1937-ben Molnár Gyula elsõ lelkészi jelentésében beszámol az istentiszteleti alkalmakról Esztergomban, Dorogon, Tokodon és Dömösön is (bár itt a kiutazással problémák voltak). Szólt a hittanórákról, bibliaórákról és az egyesületi alkalmakról is. 1939-ben Esztergomban 106, Dorogon 243, Tokodon 69, az egész járásban 546 evangélikus szerepelt a nyilvántartásban. Az 1940. évi névtár más összetételben tárja elénk a környék evangélikusságának adatait. Esztergom 134; Dorog 178; a szórványhelyek közül Tokod 89, Annavölgy 5, Csév 11, Dömös 9, Kesztölc 1, Lábatlan 2, Nyergesújfalu 3, Pilismarót 3, Piszke 10, Sárisáp 5, Tát 2, Uny 1, Kéménd 5, Párkány 6 evangélikusa alkotja a 464 lélelszámú egyházközséget. Ekkor már Pongácz Bartha Ede volt a felügyelõ aki most elköltözése miatt lemondott, s a gyülekezet helyére Barsi Leidenfrost Pált választotta. meg. A másodfelügyelõ Illés Sándor volt.
1941-tõl Párkány visszakerülésével a község és környéke evangélikusai is idetartoztak, Esztergom és környékének 18 községe volt a lelkész „munkaköre”. A másodfelügyelõ Illés Sándor 1941. április 6-án a közgyûlésen a felügyelõ javaslatot tett anyaegyházközséggé alakulásra. A közgyûlés ezt elfogadta. Díjlevelet állítottak össze, és meghívták Molnár Gyulát „élethossziglan megválasztott lelkészként.”
Ezen a tavaszon indult el a templom építése is. Az Evangélikus templomok címû egyházi kiadványunk ebben errõl a templomról így ír: „Az esztergomi kis templom, Laurenszky Gusztáv terve szintén campanilére (harangtoronyra) emlékeztetõ, baloldalt a templomhoz épített toronnyal épült. Egyszerûségében is kedves, ízléses alkotás, tervezõje olaszországi õskeresztény bazilikák egyszerûbb elemeit akarja felhasználni szerkesztésében. Terméskõbõl van a lábazat, a falak felsõ része azonban fehérre vakolt, egészen sima, tagolásul csak az ajtók és ablakok szolgálnak. Sikerült megoldás a végig falazott torony három-három oldalon elhelyezett ablaka.” A gyûjtés munkája már 1928-ban elkezdõdött. A „templomalap” egyre nõtt. Persze a kis gyülekezet a maga erejébõl nem tudta volna felépíteni, ezért a lelkész fáradságos gyûjtõ körútra indult, másrészt az Egyetemes Egyháztól és külföldrõl is kaptak hozzá segélyt. Ehhez az elsõ lépés volt egy telek és ház megvásárlása a Simor János u. 82. sz. alatt. A házat le kellett bontani, anyagát felhasználták az építéshez. Az alapkõletétel 1941 júniusában történt. Ennek az évnek december 7-én megtörtént a templom felszentelése is dr. Kovács Sándor püspök szolgálatával. „Esztergomban, a magyar Rómában megkondult az evangélikus harang, megnyílt az evangélikus templom kapuja.” A végleges oltár és keresztelõkõ csak késõbb került be, adományokból.
A második világháborút együtt élte át a gyülekezet és lelkésze. A templom ablakai törtek ki és a tetõ cserepeibõl sok lehullott, de a templom és a lelkészlakás sértetlen maradt. Márciusban a nagypénteket ünnepet már úgy ünnepelték, hogy az esztergomiaknak véget ért a háború. A munkák nehezedtek és egyben sûrûsödtek is.
Dr. Kovács Sándor püspök halála után Kuthy Dezsõ lett az egyházkerület püspöke, akitõl a lelkész 1945 márciusában megbízást kapott, mint jegyzõ az esperesi teendõk végzésére is. Ezután következtek azok az évek, amikor az iskolákat államosították, az egyesületeket megszüntették, külsõ támadások és belsõ feszültségek nehezítették az egyház életét. Párkányt elcsatolták, de errõl a területrõl több evangélikus család került a városba és környékére is. Meghalt Leidenfrost Pál felügyelõ is. Utódja Kesztler László lett. S a 10. lelkészi évét ünneplõ lelkész és megbízott esperes egy kerékpárt kapott ajándékba a gyülekezettõl. Ezzel járta a vidéket.
Közben a templomot belsõleg felújították a mellé épített gyülekezeti s ifjúsági teremmel, sõt a lelkészlakást is. És ehhez hozzá kell tenni, hogy a gyülekezet annyira ragaszkodott lelkészéhez, hogy kialakított a család számára egy kisebb lakást is nyugdíjas éveinek töltésére. Közben meghalt Ferdinánd István. A gyülekezet felügyelõje Szarvas Imre eddigi gondnok lett. A gyülekezet egy esperesiktatás élményének részese is lehetett, amikor 1947-ben az egyházmegye Molnár Gyula esztergomi lelkészt választotta esperesének. A következõ ciklusban újraválasztották. Pedig közben már gyengeségét is érezte, kórházban is kellett feküdnie, s a hallása egyre gyengült. Szép ünnepe volt a gyülekezetnek a gyülekezetbõl induló Záborszky Csaba lelkésszé szentelése is 1951-ben.
