Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

   Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam:

   bocsásd meg minden vétkemet! Zsolt 25,16a.18b

            Enyhítsd szívem szorongását,

                 szabadíts meg fenyegetőimtől!

            Vezess hűségesen, és taníts engem,

                 mert te vagy megváltó Istenem.

            Őrizd meg lelkemet, és ments meg,

                 mert nálad keresek oltalmat.

            Uram, senki se szégyenüljön meg,

             aki benned reménykedik!Zsolt 25,17.5.20.3

GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

   Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam:

   bocsásd meg minden vétkemet!Zsolt 25,16a.18b

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Istenem! Én csak kárhozatot érdemlek számtalan vétkemért. De te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen, és éljen. Ebben bízva könyörgök kegyelmedért: adj nekem igaz megtérést és új életet, az Úr Jézust Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy istenhez vezessen minket. 1Pt 3,18    Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk!  Örökkévaló Isten, aki nem ítéled el a bűnöst, ha hozzád tér! Tarts meg minket is kegyelmedben, bár nap mint nap vétkezünk ellened, és visszaélünk türelmeddel. Add, hogy igédet hallva felismerjük szeretetedet, és egész életünket hálaadással neked szenteljük, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.  

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni harmadik vasárnap ószövetségi igéjét Ezékiel próféta könyvének 18. fejezetéből, az 1. verstől!

¹Így szólt hozzám az Úr igéje: ²Hogy mondhattok ilyen közmondást Izrael földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!  ³Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izraelben ⁴Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik. ⁵Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: ⁶nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izrael házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején,  ⁷senkivel sem kegyetlenkedik, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza,  ⁸uzsorát nem szed, kamatot nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között,  ⁹rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az én Uram, az Úr. 

²⁰Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel. ²¹De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.  ²²Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! ²³Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.  ²⁵Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izrael háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!  ³⁰Én mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izrael háza! - így szól az én Uram, az Úr. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. ³¹Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izrael háza?    ³²Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek! Ez 18,1–...–32 

A Szentháromság ünnepe utáni harmadik vasárnap epistolája megírva található a Péter apostol első levelében, az5. fejezet 6. versétől:

⁶Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. ⁷Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. ⁸Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: ⁹álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. ¹⁰A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. ¹¹Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.  1Pt 5,6–11

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés

Textus: Lukács 15,1–3.11–32

¹A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. ²A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” ³Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ¹¹ „Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabb ezt mondta az apjának: »Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.« Erre megosztotta köztük a vagyont. ¹³Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. ¹⁴Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. ¹⁶Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. ¹⁷Ekkor magába szállt és ezt mondta: »Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! ¹⁸Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. ¹⁹Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.« ²⁰És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. ²¹A fiú ekkor így szólt hozzá: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.« ²²Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: »Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, ²⁴mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek. ²⁵Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. ²⁶Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. ²⁷Mire a szolga így felelt: »A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.« ²⁸Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.  ²⁹Ő azonban ezt mondta az apjának: »Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. ³⁰Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.« ³¹Ő azonban ezt mondta neki: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. ³²Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.«” LK 15,1–3.11–32

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Az Evangélikus Élet igei rovatában a mai igéről Kovács László lelkésztestvérem arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy ez a példázat nem az ember elveszettségéről, tékozlásáról, hanem Isten öröméről szól. Ezt írja: „Az elveszett és mégis megtaláltatott fiú miatt túlcsordult a példázatbeli apa öröme. Nem vonta felelősségre tékozló fiát, nem összegezte a tanulságokat, nem kért a jövőre vonatkozó ígéretet vagy fogadkozást – egyszerűen csak örült a fiának. A példázatban valójában ez az öröm a megrendítő, és éppen ez az öröm volt a felháborító az idősebb testvér számára, akinek igazságérzete érthetően tiltakozott az apa öccse iránti meg nem érdemelt, mérlegelés nélküli szeretete és irgalma láttán.”

