Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

  Szeretlek, Uram, erõsségem,

  kõsziklám, váram és megmentõm! Zsolt 18,2.3

     Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,

          és megszabadulok ellenségeimtõl.

     Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram,

          fénysugarat küld Istenem a sötétségben.

     Isten ruház fel engem erõvel,

          és tökéletessé teszi utamat.

     Oltalmazó pajzsodat adtad nekem,

          hozzám hajolsz, és felmagasztalsz.

Zsolt 18,4.29.33.36

      GÜLEKEZET: énekvers, kis glória

   Szeretlek, Uram, erõsségem,

  kõsziklám, váram és megmentõm! Zsolt 18,2.3

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!      Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Vétkeztem ellened, Istenem, mert hallgattam igédet, de nem követtem. Légy hozzám irgalmas, és adj engedelmes szívet, hogy igéd szerint, embertársaim javára éljek, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy istenhez vezessen minket. 1Pt 3,18    Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk!  Mindenható, örök Isten, aki egyszülött Fiadat azért küldted a világba, hogy tanúja legyen irgalmadnak! Add, hogy hívó szavát mindenkor kövessük, hiszen egyedül nála találunk életet és üdvösséget, békességet és el nem múló örömöt, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.  

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap prófétai igéjét Ézsaiás könyvének 55. fejezetéből, az 1. verstől!

¹Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! ²Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!  ³Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.  ⁴Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. ⁵Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az Úrért, Izrael Szentjéért, aki dicsővé tesz téged. Ézs 55,1–5 

A Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap epistolája megírva található a János apostol első levelének 3. fejezetében, a 13. verstől:

¹³Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. ¹⁴Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.  ¹⁵Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.  ¹⁶Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.  ¹⁷Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? ¹⁸Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. 1Jn 3,13–18

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés Textus: János 7,37–53

³⁷Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  ³⁸Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"  ³⁹Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.  ⁴⁰A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta."  ⁴¹Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus? ⁴²Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?"  ⁴³Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: ⁴⁴némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. ⁴⁵A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?" ⁴⁶A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő." ⁴⁷A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett? ⁴⁸Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? ⁴⁹De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!" ⁵⁰Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: ⁵¹"Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?"  ⁵²Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta." ⁵³Ezután mindenki hazament. Jn 7,37–53

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

A mai evangéliumban először Jézus kinyilatkoztatás igénnyel tett kijelentését hallhattuk a benne való hitnek és a Szentlélek ajándékának elválaszthatatlanságáról, majd János evangélista tolmácsolásában ennek a kijelentésnek a hallgatóságban keltett visszhangját is megismerhettük.

            A helyszín Jeruzsálem, a templom udvara. A nyolc napon át tartó lombsátorünnepre nagy sokaság gyűlt össze. Jézus eredetileg nem akar Jeruzsálembe menni ezen az ünnepen. Arra hivatkozik, hogy még nem jött el az órája annak, hogy elfogják és megöljék. Az ünnepi hét második felében váratlanul mégis megjelenik a templomudvarban, és nyomban éles szóváltás alakul ki közte és az ott tanító írástudók között, akik nem akarják elismerni Jézus jogát a tanításhoz. Valójában féltékenyek rá, mert amikor Jézus megszólal, a tömeg elfordul tőlük, és inkább Jézus tanítását hallgatja. Éppen ezért nem mernek erőszakkal fellépni ellene, hanem kénytelenek eltűrni, hogy Jézus a templomudvarban az ünnep hátralevő napjain szemük láttára és fülük hallatára tanítja a köré gyűlt sokaságot.

        De Jézus még további meglepetést is tartogat számukra. Az ünnep utolsó napján mindenki megdöbbenésére így kiált fel: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!« A megdöbbentő kijelentés ott magyarázat nélkül marad. Azt már csak olvasói számára teszi hozzá az evangélista, hogy: Jézus »Ezt ... a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.« 

        János ezután számol be arról, hogy „A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: »Valóban ez a próféta..« Mások így szóltak:  »A Krisztus ez.« Többen pedig ezt mondták rá: »Csak nem Galileából jön el a Krisztus?«”

        A hallgatóságot megosztó ige tehát – mi már tudjuk –  a Szentlélek ígérete volt. A templomudvaron egybegyűlt hallgatóság nem tudta ezt, mert Jézus nem fűzött hozzá magyarázatot. Éppen ezért ők maguk kezdték Jézus rejtélyes szavait értelmezni. Ki így, ki úgy. A végén pedig összevesztek.

