thatóak. Ha ma valami nem sikerült, majd holnap, vagy holnapután még lesz rá időnk, hogy megtegyük.
Oculi vasárnapján, ami egyben ebben az esztendőben nemzeti ünnepünkre, március 15.-re esik, Isten szava áldozatról beszél.
A Krisztus áldozatáról, a Bárányról szól, aki győzött. Az ő győzelme nem ideiglenes, nem arról szól, hogy akkor volt valami kis nézeteltérés, amit Jézus hősként, győztesként állt ki, hanem az ő harca, győzelme végsőkig tartó, örök győzelem. Nemcsak egy emberöltőnyi küzdelem támasza, hanem egy teljesen elveszett világ egyetlen menekülési útja. És hadd ismételjem meg, egy teljesen elveszett világ egyetlen menekülési útja.
Isten gyakran szólít meg, hív el embereket, hogy felkészítse népét a rájuk váró világra. Próféták juthatnak eszünkbe, több száz éven keresztül készíti népét rajtuk keresztül. Ma János apostol mondatait halljuk, rajta keresztül is Isten felkészít, felkészíti népét az élet harcaira, és erősíti a gyülekezeteket, HISZEN MÉG NEM TELJESEDETT be minden!
Van terve Istennek ezzel a világgal, amiben élünk. Van terve velünk. Van terve a végsőkre nézve, és most ebbe az utolsó időbe enged bepillantást.
A hétpecsétes könyvet, amit csak a győztes Bárány, Jézus tud felbontani, ezt mutatja meg Isten János apostolnak. Vannak titkok. Vannak olyanok, amelyek nem nyílnak ki még. Vannak titkok, amelyek azonban már nyilvánvalóak. Vannak titkok, amelyek Istenéi, amit Ő ad tudtunkra. Van, amiben magunk is elmerülünk, vannak Istennek hozzánk való személyes titkai, amelyeket nekünk ad át, és megvilágosodunk tőlük. De Istentől nagyon sok mindent megtudhatunk a világról, az életről, a halálról.
Istentől tudhatom meg, hogy az életet nem élvezni kell, hanem az életet élettel kell élni. Az élet pedig Isten igéje, Isten szeretete. Senki nem mondja el, csak Ő. Istentől tudhatom meg, hogy a fejlődés könnyebbé teheti, kényelmesebbé teheti életünket, de ezzel még nem az életet éljük, hanem meg kell élni azt is, ami elképzelhető elavultnak tűnik. Ami nem hasznos, nem haszonszerző, nem látványos cselekedet. Istentől tudjuk meg, hogy körülvehetjük magunkat tárgyakkal, de ezek mind holt dolgok, nekünk az életet az áldozat jelenti, Krisztus áldozata.
Isten készít bennünket is. Benne vagyunk a tervében. Nem riaszt, nem növeli a bizonytalanságot, hanem megerősíti a biztonságunkat. És ma ez mindent jelent nekünk. A biztonságunk Istennél van. A biztonságunkat az jelzi leginkább, amikor együtt a győztes Bárányt áldjuk.
Van, hogy az élet rákényszerít összefogásra, közös akaratra, a külső tényezők erre nagyon sokszor rászorítanak. Akár kisebb közösséget, családot, vagy a nemzetet is külső okok indítottak arra, hogy együtt tegyenek valamit. Ma is ilyen időket élünk. Sajnos van külső indok, van eset, van casus, hogy megint együtt, közösen, felelősen megtegyünk valamit. Ma azt, hogy nagyon keveset lépjünk ki az otthonainkból. És van olyan közös akarat, összekapaszkodás, amikor nem külső indok, nem fizikai, hanem maga az életünk helyes felismerése, tisztánlátása juttat el arra, hogy együtt áldjuk, imádjuk azt, akiről kiderült a titok számunkra is, hogy nincs nála nagyobb, nincs nála jobb, fontosabb, akinél életünk a legnagyobb biztonságban van!