Oszlik lelkemnek barna gyásza:Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségim leigázza.
Az arcát még titkolja, rejti,De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.
És hogyha néha-néha győzök,Ő járt, az Isten, járt előttem,Kivonta kardját, megelőzött.
Hallom, ahogy lelkemben lépked S az ő bús "Ádám hol vagy?"-ára Felelnek hangos szívverések.
Szívemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban.