Molnár Gyula Sopronban született 1914-ben. Az evangélikus líceum elvégzése után a soproni teológián tanult, és első Istentiszteletét, lelkészi szolgálatait is Sopronban kezdte. Lelkésszé 1936. június 21- én szentelte D.Kapi Béla püspök Győrben.

1936 szeptemberében nevezte ki Dr. Kovács Sándor püspök – miután átkérte az illetékes egyházkerületből a Dunáninneni Egyházkerületbe – segédlelkészi minőségében az Esztergomban és Dorogon, valamint a környéken élő evangélikusok pásztorának. Négy éves misszionáriusi szolgálata után elkezdődött az Esztergom és Dorogi Evangélikus Egyházközség önálló anyaegyházzá nyilvánítása, és 1941 áprilisában a gyülekezet meghívta Molnár Gyulát „élethossziglan megválasztott lelkészként”. Gyula bácsi nemcsak folytatta a Kovács Sándor püspök akkor még professzor által 1925-ben elkezdett gyülekezetszervezői munkát, hanem templomot is épített az egyházközség.

1947-ben esperessé választották, az ezutáni esztendők mind egészségében, mind a gyülekezet életében nehezebbé váltak. 1956. után jelentősen lecsökkent a gyülekezet létszáma. 1958-ban nem kapott engedélyt a hittanórák megtartására, de két hittankönyvet is megírt ez alatt az idő alatt.

Szolgálata alatt nagy egyesületi munka folyt. Nőegylet, Diákszövetség végezte a munkáját, amelyek sajnos a háború után megszűntek. Evangélizációk, igehirdetési sorozatok, énekkari szolgálatok erősítették a gyülekezet belső életét. Sokat olvasott, a lutheránus teológiát hirdető pap volt, akinek igehirdetéseire a szeminárium kispapjai is ellátogattak.

Összesen 48 esztendőt szolgált az Esztergomban és környéken lévő települések evangélikusai között. 1989-ben halt meg. Három lánygyermeke mind gyülekezetszerető lett. Az első lelkésze volt az esztergomi gyülekezetnek, ahol ma is jó és hálás szívvel emlékeznek azok, akik ismerték, és ezt támasztja alá, hogy emléktáblát emeltek tiszteletére a templomfalára 2001-ben. Mi az utódok pedig szintúgy hálásak vagyunk Gyula bácsi egyházszerető és egyházszervező munkájáért.

2005-ben egyházközségünk megjelentette a nyugdíjas éveiben írt gyülekezettörténeti könyvet, amelynek címe: A reformáció nyomai Esztergomban.

Soli Deo gloria.