        Egyetértek azzal, hogy ez a példázat – csak úgy, mint a megelőző kettő: az elveszett juhról és az elveszett drachmáról szóló – , az elveszett bűnös megtérése, Isten oldaláról nézve: megtalálása fölötti örömöt állítja szembe a farizeusok afölötti botránkozásával, hogy Jézus »bűnösöket fogad magához és együtt eszik velük.« A farizeusoknak nem botránkozniuk, hanem örülniük kellene annak, hogy Jézus közelségében a bűnösök bűnbánatot tartanak és Istenhez térnek. Osztozniuk kellene Istennek az elveszett bűnösök megtalálása fölötti örömében. De ehelyett, mint a példázatbeli idősebb testvér, a „jó fiú”, aki sosem hagyta el az atyai házat, a magukat mindig Isten oldalán és Isten közelében tudó farizeusok botránkoznak, és anélkül hogy észrevennék, tulajdonképpen Istennel kerülnek szembe.

        A példázat fő mondanivalója tehát valóban az, hogy aki azt tartja magáról, hogy Istenhez tartozik, Isten oldalán áll, Istennel él közösségben, annak át kell éreznie és át kell vennie Isten örömét is: aminek Isten örül, azon nem bosszankodhat, hanem abban neki is örömöt kell találnia.

        Osztom tehát Kovács László aggodalmát, hogy könnyen elvéthetjük a példázat értelmét, ha túlzottan nagy hangsúlyt fektetünk az atyai házat elhagyó fiú tékozlására, léha életére, és általában úgy beszélünk a példázatról, mintha az erről a fiúról szólna, mintha ebben a példázatban Jézus valóban csak a tékozló fiú történetét tárná elénk, azzal a szándékkal, hogy a mennyei Atya bűnbocsátó irgalmának nagyságát megmutassa.

        Igen, a példázat valóban a megtalálás öröméről szól, és akár ennek a példázatnak a végén is állhatna, amit Jézus az elveszett juh példázatának summájaként kijelent: »Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.«

        Jézus azonban nem véletlenül mondta el az elveszett juh példázata után az elveszett drachma példázatát is. Ez a példázat is a megtalálás öröméről szól, de itt szembeötlő az is, hogy a drachma értéke nincs összhangban sem a megkeresésére fordított munkával, sem a megtalálása fölötti örömmel. A drachma nem volt értékes pénzérme. Pontos értékét nehéz ma megmondani, de biztos, hogy csak a váltópénzekével lehet összehasonlítani. Ha valaki elgurította, nem forgatta föl érte az egész házat, hogy megkeresse. És ha megtalálta, nem hívta össze a szomszédait, hogy megünnepelje. Egy elgurult százforintosért, vagy annál apróbb váltópénzért ma sem fog senki nagytakarításba, és ha megtalálja, örömében nem rendez zsúrt a szomszédainak. Jézus itt azt emeli ki, hogy nincs arányban Isten öröme az elveszett bűnös tényleges értékével. A drachmáját megtaláló asszony öröme nem magyarázható másként, mint hogy számára az a drachma nem egy volt a sok közül, hanem valamilyen okból érzelmi szálak kötötték hozzá. Talán a fia adta neki az első keresetéből, és ezért vigyázott rá, ezért őrizte úgy, mint egy kedves emléket. Nem tudjuk, nem is lényeges, de az biztos, hogy az asszony nem a drachma névértéke miatt rendezett ünnepséget, amikor végre megtalálta. Ebből azt kell megértenünk, hogy Isten számára egy elveszett bűnös sem egy a sok közül, hanem számára mindegyik különösen kedves. Mindegyikért nagyon fáj a szíve, amikor azt látja, hogy a bűn útjára térve számára elvész. De éppen ezért felettébb nagy, mondhatnánk, aránytalanul nagy az öröme is,  amikor visszatér hozzá, amikor megtalálja. Örömében ezért kész ünnepi lakomát rendezni a mennyben, amikor egyetlen bűnös megkerül.