Ez a krónika csak a gyülekezet nagyobb eseményeit tudja rögzíteni. Pedig Molnár Gyula könyve sok más eseményrõl is tudósít, gyülekezet alkalmakról, az egyesületek megszûnésével sem szûnõ belsõ ébredésrõl, konferenciákról, evangélizációkról is. Maga a lelkész is több helyen végzett ilyen szolgálatot.
A nehéz idõkben Isten átsegítette kis népét. 1956-ben sortûz ropogott az esztergomi utcán is, ahol a tüntetõk a szovjet csapatok kivonulását követelték. 1956 után sokan eltávoztak a gyülekezetbõl, a létszám 102 gyülekezeti tagra apadt Esztergomban, Dorogon 60-ra, Tokodon 70-re. Az alkalmak azonban nem apadtak, sõt: „nincs gyülekezet, amelyben oly sok igehirdetõ szolgált volna, mint az esztergomi” – írja a lelkész.
Szarvas Imre halála után dr. Bárdy Károly kórházigazgató, szemorvos lett a felügyelõ. „Az 1950-es évek elején többször is tapasztaltuk, figyelik, kik járnak nálunk is templomba. Bárdy Károly (mezõberényi lelkész fia) be is jelentette, hogy családjával együtt templomba jár. Amikor kórházigazgatónak jelölték, kijelentette, hogy vallásos ember, templomba jár. Kinevezték mégis.” 1966-ban a felügyelõ jelentette a gyülekezetnek, hogy távozik, mert a gyõri kórházban a szemészet vezetõje lett. Az új gyülekezet felügyelõ dr. Szarvas Zoltán lett. A lelkész leírja, hogy 1958-ban nem kapott hitoktatási engedélyt, de „kárpótlásul” két hittankönyvet írhatott, amik meg is jelentek. 1966-ban a püspök örömmel közölte a lelkésszel, hogy a Lutheránus Világszövetség útján a gyülekezet egy Trabant gépkocsit kap szolgálati célból. Ez nagy könnyítés és öröm volt. Kezdetben egy presbiter vezette a gépkocsit, aztán a lelkész megszerezte a jogosítványt. Ezzel kapcsolatban a presbitérium határozatot hozott egy garázs építésére is.
Ugyanebben az évben hálaadó ünnepet tartottak: 45 évvel ezelõtt indult el a lelkészi szolgálat, 30 évvel ezelõtt alakult meg az esztergomi-dorogi társgyülekezet. Az ünnepélyen igét hirdetett D. dr. Vetõ Lajos püspök. A kerület új püspöke dr. Ottlyk Ernõ lett Vetõ Lajos lemondásával. Az új püspök meglátogatta a gyülekezetet. „A kis templom kifejezi a gyülekezet méreteit és anyagi erejét. Alapterülete csupán akkora, hogy a bazilika nagy oltárképére éppen ráférne. De ez a maroknyi gyülekezet a hatalmas katolikus gyülekezet árnyékában jobban átélte az összetartozás érzését, mint sok gyülekezetünk” –emlékezik meg egyházi lapunk az alkalomról és a gyülekezetrõl.
Az egyesületek megszûntével a gyülekezet belsõ ereje és élete hála Istennek nem változott. Annak viszont nem volt akadálya, hogy 1946-ban énekkar alakulhasson. Ez az énekkar sok alkalommal szolgált istentiszteleteken, de önálló esteket is adott, mint pl. Bach-est, Gerhardt-est, és sok más szép estén is nívósan végezte szolgálatát. De megfordultak sok más gyülekezetben is szolgálattal. Említésre méltó szolgálati alkalom volt az evangélizációs színdarabok (nem sok gyülekezetben adtak elõ ilyen darabokat, mint pl. „Még az éjjel elkérik lelkedet.) és gyülekezeti evangélizációs alkalmak tartása. „Azután jött egy hosszú idõszak, amikor evangélizációs munka sem volt lehetséges. Ekkor a vasárnapi istentiszteleteken, bibliaórán, összejöveteleken igehirdetési sorozatok hangzottak.” 1970-ben a gyülekezet Kachelmann Gyõzõ erdõmérnököt választotta felügyelõvé.
1973-ban ünnepelte a város 1000 éves fennállásának ünnepét. Az evangélikus gyülekezet kívül-belül renováltatta templomát ebbõl az alkalomból. Az újraszentelés 1973 júniusában történt a püspök és az új esperes, dr. Nagy István szolgálatával. 1974-ben a gyülekezet új Trabant gépkocsit kapott. 1975-ben pedig a gyülekezet villamosította a harangokat Kajos János nagyvelegi lelkész segítségével és tervei alapján. „Az 1970-es évek végén már ismét voltak lelkész- és ifjúsági konferenciák Gyenesdiáson is.” Ezekkel az alkalmakkal sokan éltek a gyülekezetbõl is. „Az 1980-as évbe úgy érkeztünk, hogy templomunk kívül-belül megújítva ragyogta Isten dicsõségét,... gyülekezeti termünk is megújult.” Megújult a lelkészlakás is.
„Isten kegyelmébõl az 1981. évvel újabb jubileumi esztendõhöz érkeztünk. Hatvan évvel ezelõtt jött létre gyülekezetünk, 45 évvel ezelõtt történt az önállósulás, 45 éves volt a dorogi templomunk, és 40 évvel ezelõtt történt esztergomi templomunk felszentelése.” A gyülekezet ekkor D. Káldy Zoltán püspököt hívta meg és fogadta. Ehhez egy személyes szó: „Lejárt a szolgálati idõm, esedékes a nyugdíjazás, de nem búcsúzom el, mert maradok a városban és gyülekezetben” – írja a lelkész.