Egy édesanya gondolatai, aki elveszítette a gyermekét:
Tanítsd meg a gyermeknek, hogy gyakran az utolsókból elsők lesznek, de a sor vége is gyönyörű, ha emelt fejjel, egyenes gerinccel áll, mert belátni a tájat. Tanítsd meg neki, hogy minden könny gyémánttá válik, ha tesz érte, csak egy picit. Tanítsd meg neki, hogy a szép szív az, ami öltöztet, és a mosoly valóban képes megváltoztatni a világot. Tanítsd meg neki, hogy a kenyér fele mindig odaadható annak, akinek nincs, és lehajolni azért, aki elbukott, szárnyakat ad. Tanítsd meg neki, hogy nem minden út járható, de ami az övé, azon repülni is képes lesz. Tanítsd meg neki, hogy a csodákra bizony várni kell, de ha tiszta a szív, a varázslat mindig érkezik. Tanítsd meg neki, hogy nem minden nap szép, de minden napban van valami, amiért érdemes élni. Tanítsd meg, élni, küzdeni, játszva győzni vagy elbukni. Tanítsd meg felállni, könnyeket letörölni, tanítsd tisztán, tanítsd szívből, tanítsd őszintén sírni és nevetni. Mert kell, mert neked szánta az élet. Nem véletlen kaptad a gyermeked, szükséged van rá. (Todorovits Rea)