Bevezetés

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

        GYÜLEKEZET: Ámen.

Bevezető zsoltár

 A te hűségedben bízom, Istenem!

 Szívem örül segítségednek. Zsolt 13,6

     Menedékem és pajzsom vagy, Istenem,

            igédben reménykedem.

     Támogass ígéreted szerint, hogy éljek,

            és ne szégyeníts meg reménységemben!

     Szemem eped, hogy meglássa segítséged,

            taníts engem rendelkezéseidre!

     Fordulj felém, és könyörülj rajtam,

           mint azokon szoktál, akik szeretik nevedet!

Zsolt 119,114.116.123.132

GYÜLEKEZET: énekvers, kis glória

 A te hűségedben bízom, Istenem!

 Szívem örül segítségednek. Zsolt 13,6     

Üdvözlés, bűnvallás, kyrie

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!            Testvéreim! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket!

Uram, Istenem! Bánom, hogy visszaéltem kegyelmeddel: megvetettem hívó szavadat, és nem követtem útmutatásodat. Gyógyíts meg engem igéddel: tedd hallóvá fülemet és engedelmessé szívemet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

    GYÜLEKEZET: énekvers, kyrie

Kegyelemhirdetés, Isten dicsőítése

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy istenhez vezessen minket. 1Pt 3,18    Áldásra emelt kézzel:

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket bűneitekből az Atya, †a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével!

Glória

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

        GYÜLEKEZET: énekvers, nagy glória

Rövid imádság: óegyházi kollekta

Imádkozzunk!  Istenünk, aki a benned reménykedők ereje vagy, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, hiszen nélküled semmit sem tehetünk. Segíts kegyelmeddel, hogy meghalljuk hívó szavadat, és szentelj meg minket, hogy életünk neked tetsző istentiszteletté legyen, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.  

Lekciók

Hallgassa meg a keresztény gyülekezet a Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap ószövetségi lekcióját Mózes ötödik könyvének 6. fejezetéből, a 4. verstől!

Mózes akkor így szólt a néphez: ⁴Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!  ⁵Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!  ⁶Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.  ⁷Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! ⁸Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.  ⁹Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! ... Vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! ¹³Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj!¹⁴Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! ¹⁵Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten.

A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap epistoláját megírva találjuk János apostol első levelének 4. fejezetében, a 16. verstől!

¹⁶Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. ¹⁷Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. ¹⁸A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. ¹⁹Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. ²⁰Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. ²¹Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1Jn 4,16b–21 

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédeit!

Hitvallás

Magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent! Mondjuk el az Apostoli hitvallást!

            Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében,

            és Jézus Krisztusban, az Ő Egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra,  harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a  mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.        

        Hiszek Szentlélekben, hiszem az Egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Ének

Igehirdetés Textus: János 4,39–42

²⁵A samáriai asszony így felelt Jézusnak: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kinyilatkoztat mindent." ²⁶Jézus ezt mondta: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” ²⁷Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" ²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: ²⁹"Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?" ³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. ... Közül sokan hittek Jézusban az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem." ⁴⁰Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. ⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek, ⁴²az asszonynak pedig meg is mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Jn 4,25–30;39–42

KERESZTÉNY GYÜLEKEZET!

TESTVÉREIM A JÉZUS KRISZTUSBAN!

Ki lehet Isten bűnösöket megtérésre hívó szavának hiteles tolmácsa? Ki tud Jézusról úgy beszélni, hogy akik még sosem hallottak róla, meg akarjanak ismerkedni vele?

        A történetben szereplő samáriai asszony úgy tűnik, hitelesen szólt, mert szavára Síkár egész városa megmozdult, és az emberek az arrafelé elviselhetetlen déli napsütéssel sem törődve, elindultak a város határán kívül eső kúthoz, hogy Jézussal találkozzanak. Ez az asszony, aki azért ment a forró déli nappal dacolva vízért, mert szégyenében kerülte az embereket, és azt remélte, hogy ebben a napszakban sem a kútnál, sem útközben senkivel sem kell találkoznia, egyszerre csak Jézus hiteles hírnökeként és követeként szól azokhoz, akik jól ismerik a feslett életét, és akiket az imént nem ok nélkül igyekezett elkerülni. Most mégis fellármázza és összecsődíti a város népét, és azok hallgatnak rá. Hogy lehetséges ez? Hiszen ez az asszony nem számított hiteles embernek! És most a szavára mégis megmozdul a város, és az emberek tömegével keresik fel a kútnál pihenő Jézust, hogy megismerjék és a tanítását hallgassák.

