Bevezetés
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
GYÜLEKEZET: Ámen.
Bevezető zsoltár
Üdvözítsd népedet, Uram,
és áldd meg örökségedet,
légy pásztora, és gondozd örökké! Zsolt 28,9
Zengjetek az Úrnak, ti hívei,
magasztaljátok szent nevét!
Mert egy pillanatig tart haragja,
de egész életen át kegyelme.
Erőm és pajzsom az Úr,
benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a lelkem,
és énekszóval adok hálát. Zsolt 30,5.6; 28,7
GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória
Üdvözlés, bűnvallás, kyrie
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!
Istenem! Én csak kárhozatot érdemlek számtalan vétkemért. De te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen, és éljen. Ebben bízva könyörgök kegyelmedért: adj nekem igaz megtérést és új életet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.
GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie
Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése
Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki aki szeretett minket, és önmagát adta áldozatul értünk. Ef 5,2 Áldásra emelt kézzel:
Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!
Glória
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória
Rövid imádság: óegyházi kollekta
Imádkozzunk! Urunk, Istenünk, aki a bűn sötétségéből az élet világosságára hívtál el minket! Gyújtsd meg szívünkben szereteted tüzét, hogy mindennél jobban szeressünk téged, és így elnyerjük ígéreteidet, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen
Lekciók
Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap ószövetségi igéjét Ézsaiás próféta könyvének 43. fejezetéből, az 1. verstől!
1De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. 6Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, 7mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam. Ézs 43,1–7
A Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap evangéliuma megírva található a Máté írása szerinti evangélium 5. fejezetében, a 20. verstől:
[Jézus akkor így szólt a sokasághoz:] 20Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." 21"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. 22Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. 23Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, 24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. 25Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. 26Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." Mt 5,20–26
Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!
Hitvallás
Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,
és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ének
Igehirdetés Textus: Róma 6,12–18
12Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. 13Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. 14Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. 15Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! 16Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? 17De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! 18Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Rm 6,12–18
KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!
TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!
A Szentháromság ünnepe utáni hatodik vasárnapot a keresztség vasárnapjaként tartjuk számon.
A Római levél 6. fejezetében Pál apostol a keresztségből vezeti le azt a szabadságot, amiről a felolvasott részben szól, és amit a szakasz végén ebben a mondatban foglal össze: »Miután tehát szabaddá lettetek a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.« Pál ebben látja summáját annak a változásnak, amit a keresztség idéz elő mindenek előtt az ember Istenhez való viszonyában, és ennek nyomán a bűnhöz, a mózesi Törvényhez, a kegyelemhez, az igazsághoz, a halálhoz és az élethez való viszonyában is.
Pál okfejtése kicsit nehézkesnek tűnik. Mi már szerencsére ismerünk egy olyan kifejezést, ami az apostol eszköztárában még nem szerepelhetett. Ismerjük azt a fizikai jelenséget, amikor egy test – a rá ható erők fogságába esve – , kényszerpályán mozog. A kényszerpályán mozgó test legfőbb jellemzője a tehetetlenség. Ki van szolgáltatva a pályát meghatározó erőknek, és a pályát nem tudja elhagyni, míg fel nem lép egy újabb erő, ami nagyobb azoknál az erőknél, melyek a pályán tartják.
Pál apostol már a Római levél ötödik fejezetében kezdi fejtegetni, hogy Ádám bűnbeesése óta kivétel nélkül minden ember – születésénél fogva – a bűn kényszerpályáján mozog. Semmilyen igyekezettel sem képes életét a bűn kényszerpályájáról kimozdítani. Erre még a Mózes által adott Törvény sem alkalmas, bár leleplezi a bűnt és nyilvánvalóvá teszi az ember helyzetét, sőt leleplezi, hogy a bűn kényszerpályája egyben a halál kényszerpályája is. Pál szerint egyedül Krisztus kereszthalála az az erő, amely kiragadja az ember életét a bűn kényszerpályájáról és ráállítja az Istennek való engedelmesség, más szóval az igazság szolgálatának pályájára. Ez azonban nem kényszerpálya, mert ezen az új pályán éppen a visszanyert szabadság az ember helyzetének legfőbb jellemzője.