        Jézus ezt a gondolatot bontja ki tovább a harmadik példázatban, ami a mai alapigénk. Isten öröméről szól ez a példázat is, de arról a szeretetről is elmond valamit, ami az elveszett fiút atyja szemében annyira felértékeli, hogy amikor hazatér, örömében még a hízott borjút is levágatja, és úgy rendez lakomát, hogy háza egész népével megoszthassa nagy örömét.

        Nem magyarázzuk tehát félre a példázatot, és nem egy jelentéktelen részletnél időzünk el, ha Isten öröme mellett arról a szeretetről is szólunk, ami örömét indokolja. Hiszen, mint a drachma példázata kiemeli, a megtaláló örömének határtalan voltát csak az az érzelmi kötődés, csak az a józan ésszel érthetetlen szeretet indokolhatja, ami az elveszetthez fűzi: az asszonyt a drachmájához, az apát a fiához, Istent a bűnös emberhez.

            A példázatbeli apa számára nem volt közömbös, hogy kisebbik fia hátat fordított neki. Nem azért, mert tekintélyét sértette, hogy még életében kikéri tőle az örökség rá eső részét, hanem mert szerette a fiát és aggódott érte. Ennek az apának a szíve megszakadt a fájdalomtól, amikor fia úgy döntött, hogy szakít az atyai házzal, mert annak biztonságot adó rendjét béklyóként éli meg, és ezért inkább elmegy otthonról. De ezért volt olyan határtalan az apa öröme is, amikor elveszített fia hazatért.  Az idősebb fiú pedig azért nem tudott osztozni örömében, mert úgy látszik, ő nem szerette annyira az öccsét, neki nem szakadt meg a szíve, amikor az öccse elment. Ő nem bánkódott az öccse miatt, hanem inkább irigyelte, hogy meg meri tenni azt, amit ő is szeretne, de nem mer. Nem azért, mert az apját nem akarja megszomorítani, hanem mert fél a bizonytalan sorstól, ami az atyai háztól távol osztályrésze lenne.

            Vannak írásmagyarázók, akik arra hívják föl a figyelmet, hogy ennek az apának a példáját semmiképpen sem szabad követnünk, mert ez az apa nem jól szerette a fiát. Ha jól szerette volna, nem engedte volna el. Nem adta volna ki neki az örökséget. Ha jól szerette volna, kényszerítette volna, hogy otthon maradjon. És akkor később a fiú még hálás is lett volna neki.

            Azon túl, hogy én nem venném a bátorságot, hogy Jézus példázatát kijavítsam, szeretném megjegyezni, hogy akik így érvelnek, a lényegét nem értik a szeretetnek! Ha ez az apa erővel otthon tartotta volna nagykorúvá lett fiát, akkor nem a fiát szerette volna jól, hanem önszeretetből cselekedett volna. Mert nem lehet jól és rosszul szeretni. Ha az apa erővel otthon tartja a fiát, akkor nem szereti. Akkor önszeretetét próbálja igazolni úgy, hogy azt a fia iránti féltő szeretetnek tünteti föl!

         De ez az apa szerette a fiát, és ezért elengedte. Inkább elviselte, hogy megszakad a szíve, de elengedte!

        A bencés szerzetes és teológus, Sulyok Elemér, egy fontos igazságra hívja fel a figyelmet az apa sokakat botránkoztató magatartásával kapcsolatban. Azt mondja, hogy az apa tudta: ha erővel otthon tartaná a fiát, akkor biztos, hogy örökre elveszítené.  Ha otthon tartja, akkor a fiú egy életre szólóan meggyűlöli az apját. Akkor vége a kapcsolatuknak. Egyszer s mindenkorra! Bár fizikailag ott lenne a fiú az apja közelében, lélekben azonban áthidalhatatlan távolság tátongana közöttük. Lélekben már nem lenne a fia többé. Akkor valóban úgy élne a házban, mintha csak cselédje lenne az apjának.

