Advent első vasárnapja

Áldott, aki az Úr nevében jön. Jn 12,13

Advent neve és jelentése, miszerint az Úr érkezése, feltételezi, magában hordozza a találkozás gondolatát és lehetőségét. Mások a találkozásaink adventben. Kivétel nélkül mindenkiben elevenné válik, úrrá lesz az ünnepre készülés izgalma. Még akkor is, ha ezernyi teendő, és még …. nap választ is el a Karácsonytól. Mások a találkozásaink adventben. Talán sűrűsödnek is. Elvarázsolódunk. Egy szép ünnepre készülünk. A találkozás adventtel, és az ünneppel, már újjáépíti a gondolatainkat, újjászüli a lelkünket. Jól tudjuk, az, hogy az adventi időt olyan meghitten, ünnepi díszek között éljük meg, nem mindig volt így. Húsz, harminc évvel ezelőtt semmi nem volt, bár már külföldön gyújtottak adventi gyertyát, de kezdetben állítólag egészen furcsa hagyomány volt életben. Egy vízszintesen felfüggesztett koszorúra annyi gyertyát helyeztek el, ahány családtag volt abban a házban. Piros gyertyák voltak ezek. Minden vasárnap este az adventi időben a család tartott egy kis áhítatot, Bibliát olvastak imádkoztak, énekeltek, a családfő beszélt az Megváltóról, és aztán ezután ki-ki meggyújtotta a saját gyertyáját. És amire a karácsonyi fehér gyertyák meggyulladtak, addigra mindenkinek elégett a piros gyertyája, ami azt jelképezte, a vasárnapi áhítatok alkalmával találkoztak Istennel, és elégették az Isten előtt lerakott bűnöket, terheket, és minél felszabadultabb, boldogabb lélekkel örülhettek a karácsonyi fény ragyogásának.