De Pál a hatodik fejezet harmadik versében még tovább megy, és azt mondja, hogy életünknek a bűn kényszerpályájáról való leszakítása a keresztségünk óráján egyszer s mindenkorra megtörtént! Így érvel: »Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.« Ha tehát meg vagy keresztelve – mondja Pál – , számodra nem létezik többé a bűn kényszerpályája!
Hogy ez mennyire merész kijelentés, azzal Pál is tisztában van. Ezért fűz hozzá két magyarázó megjegyzést. Az első, ami mindebből következik, hogy nincs mentségünk, ha még ezután is vétkezünk! Hiszen a keresztségben megkaptuk a lehetőséget, hogy többé ne vétkezzünk! Nem állunk többé a bűn kényszerpályáján, tehát mostantól vétkeinkért minket terhel minden felelősség! Szó sincs róla, hogy nyugodtan vétkezhetünk, mivel már nem a mózesi Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt áll az életünk! Szó sincs róla, hogy Pál bárkit is bűnre bátorítana! Ellenkezőleg! Pál szerint a megkeresztelt embernek van igazán oka félnie, ha megint vétkezik! Hiszen többé már nem hivatkozhat arra, hogy kénytelen vétkezni, mert a bűn kényszerpályáján mozog! Nincs többé kényszerpálya, de – és ez a másik dolog, amivel Pál a hátralevő szakaszban, sőt az egész hetedik fejezetben foglalkozik – , a bűnre való kísérthetőségünk még fennáll! És annak a lehetősége is fennáll, hogy újra meg újra elbukunk a kísértésben. Ezért a bűn kényszerpályájától való megszabadulást nem szabad úgy értenünk, mintha többé már nem is volnánk képesek vétkezni. Szó sincs erről!
Pál ezért figyelmeztet: A keresztségben lehetőséget kaptál ugyan, hogy többé ne vétkezz, de a bűn mégis ott lakik a testedben és kívánsága szüntelenül arra ösztönzi tagjaidat, hogy újra meg újra a bűnt cselekedd! Fejtegetése végén Pál így kiált fel: »Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem ebből a halálra ítélt testből?« De nem csügged el, hanem rögtön így folytatja: »Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!« Ő az, aki a szabadulást adja! A kérdés most már csak az, hogy hogyan?
Pál a feleletet a nyolcadik fejezetben adja meg: a Szentlélek által, aki a testben lakó bűn kívánságát megzabolázva, a test cselekedeteit megöldökli, és a hívőket az Isten gyermekeinek szabadságára szüli újjá, és az Isten akaratának cselekvésére, a fiúi engedelmességre teszi képessé.
A Római levélben Pál ennél bővebbet nem mond a dolog mikéntjéről és hogyanjáról. De annál többet mond a Galatákhoz írt levélben. Galata 2,20-ban Pál önmagáról így nyilatkozik: »Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...« Majd a hatodik fejezet tizennegyedik versében újra megismétli: »Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.« Ezeket a mondatokat nyugodtan tekinthetjük Róma 6,3 kommentárjának is: »Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy miképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.«
Más szóval, Pál számára egyértelmű, hogy a keresztségben ajándékba kapott lehetőséggel csak akkor élhet, ha vállalja a testében lakó bűn hatalmának alávetett régi énjének naponkénti megöldöklését, más szóval, ha régi önmagát a Szentlélek késztetésére lélekben nap mint nap Krisztussal együtt keresztre adja. És egészen biztos, hogy számunkra sincs más út!