        Mi most mégsem érhetjük be azzal, hogy rosszallóan csóváljuk a fejünket azt hallva, ahogy az egykori hallgatóság Jézus kijelentése nyomán a templomudvarban civakodik. Nem az a dolgunk, hogy ezeknek az értetlenkedő embereknek a reakcióján megbotránkozzunk. Nekünk a magunk reakciójáról kell ma számot adnunk. Mi mit gondolunk és mit mondunk, amikor Jézusnak ezt a kijelentését halljuk: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!«

        A helyzetünk kedvezőbbnek tűnik az egykori hallgatókénál, hiszen mi olvashattuk János evangélista magyarázatát, és mi már egyébként is hallottunk a Szentlélekről. Hallottunk róla három hete is, amikor pünkösdöt ünnepeltük. De vasárnapról vasárnapra elmondjuk az Apostoli hitvallásban is: „Hiszek Szentlélekben...” Talán még idézni is tudjuk a Kis kátéból Luther ehhez fűzött magyarázatát: »Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz!«

        Mi tehát tudunk már a Szentlélekről, mégis előfordulhat, hogy ez az előnyünk hátránnyá lesz a jeruzsálemi templomudvaron összegyűlt sokasággal szemben. Mert ők nemcsak a Szentlélekről nem hallottak még, de nem volt elképzelésük a Szentlélek ajándékában való részesülés módjáról sem. És ez előny az ő javukra. Mert a Szentlélekről hallva nekünk óhatatlanul eszünkbe jut a jól ismert pünkösdi történet: a Szentlélek – tüzes lángnyelvek alakját öltve – felülről száll le, és így tölti be az apostolokat.         És nem tudjuk függetleníteni magunkat azoktól a történetektől sem, amelyeket Az apostolok cselekedeteiről írt könyvben olvasunk, amelyekben az apostolok kézrátétele nyomán töltötte be a Szentlélek a frissen megkeresztelteket. Talán eszünkbe jut a konfirmáció alkalma is, amikor a lelkész a konfirmandusok fölé kiterjesztett kézzel könyörög, hogy a Szentlélek töltse be és erősítse meg őket a hitben. És talán emlékezetünkbe villannak egy lelkészszentelő istentisztelet képei is, amikor a püspök a felszentelendő lelkész fejére teszi mindkét kezét.                              Mindez számunkra azt sugallja, hogy a Szentlélek kívülről jön, és érkezése külső tényezők – pünkösdi szélzúgás, vagy apostoli kézrátétel – függvénye. Ha túlságosan ragaszkodunk ehhez a gondolkodáshoz, akkor Jézus kinyilatkoztatás igényű felkiáltása bennünket még könnyebben megbotránkoztathat, mint a kortárs hallgatókat.

        »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!« Jézus kijelentésében nincs szó semmilyen külső tényezőről. Viszont szó van szomjúságról, ami belülről fakad. És szó van hitről, ami szintén itt belül, a szívben gerjed, és nem más, mint a szív bizalma. És végül szó van Jézus kijelentésében az „élő víz folyamairól”, amint azok a Jézus által megelégített szomjazó ember belsejéből törnek elő. Jézus ezzel a képpel azt fejezi ki, hogy a Szentlélek nem külső feltételek teljesülése esetén, és nem is a külvilágra nyíló ajtón át lép be az ember életébe, hanem egy belső szomjúság nyomán, a Jézus iránt megnyilvánuló szívbeli belső bizalomra adott isteni válaszként, az ember belső világára nyíló ajtón át tör be, és mintegy belső forrásból fakadva ömlik, hogy belülről kifelé töltse be az embert, és áradjon még túl is rajta a külső környezet felé.

        »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!  Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!« Hogy mennyire megosztó ige ez, arra akkor döbbenünk rá, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy miről ismerhető fel a Szentlélek jelenléte az ember életében. Nem könnyű elfogadni Jézus válaszát, hogy ami az ember belsejéből kifelé árad, az mutatja meg, ki lakik benne: Isten Lelke, vagy a gonoszság lelke. Mert amennyire igaz, hogy nem az szennyezi be az embert, ami a száján bemegy, hanem ami a szájából kijön, ahogy ezt Jézus Mt 15,11-ben, a tál külsejét megtisztító farizeusok képmutatását leleplező beszédében mondja, annyira igaz az is, hogy az ember megszentelődését is mindenek előtt az jelzi, ami a száján kijön. Magyarul: a beszéde!

