Hírek / Útravalók

Áldott, Kegyelemben gazdag Újévet kívánunk!

Istentiszteleteinket a gyülekezeti termünkben tartjuk.

 

Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! Ef 6, 10

 

Gyertyagyújtás Dorogon

Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Rm 11, 13.

Úgy tapasztaljuk, hol lassan, hol pedig nagyon gyorsan megy az idő. És miközben valóban viszonylagos az idő múlása, azt azért mindannyian tudjuk, vannak sürgető, szinte halasztást nem tűrő tennivalóink, és vannak halaszthatóak. Ha ma valami nem sikerült, majd holnap, vagy holnapután még lesz rá időnk, hogy megtegyük.

Mi most egy új időszakot kezdünk, az adventi időt. 4 hét Karácsonyig.  Mennyi minden belefér majd ezekbe a hetekbe. De aztán azt is látni fogjuk, milyen hamar itt lesz a Karácsony.

Új időszakot kezdtünk. Programok, lehetőségek özönével köszönt be az advent. Számtalan, szinte már kötelező program a korcsolyázás, a koncertek, a forralt bor, a gyertyagyújtás, az adventi vásár, a jótékonykodás, a mézes kalács sütés. Nincs olyan település, ahol mindezekből akár többet is ne rendeznének. De valóban ez az advent, Csak ennyi? Mézeskalács, korcsolyázás, forrlatborozás, gyertyagyújtás?

Ideje felébrednünk. Ideje gondolkodnunk, ideje megvizsgálnunk, mi az advent?

Advent. Egyetlen szó nyilall bele a szívünkbe, egyetlen szóval jellemezhető az üzenete, lényege, ELJÖN.

Eljön Jézus. Eljön, hogy igazságot tegyen. Eljön, hogy a testvéreit, a barátait, akikkel itt a földön már egy közösségben lehetett, és itt befogadták, azokat üdvözítse, azokat örök boldogsággal ajándékozhassa meg. Eljön, hogy végre ne sötét gondolatok, ne sötét cselekedetek, ne sötét erők gubancolják össze a nyomorult ember életét, hanem kiszabadítson, és átmentsen minket Isten országába. Adventben kevés, ha csak mézeskalácsot sütünk, nekünk az az egyszerű étel, az ostya, a Krisztus teste is  kell. Nekünk nem pusztán korcsolyacipő kell a lábunkra, hanem meleg csizma, hogy a templomba is elinduljunk. Nem pusztán a forralt boros bögrét kell szorítanunk, hanem imádkoznunk is kell.

Advent van. Sehol nem halljuk, ez nem a világ feladata, nem az adventi vásárok portékája, ez az egyház feladata, küldetésünk, hogy 2025. esztendő vége felé kimondjuk, advent. Eljön. Hozzánk, értünk. Megélhessük az igazság, a szeretet, a kegyelem életünket megtartó idejét.

Advent

Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? 11A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

 

Jézus érkezését, születését nem mindenki vette észre. A Jeruzsálem városába történő bevonulását már tömegek éljenezték, üdvözölték. Feltámadása észrevétlenül történt. Ha pedig mennybemenetelére gondolunk, az is csupán a tanítványi körben zajlott le. Hol kevesen, hol alig vannak vele és körülötte. Persze neki nincs szüksége közönségre, szimpatizánsokra.

 

Mi tudjuk, hogy nekünk van szükségünk Rá. Mennyire várjuk vissza ebben a világban! Mennyire várjuk azt is, hogy szelíd jelenléte betöltsön. Nekünk van szükségünk rá!

Ő nélkülünk is elvégezte a rábízottat, bíztatás, drukkolás nélkül is belealázta magát emberi testünkbe és kiitta a szenvedés kelyhét.

Mi tudjuk, hogy szükségünk nekünk van rá igazán. Mert nem swhowman a világ üdvözítője, nem számolja, hogy mennyi jegyet adtak el , hányan ülnek a művére kíváncsian, mert Ő a menny és föld Királya, az embert megváltani képes Krisztus Jézus.

Nekünk van rá szükségünk. Ahogyan életünkben annyi mindenre. Néha egy pislákoló gyertyalángra, máskor a meleg tűzre.

Adventben gyertyát gyújtunk. Ebben a sötét világban látni akarunk. Látni, hogy merre tart az utunk, látni, hogy ki érkezik, látni, hogy ki van a közelünkben. Látni magunkat és egymást. A világosság fényénél látjuk magunkat és egymást. Látjuk, hogy nincs, aki ne éhezné valakinek a melegségét, bíztatását, imádságát. Körbe rakjuk a gyertyákat, a kör a végtelenség érzetét kelti. Ennél a lángnál, a világosságnál, Jézus megjelenésénél nincs olyan érzése az embernek, hogy valami véget érne, hanem körbe-körbe haladunk a egyre közelebb az üdvösség felé, az ígéret felé.                  

Ezt a világosságot nem tudjuk eltakarni. A tűz kialszik, és elillan a meleg is. Szörnyű dolog hideg lakásban kuporogni. Jézus világossága nem alszik ki. És ez a bennünk meggyújtott világosság, kicsi fény rak tüzet a másik szemében, szívében, házában. Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott, ami Urunk Jézus, aki bennünk megszánt, és életünket megvidámította, megvilágosította.

gyertyagyújtás a tüzifa koszorúnál

REFORMÁCIÓ

 

Reformáció ünnepén délelőtt 10 órakor istentiszteletet tartunk.