Csak akkor és csak annyiban nem élünk vissza a keresztségben elnyert szabadsággal, amennyiben az apostollal együtt vállaljuk régi énünk, más szóval az egónk naponkénti megöldöklését, keresztre feszítését. Csak ekkor tudunk élni a keresztségben nyert páratlan ajándékkal, hogy többé nem mozgunk a bűn kényszerpályáján, hanem módunkban áll nem vétkezni, amennyiben készek vagyunk – az apostollal együtt – lélekben a megfeszített Krisztussal azonosulni. Ha az ő kezét ártatlanul gyötrő szögek lélekben a mi régi énünk, az egónk kezét is mozgásképtelenné teszik, akkor nyeri el bennünk cselekvőképességét az az új ember, akit a Szentlélek teremt, és aki örömmel engedelmeskedik és örömmel cselekszi meg az Isten akaratát. Mert csak erre az új emberre igaz, hogy van ereje ellenállnia bűn kísértésének, és képes nem vétkezni. A régi énünkre, az egónkra Szent Ágoston mondása áll: „non possum non peccare”. Amennyiben az egómmal azonosulok: „nem vagyok képes nem vétkezni”. Ha engedek a Lélek indításának, és az egómat Krisztus mellett tudom a kereszten, akkor tudok élni a keresztségben nyert szabadságommal, hogy többé nem kötelező vétkeznem, hanem cselekedhetem az Isten akaratát is.
De ebben nap mint nap kell gyakorolnunk magunkat! Luther erre mondja, hogy így kell nap mint nap használnunk a keresztségben nyert ajándékot, mintegy nap mint nap kopogtatva a keresztség szentségén, hogy általa valóban bebocsátást nyerjünk a Krisztus halálának és föltámadásának misztériumába.
Más alkalommal meg Luther ezt mondja mindennapi megtérésnek, ami a keresztyén lelki élet egyetlen valós és hiteles tartalma. És csak ekkor töltheti be szívünket a valódi keresztyén öröm is, ami mindig az Isten akaratának cselekvéséből fakad. Ezt csak azok ízlelhetik meg, akik önmaguk számára nap mint nap meghalva és Krisztus halálában eltemetkezve, egyedül Isten számra élnek. Többé már nem önmaguk számára, nem a világ számára, nem a bűn számára, hanem az Atya dicsőségére. Ha naponta így élünk a keresztségünkben kapott ajándékkal, Luther szerint akkor fogjuk megérteni a régi nagy misztikusok mondását: »A kereszt által jött el az öröm a világba!«
Mint láthattuk, nemcsak a magyar nyelv kapcsolja össze – a világban talán egyedülálló módon – a keresztség szót a kereszttel, hanem Pál apostol is szervesen együtt tudja a kettőt. Igaz, ő görögül ír, és baptisma-nak, azaz alámerülésnek nevezi a keresztséget, de épp a Római levél hatodik fejezete a bizonyíték, hogy nem a vízben való alámerülésre, hanem a Krisztus kereszthalálában való alámerülésre, a megfeszített, de feltámadt Krisztussal való egyesülésre gondol.
Ha a New Age mozgalom nem járatta volna le a kifejezést, akkor legszívesebben a Krisztus halálának és föltámadásának misztériumába való beavatást mondanék, mert a keresztség – Pál apostol értelmezésében – tényleg nem más, mint – szó szerint így írja – „összenövés” a Krisztus halálával és föltámadásával. Róma 6,5-öt ugyan így fordítják magyarra: »Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is« – de a görög eredetibenitt az áll, hogy »Ha ugyanis összenőttünk vele halálának hasonlóságában, még inkább összenövünk vele feltámadásának hasonlóságában is«. Mi más ez, ha nem beavatás a Krisztus misztériumába? Igaza van Luthernak, hogy a keresztség nem egy szertartás, amit a pap vagy más ember végez, hanem Isten maga az, aki keresztel! Mert a keresztségben Isten maga avat be minket Krisztus halálának és föltámadásának misztériumába, úgy, hogy egyszer s mindenkorra részesévé tesz bennünket mindannak, ami Krisztus halálakor és föltámadásakor történt! Többé nem mondhatjuk, hogy nincs hozzá közünk, hiszen kétezer évvel ezelőtt történt mindez, amikor mi még nem is éltünk. Egyszer s mindenkorra közünk van hozzá! A mi bűneink súlya is ott van a kereszten, Krisztus vállán! És ahogy Krisztus föltámadása után már a bűn terhe nélkül jelent meg, mert az ott maradt a halálban, úgy a mi bűnünk terhe is ott fog maradni a halálban, mert meg vagyunk keresztelve, és és Krisztussal együtt bűntől és haláltól szabadon élhetünk az Istennek. A misztérium pedig attól misztérium, hogy amennyiben hisszük, hitben már most bírhatjuk azt az új életet, ami a maga valóságában csak a halál elszenvedése után lehetne a miénk. „Amennyire hiszed, annyira a tied!” – mondja Luther, és igaza van.