        Jézus száján – aki a Szentlélektől fogant, és kezdettől fogva telve volt Szentlélekkel – soha nem jött ki átok vagy gyűlöletbeszéd. Még akkor sem, amikor ellenfeleivel szóharcba keveredett. Igaz, ilyenkor kíméletlenül ostorozta őket képmutatásukért, de nem azért, hogy elítélje és kárhoztassa őket, hanem hogy magukba szálljanak, megváltoztassák gondolkodásukat és cselekedeteiket, hogy a számadás napján kárt ne valljanak Isten bírói széke előtt. Amikor pedig elfogták, és emberileg megmagyarázhatatlan gyűlölettel szidalmazták, gúnyolták és tettlegesen is kínozták, végül pedig a fára szögezve megölték, akkor ő nem szitkozódott, nem kiáltott rájuk átkot, még Isten bosszújával sem fenyegette őket, hanem mindvégig áldotta átkozóit és imádkozott kínzóiért és gyilkosaiért.

        Ez jellemzi azokat is, akik meghallják a hívását, hozzá mennek, és akiknek ő oltja a szomját. Ők azok, és csak ők, akik nemcsak beszélnek Lélek-áradásról, Szentlélek-keresztségről, meg a Szentlélek rajtuk nyugvó hatalmas kenetéről, és más divatos szólamokat hangoztatnak a Szentlélekkel való vélt betöltekezésük bizonyítására, hanem akiknek a beszéde olyankor is ugyanaz az élő forrásvíz, ami  Jézus szájából jött, amikor szenvedniük kell, amikor megalázzák őket, amikor igaztalanul háttérbe szorítják, üldözik, vagy bármilyen módon bántalmazzák őket, szélsőséges esetben a fizikai kínzást és életük kioltását is beleértve. Akiknek a szájából ilyenkor sem a halál átkozódó és szitkozódó szavai özönlenek, hanem csak az élet tiszta beszéde, azok számíthatnak arra, hogy Jézus mértéke szerint is kereszténynek bizonyulnak.

   A világ, a társadalom mértéke szerint persze egészen más ismertetőjegyei vannak a kereszténységnek. Manapság a világ még attól sem riad vissza, hogy különböző személyeket „apostolnak” tituláljon. Nem is csoda, hiszen a világnak volt kitől tanulnia: mert korábban az egyház is gátlástalanul osztogatta az „apostol” címet olyan – később a „szentek” sorába is emelt – uralkodóknak, akik valójában nem Krisztus evangéliumának, hanem csak az egyház világi, politikai, hatalmi törekvéseinek voltak a véres kezű bajnokai. Igen, a világ más mértéket követ mint Jézus, amikor egyes embereket példaadó keresztényként tisztel, vagy akár még apostollá is előlépteti őket.

        Nekünk azonban nem szabad, hogy kétségünk legyen: Jézus csak a maga mértékét ismeri, és a magukat ebben az életben néha szerényen, néha nagy hangon, néha kicsit mell-döngetve kereszténynek vallókat is aszerint fogja egykor majd bal, illetve jobb oldalára állítani. Mert ebben az értelemben is megosztó ige ez! Kinek mi folyt vízáradatként a belsejéből: az ítélet napján ez, és nem más fogja eldönteni, hogy kinek-kinek hol lesz a helye!

        Nem én találtam ki, hanem Jézus mondja Máté 12,34–37-ben: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.« 

        Miközben mi túl sok gondot fordítunk a cselekedeteinkre, és miközben azon vitatkozunk, hogy vajon elég-e a hit az üdvösséghez, vagy mégiscsak kellenek hozzá cselekedetek is? Kinek van igaza: Pálnak vagy Jakabnak, a római katolikusokonak vagy a protestánsoknak? – Miközben a hit és a cselekedetek egymáshoz való viszonya köti le minden figyelmünket, megfeledkezünk a szavainkról! A szóról, ami ugyan nem cselekedet, de minden cselekedetnél egyértelműbben mutatja meg, hogy mi lakik bennünk: mert a szó az ember szívének mélyéről fakad, és arról árulkodik, hogy mi lakik a szívben! »A szív teljességéből szól a száj« – mondja Jézus! Ezért ne lepődjünk meg, hogy hozzáteszi: »az ítélet napján ... szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.« 

        Nem azok a szavaid, amelyeket a hallgatóság ítéletétől tartva alaposan megfontoltál, hanem azok, amelyek az értelmed kontrollja nélkül, spontán törtek fel belőled, mint ahogy a forrásból tör fel a víz! Vagy ahogy csak mi magyarok tudjuk kifejezni: amelyek a szívedből szakadtak fel. Mert ilyenkor tényleg a szív teljességéből szól a száj!

        A jeruzsálemi templomudvarban Jézus szavai nyomán kialakult vita furcsán ér véget. János erről egy tömör tőmondattal így számol be: »Azután hazament mindenki.« Nincsenek következtetések, nincs érvelés, a vitázók semmiben sem jutnak egyetértésre. Mindenki elmondta a magáét – ki ki a maga vérmérséklete szerint szelídebben vagy hevesebben – aztán hazament mindenki. Ismerős a jelenet. Általában mi is így szoktunk vitatkozni, amolyan magyar módra.