        Józan ésszel erre nincs magyarázat, hiszen mi azt szoktuk mondani, hogy amikor romlott életű, hiteltelen emberek prédikálnak Jézusról, akkor megtorpan a misszió, mert az ilyenek szavára senki sem hallgat. De akkor ez a romlott életű asszony, akiről mindeni tudta a városban, hogy már öt férje volt, és akivel most él, az nem is a férje; ez a város lakói által mindez idáig mélyen megvetett és kiközösített asszony hogyan tudott mégis alig néhány óra leforgása alatt olyan eredményes missziót végezni, amiről mi álmodni sem merünk?

        Mi volt ennek az asszonynak a titka? És mi az oka, hogy ma Magyarországon, de egész Európában egyetlen egyház sem tud ilyen hatásos missziót végezni? Pedig az egyházak – a múlt tapasztalatain okulva – ma nagyon is megválogatják a misszionáriusaikat! És nemcsak megválogatják, de – néhány kivételtől eltekintve – alaposan ki is képezik őket a missziói munkára! És valahogy a mai Európában még sincs keresztény misszió! Iszlám misszió az bezzeg van! Hozzánk szerencsére még nem igazán ért el, mert úgy látszik mi ebben is ötven évvel le vagyunk maradva... De akik mostanában utazgatnak az úgynevezett keresztény Európában, azt láthatják, hogy miközben a keresztény templomok egyre inkább csak idegenforgalmi látványosságul szolgálnak, addig egyre másra emelkednek a mohamedán mecsetek és minaretek.

        De itthon sem sokkal jobb a keresztény misszió helyzete. Beszélni ugyan beszélünk róla, egyre többet, sőt a mi kis egyházunkban működik Missziói Központ is, főállású missziói lelkésszel – de misszió az nincs! Gyülekezetbezárás van, misszió nincs! Ez pedig annak a jele, hogy a mi egyházunk – mert most söpörjünk csak a magunk portáján – , egy idő óta nem tud Jézusról hitelesen beszélni.

        De akkor mi hiányzik a mi misszionáriusainkból, ami a samáriai asszonyban megvolt, és ami őt sikeres misszionáriussá tette? Egy biztos: nem ott van a gond, mint azt sokan talán gondolják. Nem az a sikertelenség oka, hogy a misszionáriusok életének példája nem hitelesíti a szavaikat. Mert ha valakinek az életpéldája nem hitelesítette a szavait, hát akkor a samáriai asszony ilyen volt! És ennek ellenére páratlanul sikeres missziót végzett!

        Senki nem mondta neki Síkár városában, hogy „Te beszélsz?! A te szavadra aztán én nem fogok elindulni, hogy megnézzem, ki az a próféta, aki a Jákób kútjánál hűsöl!” Nem, senki nem mondta, pedig mondhatták volna! Most senki nem mutogatott erre a bűnös asszonyra, senki nem vágta a szemébe, hogy parázna, házasságtörő, hanem hallgattak a szavára, és a tűző nappal dacolva elindultak, hogy felkeressék Jézust.

        De akkor a mi szavunkra miért nem akar szinte senki Jézushoz menni?!

        Ne gondoljuk, hogy a választ valamilyen bonyolult teológiai okfejtéssel kell megkeresni. Mert a válasz nagyon egyszerű! Ez a nagyon is bűnös asszony csupán azért tudott a világ talán legsikeresebb misszionáriusa lenni, mert nem tagadta le a múltját, és nem tagadta le, hogy folyamatosan bűnben él! Azzal sem kísérletezett, hogy kendőzze bűneit, vagy enyhítő körülményeket keresve, menteni próbálja bűnös életét. Sem Jézus előtt, sem az emberek előtt nem próbálkozott ilyesmivel. Ehelyett elismerte: igen, az vagyok, akinek mondtok: feslett életű, bűnös, parázna asszony vagyok: öt férjem volt már, és akivel most élek, az nem a férjem.