            Jézus számára az apa-fiú kapcsolat jóval több biológiai köteléknél. Jézus számára az apa-fiú kapcsolat mintája az ő mennyei Atyával való kapcsolata. Ez egy olyan szoros szeretetkötelék, amiben megvan ugyan az alá-fölérendeltség, de a szeretetben mégis teljes az egység az Atya és a Fiú között. Ők egyek, bár mégis két önálló személy. De ebben az egységben nincs birtoklás. Az Atya nem birtokolja a Fiút, és a Fiú sem birtokolja az Atyát, hanem szeretetben egy vele. A szeretet lényegétől idegen a birtoklás. A birtokló szeretet nem szeretet.

            Ha a példázatbeli apa birtokló szeretettel közeledik a fiához, akkor elveszíti, mert örökre vége köztük az apa-fiú viszony lényegét jelentő szeretetnek.  Ezért az apa – mivel szereti a fiát, és nemcsak biológiai értelemben akarja fiának tudni – , nem tehet mást, mint hogy elengedi. Akkor is elengedi, ha megszakad bele a szíve! Mert így marad reménye, hogy hátha mégis vissza fogja kapni egyszer! Hátha mégis hazatér egy napon a fiú! És akkor újra a fia lesz, nemcsak a biológiai kötelék alapján, hanem lélekben is.

            Jézus a példázatban azt mondja el, hogy ez a  hátha mégis az Isten reménysége velünk kapcsolatban. Mert az Isten nem jól és nem  is rosszul szeret minket, hanem szeret. Ezért amikor el akarjuk hagyni, akkor elenged. Nem akadályoz meg erővel, hogy a bűn útjára térjünk, pedig megtehetné. De tudja, hogyha megtenné, akkor örökre elveszítene minket. Ha megtenné, akkor nem szeretne. De mivel szeret, elenged. És nem marad neki más, mint a hátha mégis  reménysége.

            Isten olyan, mint a szerelmes, aki elengedi a társát, ha az menni akar, mert tudja, hogyha visszatartaná, örökre elveszítené a társa szerelmét: anélkül pedig mit ér, ha a társa naponta ott jár-kel körülötte a házban, mint egy börtönben. De ha elengedi, akkor megmarad számára a hátha mégis reménysége. Hátha mégis visszatér egy napon. De addig biztos, hogy mindennap várni fogja. Mint ahogy a példázatbeli apa is mindennap várta a fiát.

            Jézus az elveszett juh példázatában már elmondta, hogy Isten nemcsak vár bennünket, de  mint jó pásztor, utánunk is indul, hogy megtaláljon, mielőtt végzetes bajba kerülnénk. Nem ezzel szemben mondja a mai példázatban, hogy az apa nem indul a fia keresésére, hanem vár, hogy hátha mégis visszatér. Jézus ezzel árnyalja, amit az elveszett juh példázatában mondott: Isten ugyan nem tétlen, és keres is bennünket, de nem erővel akar visszavinni magához. Hanem megteremti a lehetőséget számunkra, hogy amikor szívünkben feltámad a vágy az atyai ház és az Atya szeretete után, akkor erre rá is találhassunk. Úgy is mondhatnám, hogy a mennyei Atya nem maradt tétlen, hanem kiépítette az utat az ő mennyei hajlékából, az ő atyai szívéből egészen a disznók vályújáig: és ez az út maga Jézus Krisztus, akit értünk küldött a világba, de nem azért, hogy erővel visszavigyen minket, hanem hogy a szívünket visszahódítsa, hogy a szívünkben föltámadjon a vágy, hogy örökre az Atya szeretetében akarjunk élni. Jézus ezért nem állt ellen az erőszaknak, és ezért engedte, hogy a keresztre vonszolják,  hogy nem valami kényszernek engedve térjünk vissza az Istenhez, hanem az ő keresztjére föltekintve lássuk meg az Atya szívét, aki értünk a legnagyobb áldozatot is kész volt meghozni, csakhogy a szeretetét megismerjük, megízleljük és végre elfogadjuk, és mi is viszont szeressük őt, és így tegyünk eleget nem kényszerből, hanem örömmel és önként a  főparancsolatnak: »Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből!«

