        De a szeretetben Isten még ennél is többet ad: nemcsak mindabban részesít, ami az övé, de önmagát is nekünk ajándékozza, úgy hogy Krisztus testének tagjává, és ezáltal – miként Péter apostol második levelének bevezetőjében olvassuk – az isteni természet részesévé tesz. Ez az igazi „gnózis”, a „titkos tudomány”, ami örök titok marad mindazok számára, akik nem szeretetben élnek, mert ennek ismeretére csak szeretet által és szeretetben lehet eljutni.                A mindenek iránti szeretetbe pedig kiemelt hangsúllyal tartozik bele az ellenség szeretete. Mert valóban így van: bárhonnan indulunk el, mindig Jézus Hegyi beszédben elhangzott kijelentéseihez érkezünk meg. Ez nem az én hobbim vagy rögeszmém, ez a dolgok belső törvényszerűségéből következik. Hiszen Jézus tanításnak centrumában minden kétséget kizáróan a Hegyi beszéd áll. A Hegyi beszéd pedig nem egyéb, mint a feltételhez nem kötött szeretet evangéliuma.

        János apostol ehhez teszi hozzá: Istent csak a feltételhez nem kötött szeretet gyakorlása során lehet valóban és igazán megismerni. Mert Isten nem ismerhető meg spekulatív úton, hiszen az ember értelme számára Isten teljességgel hozzáférhetetlen. Az értelem legfeljebb Isten alkotásaiból következtethet a Teremtőre, és félelmetes hatalmára, de ez nem közvetlen istentapasztalat, és nem tapasztalaton alapuló istenismeret.

        De Isten spirituális tapasztalatok útján sem ismerhető meg, mert az ilyen tapasztalatokra való törekvés – még ha hit hatja is át – emberi erőfeszítés, és Istennek semmilyen emberi erőfeszítéssel, módszerrel és praktikával sem lehet a közelébe férni.

        Ez nem mond ellene annak, hogy ha hittel olvassuk a Szentírást, akkor abból sok mindent megtudhatunk Istenről. Megtudhatjuk, hogy Isten van, és hogy ő a mi Istenünk akar lenni. Megtudhatjuk, hogy ezért Jézusban emberré lett és a keresztfán megváltott minket bűn, halál, kárhozat hatalmából. Megtudhatjuk azt is, hogy mit vár tőlünk, mi az ő akarata, amit cselekednünk kell. Mindez kétségtelenül egyfajta istenismeret, de az igéből mégsem úgy ismerhetjük meg Istent, mint ahogyan azokat ismerjük, akikkel személyes kapcsolatban állunk. De még őket is kétséges, hogy jól ismerjük-e. Mert még egy ember igaz valóját sem olyan könnyű megismerni. Hát még Istenét!

        Egy másik ember igazi énjét még akkor is nagyon nehéz megismerni, ha naponta sok idő töltünk együtt vele. Az azonban bizonyos, hogy a másik ember igazi énjét is csak szeretetben ismerhetjük meg. Akit nem szeretünk, aki iránt ellenszenvvel viseltetünk, pláne akit gyűlölünk, annak az igazi énjét soha nem fogjuk megismerni. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy ismerjük, de az nem az ő valódi énje. Csak akkor van esélyünk, hogy megismerjük a másik ember valódi énjét, ha feltétel nélküli szeretettel közeledünk hozzá. Csak akit szeretünk, arról mondhatjuk joggal, hogy ismerjük is.

            János apostol azt mondja: így van ez Isten megismerésével is! Csak ha szeretjük Istent, akkor ismerhetjük meg az ő igazi énjét, igazi arcát, igaz valóját.

            Nagy hibába esnénk, ha nem vennénk észre, hogy János apostol nem mossa össze az Isten iránti szeretetet az embertárs iránti szeretettel. Nem azt mondja János, hogy Isten szeretete és az embertárs szeretete egy és ugyanazon dolog. Csupán azt mondja, hogy nem választható el egymástól: aki nem szereti az embertársát, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát. Ezért ilyen formán János az Isten iránti szeretetünk próbájának tekinti, hogy szeretjük-e az embertársainkat. Azt mondja, hogy aki csak egy embert gyűlöl, az biztos, hogy nem szeretheti Istent. Mert a szeretet nem fér össze a gyűlölettel. Hiszen Isten biztos, hogy gyermekeként szereti azt az embert is, akit te gyűlölsz!

            Hadd utaljak a tékozló fiú mindannyiunk által ismert történetére: az idősebb testvér nem szerette tékozló öccsét, ezért nem tudott apjával együtt örülni, amikor az hazajött. De ebből az is kiderül, hogy az idősebb testvér az apját sem szerette. Sosem hagyta el, mindenben engedelmes volt neki, mégsem szerette! Mert ha szerette volna, akkor együtt sírt volna az apjával, amikor az öccse elment hazulról, és együtt örvendezett volna vele, amikor hazatért!

            Nem kétséges: amíg csak egy embertársunkat  gyűlöljük, addig nem mondhatjuk joggal, hogy szeretjük Istent! Mert Isten szeretet, és szereti azt is, akit mi gyűlölünk.