        Hogy ez az asszony később megváltoztatta-e az életét, arról ez a történet nem szól. Az asszony szempontjából persze ez nyilván nem mellékes kérdés. De a Jézusról való tanúságtétele, a missziója szempontjából teljesen lényegtelen. Csak az a lényeges, hogy Jézus előtt és az emberek előtt, akiket Jézus nevében megszólított, egy pillanatig sem  tagadta, nem is palástolta sem a múltját, sem a jelenét. 

        Nem máshol, mint itt van a különbség akár az európai, akár a magyarországi egyházak, és a samáriai asszony között! Mert sem az európai sem a magyarországi egyházaknak mindez idáig nem volt erejük ahhoz, hogy elismerjék és megvallják a múltjukat, és – igen, senki ne csodálkozzék! – őszintén beszéljenek a jelenükről!

        A samáriai asszony legfőbb bűne a hűtlenség és a paráznaság volt. És most hadd emlékeztessek arra, hogy az ószövetségi Írásokban a hűtlenség és a paráznaság meglehetősen tág értelmű fogalom, és nemcsak a házastársak egymáshoz való viszonyában használatos. A próféták gyakran vádolják azzal Isten ószövetségi népét, hogy mint a hűtlen asszony a férjét, a nép úgy hagyta el Istenét, és a pogányok bálványaival paráználkodott.

        Mindezzel nem akarom azt sugallni, hogy az egyházak hivatalos szolgái közül soha, senki ne lett volna érintve a hűtlenség és a paráznaság bűnében azok elsődleges jelentése szerint. De ezek mégiscsak egyedi esetek, a misszió pedig nem egyedi ügy, hanem az egyház egészének ma már létkérdéssé vált ügye. Ezért sokkal lényegesebb, hogy az egyház a maga intézményi mivoltában is érintett a tágabb értelemben vett hűtlenség és paráznaság bűnében.  Az elmúlt századokban mindenek előtt a földi kincsek hajszolásában nyilvánult meg az egyház hűtlensége, és a világi hatalommal való kacérkodásban a parázna lelkülete. Az elmúlt században pedig ráadásul az egyházzal és az egyház Urával, Istennel kifejezetten ellenséges ideológiát valló világi hatalmaknak adta oda magát az egyház parázna módon.

        Nem tisztem firtatni, hogy a Garibaldi által megszüntetett vatikáni állam Mussolini által történt visszaállításáért a római katolikus egyház milyen árat fizetett, de tény, hogy Róma hallgatásba burkolózott a náci rémtettek hírét hallva, és ezt azóta is részben tagadni, részben jóra magyarázni igyekszik, de bűnként elismerni nem hajlandó.

        De ugyanígy parázna módján adta oda magát az egyház, benne a mi egyházunk is a bolsevik hatalomnak. Az ellenálló, hitben kitartó vezetőit egyházunk a hatalom kívánságának engedve maga ítélte el és váltotta le. Ezután – a többi magyarországi egyházzal együtt – egyházunk is belekeveredett a kommunista rendszer titkosszolgálatának hálójába, és az ebből eredő, ma ügynökkérdésként ismert problémával a mai napig sem tud becsületesen szembenézni. A múltnak ebben a kérdésében – sok más kérdéssel együtt – tagadás van, kendőzés van, és ha egy konkrét ügyre mégis fény derül, akkor magyarázkodás van. De elismerés, bűnvallás, bűnbánat szóba sem kerül. Az egyház, beleértve a mi egyházunkat is, nem tud a múltjával úgy szembenézni, mint azt a samáriai asszony tette. Nem tudja se elismerni, se megvallani lelki értelemben vett paráznaságát a múltbeli hatalmakkal, és ezért félő, hogy ma sem tud ellenállni a kísértésnek, és ismét odaadja magát, hogy a kereszténynek mondott hatalom által berendezett politikai színpadon a kulissza szerepét betöltse.