            Bár Isten mindenható, mégis tudja, hogy minden erejét és hatalmát latba vetve sem erőszakolhatja ki belőlünk, hogy őszintén és szívből szeressük őt. De abban reménykedik, hogy szeretetből meghozott áldozatát látva, a Krisztus keresztjére föltekintve hátha mégis megmozdul iránta a szívünk! Hátha mégis magunkba szállunk! Hátha mégis elfogadjuk azt a szeretetet, amit addig csak visszautasítani tudtunk. És hátha mégis vágy gyullad a szívünkben, hogy örökre abban az atyai házban éljünk, aminek rendjét addig csak terhes igának éreztük, amit minden erőnkkel levetni akartunk magunkról.

            Isten azzal a reménnyel küldte a keresztre a neki legdrágábbat, Egyszülött Fiát, a Krisztust, hogy az ő halála hátha mégis bele tud vonni bennünket is Atya és Fiú örök szeretetkapcsolatába, és így hátha mégis ott láthat majd bennünket is az atyai ház örömlakomájának asztalánál. Hátha mégis... Ámen.            

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, mennyei Atyánk, aki Jézus Krisztusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments minket! Add, hogy felismerjük és megbánjuk bűneinket, és küzdjünk ellenük. Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a megbocsátás ajándékával hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket. Áldott légy, emberszerető Istenünk! Ámen.

Hirdetés

Oratio oecumenica

Lelkész: Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, aki nyájad Pásztoraként mindig előttünk jársz, add meg most is mindazt, amire téged követve szükségünk van.

Lektor:Kérünk, segítsd meg Egyházadat, hogy újra egy néppé legyen. Gyógyítsd a bűn ütötte sebeket, és add, hogy felismerjék egymásban a testvért mindazok, akiket elhívtál nyájad közösségébe. Kérünk téged

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lektor: Kérünk Urunk, add Szentlelked vigasztalását mindazoknak, akik nevedért háborúságot, fogságot vagy üldözést szenvednek. Erősítsd szívükben a bizonyosságot, hogy a Téged szeretőknek minden javára válik.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:Urunk, kérünk, ne szűnj meg őrködni a világ békéje fölött. Add, hogy a népek felismerjék egymásra utaltságukat. Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:Könyörgünk Urunk hazánkért is. Áldd meg azok törekvését, akik a közjóért fáradoznak. Add, hogy becsülettel végzett munkája gyümölcsével mindenki elégedett lehessen.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:Könyörgünk Urunk mindazokért akik a pusztító árvizek és viharok következtében veszítették el otthonukat, vagy szenvedtek súlyos károkat. Rendelj melléjük időben irgalmas segítőket, óvd meg őket a csüggedéstől, és ajándékozz nekik új lehetőséget, hogy irgalmadat megtapasztalva, neked és érted éljenek.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lektor:Könyörgünk Urunk a betegekért és a haldoklókért. Könyörgünk az elhunyt szeretteikre emlékezőkért. Ajándékozz nekik élő hitet, hogy erőtlenségükben megérezzék a te erődet, mely hordozza őket, és végül a halált számukra is az örök élet kapujává változtatja.  Kérünk téged,

Gyülekezet:Urunk, hallgass meg minket!

Lelkész: Mennyei Atyánk! Óvj minket minden lelki és testi megpróbáltatásban. Állj mellénk, ha ingadozunk, ha kísértés gyötör. Végső óránkon pedig segíts mennyei országodba az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Gyülekezet: Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Áldás