A keresztség, mint egyszeri és megismételhetetlen esemény, nem más, mint bázisa annak a hitnek, amiben nap mint nap meg kell újulnunk és meg kell erősödnünk. És mivel a keresztség megismételhetetlen, Krisztus a halála előtti estén gondoskodott egy olyan szentségről is, amivel újra meg újra élhetünk a hitünk megerősítésére.
Ez nem más, mint testének és vérének szentsége, amely szintén halálának és föltámadásának misztériumát teszi valóságosan jelenvalóvá és hitben megtapasztalhatóvá számunkra. Ez a szentség újra meg újra meg tud erősíteni minket abban a szövetségben, ami a Krisztus vére által köttetett, és aminek keresztségünk óráján lettünk részeseivé. Mert mindkét Krisztus által rendelt szentség egy azon célt szolgálja: általuk Isten Jézus megváltó szenvedését és halálát akarja a mi életünkben is hatékonnyá tenni, hogy egykor majd feltámadásának dicsőségében is részesíthessen. Ámen.
IMÁDKOZZUNK!
Urunk, áldunk Téged, hogy a keresztség által gyermekeiddé és egyházad tagjává lehettünk. Kérünk, add Szentlelked erejét, hogy vissza ne éljünk ajándékaiddal és méltatlanná ne legyünk elhívásunkhoz, hanem naponként meghaljunk a bűnnek, és Krisztusban naponként új életre támadjunk fel, míg minden gyermekedet össze nem gyűjtöd eljövendő országodban. Ámen.
Oratio oecumenica, Miatyánk
Lelkész: Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten! Kérünk, tekints ránk kegyesen, amikor jóságodban bízva terjesztjük eléd kéréseinket.
Emlékezzél meg Urunk egyházadról, és adj békességet azoknak, akiket Krisztus vérén megváltottál és a keresztség által gyermekeid közösségébe hívtál. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg Urunk az egész világról. Fékezd meg a bűn hatalmát, és terjeszd evangéliumod világosságát, hogy minden ember megismerjen téged, és örömmel cselekedje akaratodat. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg Urunk az úton lévőkről, és azokról, akik munkájuk közben nap mint nap veszélyben vannak. Légy velük és oltalmazd őket szüntelen. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg Urunk minden betegről és minden szenvedőről. Áldd meg azokat, akiknek hivatásuk a gyógyítás. Add, hogy megértsék: nélküled semmit sem tehetnek, neked viszont minden lehetséges. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg Urunk azokról is, akikre a gyász terhe nehezül. Vedd körül oltalmaddal azt a családot, amely a héten készül búcsút venni az idegenben elhunyt Gazdag Sándor testvérünktől. Szentlelked győzze meg őket, hogy nálad bőséges a megváltás, és eltávozott szerettüket nálad örök otthon várja. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk, hallgass meg minket!
Urunk és Istenünk! Légy hozzánk irgalmas, és meg mindnyájunknak, ami javára van és ami üdvösséges, a mi Urunk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így imádkozunk:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Áldás