            Ám ebből mégsem következik, hogy az Isten iránti szeretet azonos lenne az embertársaink szeretetével. A másik embertől megvont szeretetünk csupán intő jel: vigyázzunk, mert Istent sem szeretjük, ha a másik embert nem szeretjük. Ugyanakkor Istent szeretnünk kell, úgy ahogy a parancsolat követeli: teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. Erre csak akkor leszünk képesek, ha engedjük, hogy Isten szeretete töltse be a szívünket. Ha a Golgota keresztjére nézve megértjük, hogy Isten milyen áldozatot hozott értünk, és megnyitjuk szívünket az előtt a szeretet előtt, ami erre az áldozatra is képes volt, csakhogy bennünket, Istentől elfordult, lázadó szívű teremtményeket megnyerjen.          

           Csak aki megnyílik az Isten szeretete előtt, csak aki teljesen átadja magát az ő szeretetnek, az fogja megtapasztalni a szeretet igazi hatalmát az életében. Annak lesz minden emberi elképzelést messze fölülmúló istenismerete.

        János apostol mondanivalóját ezért nyugodtan summázhatjuk úgy is, hogy a hívő embernek a szeretet az a „megismerő szerve”, aminek segítségével Istent megtapasztalhatja. Hiszen Isten maga is szeretet, és a szeretet csak szeretetben lehet megtapasztalni.

        Nincs új a nap alatt! Ma is érvényes János apostol figyelmeztetése: »Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.« És ez a figyelmeztetés nemcsak a régi és az újkori gnosztikusoknak szól, hanem nekünk, mindannyiunknak! Mert ha az előbb azt mondtam, hogy a gnosztikus közösségek nem szeretetközösségek, akkor most kötelességem feltenni azt a kérdést is, hogy a gnózist elvető, és az apostoli hagyományokhoz ragaszkodó egyház vajon szeretetközösség-e? Szeretetközösség-e Krisztus huszonegyedik századi, felekezetekre és számos egyéb közösségre darabolódott egyháza? Szeretetközösség-e a mi evangélikus egyházunk? Szeretetközösség-e a mi gyülekezetünk?

        De most ne azt kezdjük kutatni, hogy akár a régmúltban, akár a távolabbi, akár a közelebbi múltban, vagy akár a jelenben ki mivel vádolható, amiért a Krisztus egyháza ma nem egyetlen szeretetközösség, és amiért a mi egyházunkban és gyülekezetünkben sem mindig a feltételt nem ismerő szeretet szabálya szerint történik minden. Most inkább azt kérdezzük meg: mi magunk mit teszünk és mit tehetnénk érte, hogy az egyház – egészében és minden  egyes részében – valódi szeretetközösség legyen! Ennek meglátásához és naponkénti megcselekvéséhez kérjük ma a Szentlélek Isten világosságát és kegyelmét. Ámen. 

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, köszönjük, hogy Te szeretsz minket, és szeretetből keresztre adtad értünk szent Fiadat, és Szentlelkedet is adod nekünk, hogy áldozatában felismerjük irántunk való szeretetedet. Add, hogy szívünkbe áradó szereteted élő hitet teremtsen bennünk, mely megtermi a szeretet gyümölcseit. Mert mi a magunk erejéből se hinni, se szeretni nem tudunk úgy, ahogy parancsolod. Ezért koldusként járulunk ma eléd, és kérünk: ne utasíts el minket. Ámen.

Oratio oecumenica, Miatyánk

Lelkész: Imádkozzunk!  Mindenható, örök Isten! Tekints ránk kegyesen, amikor jóságodban bízva terjesztjük eléd kéréseinket. 

     Emlékezzél meg egyházadról, és segítsd, hogy a kereszt titkát szóval és tettel vallja, és ne térjen ki a szenvedés elől, amelyet akaratodból kell elviselnie. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg az egész világról. Fékezd meg a bűn hatalmát, és adj még kegyelmi időt, hogy minden ember megismerjen téged, és örömmel cselekedje akaratodat. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg Urunk hazánkról és népéről. Add, hogy a föld meghozza termését, és mindenki munkája gyümölcséből, megelégedve éljen. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg Urunk a nélkülözőkről és a testi-lelki keresztet hordozókról. Őrizd meg őket a kétségbeeséstől, és add, hogy kereszted titkából naponta erőt meríthessenek. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg minden reményvesztett emberről. Vezesd őket nyájad közösségébe, hogy igéd és szentségeid által vigasztalásra leljenek. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Emlékezzél meg azokról is, akik a végső harcot vívják. Győzd meg őket Szentlelkeddel, hogy nálad bőséges a megváltás, és nálad örök otthon várja őket. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!

            Urunk és Istenünk! Áraszd mindnyájunkra bőséges irgalmadat, és add meg mindenkinek azt, ami javára van és ami üdvösséges, a mi Urunk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így imádkozunk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod!  Legyen meg a Te akaratod, amint  a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.  Ámen.

Áldás