        Amíg el nem ismerjük a múltunkat, amíg kimagyarázni próbáljuk a jelenbéli hűtlenségünket, addig hiábavaló minden igyekezet: eredménytelen lesz a missziónk, fogyni fog az evangélikusság és fogyni fog a hívő emberek száma ebben az országban. Addig csak gyülekezetbezárás lesz és nem új gyülekezetek alakulnak. Nem azért mert rosszabbak vagyunk az újszövetség talán első misszionáriusánál, a samáriai asszonynál, hanem mert nem tudunk olyan őszinték lenni, mint amilyen őszinte ő volt. Hiszen ez az asszony – ha elolvassuk az egész történetet, láthatjuk – Jézussal szinte már szemtelenül őszintén beszélt, és őszinteség hatotta át szavait akkor is, amikor a város lakóihoz szólt.

        De még valamit meg kell látnunk az asszony magatartásában: amikor látta, hogy missziója elérte a célját, és a város népe most már nem is az ő beszédére hisz Jézusban, hanem mert maguk hallották őt, akkor ez az asszony félre tud húzódni. Nem akarja maga körül tartani a hitre jutott embereket arra hivatkozva, hogy nélküle nem juthattak volna hitre, mert ha tőle nem hallanak Jézusról, sosem ismerik meg őt. Pedig ez így volt, és ezt az asszony is jól tudta. Mégis csöndben maradt. Nem akart a szavára Jézus körül létrejött gyülekezet vezetőjévé lenni. Nem sértődött meg, hogy ő most már nem is fontos. A közmondás szavával tudomásul vette, hogy „A mór megtette kötelességét, a mór mehet...”

        Nem véletlen, hogy Keresztelő Jánosról János evangélista épp az előző fejezetben jegyzi fel, hogy szerepét a násznagy szerepéhez hasonlította. A keleti esküvőkön a násznagy szerepe, hogy a vőlegényt és a menyasszonyt egymáshoz vezesse, egymásnak adja. Ha ezt megtette, a násznagy szerepe véget ért, a háttérbe kellett húzódnia. Innentől – keletről van szó – a vőlegény állt a figyelem középpontjában. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem!” - mondja Keresztelő János, amikor azt látja, hogy az emberek most már nem őköréje gyülekeznek, hanem Jézushoz mennek. Ő ugyan a Jordán partján rámutatott Jézusra: »Ime, az Isten Báránya!« - de ezzel az ő szerepe véget ért.

        A misszionárius és minden igehirdető szerepének is itt van a határa. A házasság képénél maradva: Jézus a vőlegény, és az egyház, a gyülekezet az ő menyasszonya! És amilyen botrány lenne, ha egy keleti esküvőn a násznagy a menyasszonyt nem adná át a vőlegénynek, hanem magának akarná megtartani, olyan botrány, ha a misszionárius vagy az igehirdető – miután Jézushoz vezette a gyülekezetet – mégis mintegy magának akarná megtartani, maga akarná a hívők életében Jézus szerepét betölteni.

        A samáriai asszony nem tett ilyet. Ő talán értette, hogy ez is egy fajta paráznaság lenne, hiszen magához csábítaná, magának akarná megtartani a gyülekezetet, pedig az Jézus jegyese.

        Pál apostol is szembenézett ezzel a kísértéssel, hiszen sok gyülekezet úgy tekintett rá, mint atyjára a hitben. És ő minden képet mellőzve kimondta: „Én nem akarok uralkodni a ti hiteteken!” „Nektek most már Jézus uralma alatt kell élnetek, a Szentlélek által.” Pál is tudta, hogy az ő szerepe véget ért,  amikor a gyülekezetet – mint misszionárius apostol – Jézushoz vezette. Csak akkor lépett újra színre, csak akkor ragadott tollat, hogy levelet írjon, amikor azt látta, vagy olyan hírek jutottak hozzá, hogy egy gyülekezet eltávolodott Jézustól.