        De félő, hogy gyakran az igehirdetések hatása is ilyen. A gyülekezet végighallgatja – aztán mindenki hazamegy. Mindenki éli tovább az életét a megszokott módon, mintha mi sem történt volna. Így azonban félő, hogy nemcsak a kimondott szavaink, de a hallott, ám igazán meg nem hallott, a szívünkig el nem jutott jézusi igék is ítéletünkre fognak válni.

        Egy mondatban persze nem lehet mindent elmondani a Szentlélekről. Jézus sem mondott el mindent egy mondatban. A templomudvarban csak azt mondta el, hogy a Szentlélek az ember beszédét teszi tiszta forrásvízhez hasonlóvá. De máskor arról is beszél, hogy a Szentlélek hallóvá teszi a fület az Isten igéje számára. És jaj-t kiált azokra, akik ellenállnak a Szentléleknek, és bedugják a fülüket, amikor az Isten szól.

        Akiknek azonban a Szentlélek hallóvá tette a fülét és megnyitotta a szívét az ige előtt, azok utána nem vitatkozni kezdenek – akár ki nem mondott szavakkal, csak magukban, akár egymással is – , és utána nem hazamennek, mintha mi sem történt volna, hanem azok dicsőítik az Istent! Mint élő forrásból tör fel a szívükből az Isten dicsőítése! Mert ez a Szentlélek legsajátosabb műve: az ember szívét és száját szitkok és átkok forrásából az istendicséret  élő-vizű forrásává változtatja! Ez az a csoda, ami megújíthatja az egyházat, megújíthatja a gyülekezetet! Egyedül ez az, ami bennünket is új emberré, Jézus mértéke szerinti kereszténnyé tehet! Ámen.     

        IMÁDKOZZUNK!

Urunk, nem vagyunk méltók kegyelmedre, hiszen hálátlanok vagyunk, és szívünket gyakran bezárjuk igéd előtt. Máskor emberi beszédként mérlegeljük igédet, hogy mennyi az, amit komolyan kell vennünk, meg kell tartanunk belőle. Mi az ami még ma is időszerű, és mi az ami korhoz kötött, elavult a te örök igédben. Kérünk, könyörülj rajtunk mégis: tedd hallóvá fülünket, és fakaszd fel bensőkben Szent Lelked forrását, hogy tiszta indulattal igazságot szóljunk, és beszédünkben és cselekedeteinkben egyaránt irgalmasak legyünk embertársainkhoz. Ámen.

Hirdetés

Pénteken itt a templomban vettünk búcsút Dr. Szabó Dénes testvérünktől, akit 72. esztendős korában szólított el az élet és halál Ura. A gyülekezet közös imádságában róla is megemlékezünk, és gyászolói számára a Szentlélek vigasztalását kérjük.

Oratio oecumenica

Lelkész: Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk! Végtelen irgalmadban bízva könyörgünk mindazért, amiért tetszésed szerint könyörögnünk kell:                               

            Könyörgünk a világ kereszténységért. Ne engedd, hogy hitetlenség, kicsinyhitűség, képmutatás és szeretetlenség bomlassza a Krisztus vérén megváltott nyájat. Áraszd ki Lelkedet minden gyermekedre, hogy egyházad megváltó szereteted hiteles tanúja lehessen a világban. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk a világ minden népéért. Kegyelmed vessen gátat az erőszaknak, és add, hogy amíg tart kegyelmed, minden ember megismerje jóságodat, és az egyetlen Megváltót követve üdvösségre jusson. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk kedvező időjárásért, tiszta környezetért és azért, hogy a természet zabolátlan erői senki életét ne fenyegessék. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk a betegekért, a magukra maradtakért, a nélkülözőkért és minden szenvedő embertársunkért. Rendelj melléjük hűséges segítőket, és add hogy megérezzék gyógyító, megtartó kezed hatalmát és atyai szíved értük is aggódó szeretetét. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk Dr. Szabó Dénes elhunyt testvérünkért is. Ismerd fel benne megváltott gyermekedet, és Krisztus vérével fedezd el vétkeit, hogy örökre téged dicsőíthessen az üdvözültek seregében. Gyászolói szeméről is törölj le minden könnyet, és teremts szívükben békességet, az örök hazában való viszontlátás reményének bizonyosságával. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Mindenható Örök Isten! Fogadd el könyörgésünket az Úr Jézus Krisztusért, akinek a nevében együtt így imádkozunk:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Áldás