        Más egyházak papjai, lelkészei gyakran vádolják azzal a mi lelkészeinket, hogy nem tartjuk elég szoros kontroll alatt a gyülekezethez tartozók magánéletét. Pedig ebben – kivételesen – nem kell, hogy bűntudatunk legyen. A másik hívő életének kontroll alatt tartása sokkal inkább kísértés, de még inkább a kicsinyhitűség jele. Hiszen ha ha valakit sikerült Jézushoz vezetnünk, akkor az az ember valóban személyes kapcsolatba került Jézussal, és ezt a kapcsolatot még az sem tarthatja kontrollja alatt, aki esetleg valóban segített a létrejöttében. Az előző képnél maradva: a násznagy a menyegző után nem tarthatja ellenőrzése alatt az egybekelt pár életét.

        »Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.«  - mondta Síkár népe a samáriai asszonynak. Miután hallgattak az asszony szavára, Jézusnál nyerték el a bizonyosságot. És ez azóta is így van. A keresztény istentisztelet azért volt minden időben két fókuszú, és a reformáció egyházaiban is csak a racionalizmus hatására változott meg. A magyar protestantizmusnak a racionalizmus két évszázados ártalmas örökségével sem sikerült még szembenéznie. Még mindig nem tudtuk helyreállítani a tizenhatodik századi evangélikus gyakorlatot, amikor a vasárnapi főistentiszteletnek szerves része volt az úrvacsora. Mert a hirdetett igére a szentségben testét és vérét nekünk ajándékozó Jézusnál van a hitelesítő pecsét. Valójában ő maga az Ámen minden igehirdetésre.    

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, nem vagyunk méltók kegyelmedre, hiszen hálátlanok vagyunk, és szívünket gyakran megkeményítjük megtérésre, bűnbánatra hívó szavaddal szemben. Mégis hozzád kiáltunk és téged hívunk segítségül: könyörülj rajtunk, és amíg tart kegyelmi időnk, engedd, hogy hozzád találjunk, és elfogadjuk tőled az igazságot bűneinkről és a te bűnbocsátó szereteted nagyságáról. Urunk, ments meg minket, mielőtt bűneink ítéletet vonnak ránk. Ámen.

Hirdetés

Oratio oecumenica

Lelkész: Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk! Végtelen irgalmadban bízva könyörgünk mindazért, amiért tetszésed szerint könyörögnünk kell:                               

            Könyörgünk országod eljöveteléért és üdvözítő akaratod teljesüléséért. Add, hogy evangéliumod fénye minden nép fölött felragyogjon, és minden ember eljusson az igazság ismeretére. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk a kereszténység egységéért. Ne engedd, hogy egyházad megosztottsága miatt hitelét veszítse követeid tanúságtétele. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk gyülekezetünkért. Tégy minket testvéri közösséggé, hogy egymást szeretetben hordozva, nyitottak legyünk minden téged kereső befogadására. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk a világért. Kegyelmed vessen gátat az erőszaknak, és adj kegyelmi időt a népeknek, hogy megismerjék jóságodat, és igazságos béke uralkodjék a földön. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk kedvező időjárásért, tiszta környezetért és azért, hogy a természet zabolátlan erői senki életét ne fenyegessék. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk a testi-lelki terhet hordozókért, a betegekért és minden szenvedő embertársunkért. Éreztesd velük segítő, gyógyító, megtartó kezed hatalmát és atyai szíved értük is aggódó szeretetét. Vésd a szenvedők szívébe, hogy a Téged szeretőknek végül minden javára válik.Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Könyörgünk özv Putz Józsefné, Nagy Rozália elhunyt testvérünkért is. Krisztus véréért ismerd fel benne megváltott gyermekedet, és jóságoddal fedezd el vétkeit, hogy örökre téged dicsőíthessen az üdvözültek seregében. Gyászolói szeméről is törölj le minden könnyet, és teremts szívükben bizonyosságot, hogy a te szeretetedtől sem ebben az életben, sem a halálban nem választhatja el semmi Krisztus vérén megváltott gyermekeidet. Jézus Krisztusért kérünk, Urunk hallgass meg minket!

            Mindenható Örök Isten! Fogadd el könyörgésünket, de legyen meg egyedül a te akaratod, mert csak te vagy bölcs és jó, és csak te tudod, hogy mi szolgálja üdvösségünket, és csak neked van hatalmad megtenni mindazt az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké.Ámen.

Áldás