 

Szeretettel hívunk Mindenkit!

 

Elveszett

 

Lukács evangéliumában 3 elveszettről olvasunk. Az elveszett juhról, az elveszett drachmáról és az elveszett fiúról. Lk 15. fejezet

Általában előkerülnek az elveszett dolgaink. Jézus arról beszél hozzánk, hogy azért sereglenek hozzá, mert nélküle minden elveszett marad. Hiába is találunk rá arra, amit keresünk, az elveszettségünk, a töredékességünk, a valami még mindig hiányzik érzése megmarad. Vele teljes, Jézussal egész az életünk!

 

 

HÚSVÉT UTÁNI VASÁRNAPJAINKON

17. 05. 14
posted by: Klimentné Ferenczy Andrea
Módosítás: 14 Május 2017
Készült: 14 Május 2017

Húsvét utáni vasárnapjainkon sorra ünnepelünk. Húsvét utáni második vasárnapunk a hivatásnapját is jelentette, a 3.vasárnap az anyák napját is, a mai vasárnap pedig az éneklés vasárnapja is egyben.  Húsvét után vagyunk. Ugyanakkor az alapigénk a Húsvét előtti időből való, Jézus ezeket a búcsúbeszédeket, hogy el fog menni nagycsütörtök napjának délutánján mondhatta el. Ma, amikor pedig halljuk, mégis mennybemenetelére gondolunk, és a Pünkösdre. Mi már a Feltámadt Jézus előtt álló eseményekre készülünk ezeken a vasárnapokon.

Húsvét után a tanítványok élete nagyon megváltozott. Nagy örömben, nagy boldogságban éltek. Jézus esetében nem ilyen változásnak vagyunk a tanúi, tudjuk, Jézus nem egy meghalt Úr, hanem a velünk élő, minket kísérő, az életünkben folyton tanító Úr. De csak azért lehet folyton velünk, folyton tanító, folyton megújító, újjászülő és átformáló, mert elment és mert nem a 11 –el van csak immár, hanem a Szentlélek kiárad mindenkibe. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Szentlélek. Szomorúak lesztek. – olvassuk az igében. A hit kudarcáról mer Jézus beszélni. Van, amikor elfog a tépelődés, ezt adod Uram? Ez a hit eredménye? Jézus eltávozása az itt maradtakat, bennünket is felnőttségre sarkall. A felnőtt ember ezért felnőtt, mert tépelődik, mert kérdései vannak, gondolkodik. A gyermek, és a kamasz sem ilyen. A gyermek dacosan csakazértsem-mel reagál, feltételeket szab, ezt így tudom elfogadni, ez csak akkor lehetséges, ha, a gyermek kizár, a gyermek számára nincs egyezség, a kamasz pedig lázad, ki akar törni, elégedetlen, csak az a jó, amit maga gondol, nem hallgat meg mást, elvonul, elrohan a dühében. A felnőtt, érett ember, felnő a változásokhoz. A felnőtt, a hitben felnőtt megoldást keres, megegyezni akar, soha nem mond le a másikról. Többször is találkoztam korábbi szolgálati helyemen valakivel, aki nem volt templomba járó, de, amikor találkoztunk, beszélgettünk, mindig ezt mondta, magának soha nem szabad lemondani rólam. Jézus eltávozása megkívánja a felnőttséget. Ne csak a látottakra hagyatkozzunk, arra, hogy Jézus elment, hanem gondolkozzunk, mit jelent ez, mi a dolgom? A szeretet kiáradását ránk, az Isten gondoskodását, azt, hogy Isten látja bennünk, többre vagyunk képesek annál, amit ebből a világból tapasztalunk, amit pusztán láthatunk a másik emberből,  mi megismerhetjük Őt, megismerhetjük a Lelket, mi eljuthatunk arra a szintre, hogy Lélek vezet, és nem önmagunkban bízunk, nem aggodalmaskodunk, nem harcolunk, lázadunk, bezárkózunk, hanem a Lélek védő és irányító szárnyai alatt élünk. Bízunk, rábízzuk a Lélekre, ahogyan Jézus mondja a Pártfogóra életünket.

De hogy lehet ez? Úgy, hogy alapja van a hitünknek. Örömünk van. Jézus velünk van, Jézus feltámadt, ez örök örömöt jelent.  A világ szomorú. Bizonytalanság, betegség, katasztrófa, háború van a világban, hatalmak széthullása váltogatja egymást. Ezért, az ember rárakja az örömöt az életére, világára, beleteszi az örömöt, sokféleképpen meg tudja, meg tudjuk tenni, hogy legyen valami örömünk az életünkben. De hát ez csak smink! Ez lehull, ez törékeny, Ezt le lehet kaparni. Ez csak a felszín. Az öröm az, amit Jézusban kaptunk, a Húsvéti öröm! A Jézusból kapott öröm pedig örök, tartalmas, sokat jelentő és ígérő. Jézus felfedi az igazságot, a valóságot. Megcáfolja a világot, a gyülekezet előtt, az igét hallgatók előtt feltárja az igazságot. Az ige kimondja, kihámozható belőle a valóság, és Jézus ezt adja tudtunkra. Aki pedig nem szembesül vele, az az életében bűnben, tévedésben van. A bűn az, hogy nem ismernek, nem hisznek bennem - mondja Jézus. Istenben hisznek, de Jézusban, abban a Jézusban aki érted született, aki a bűneidben vergődsz, akinek máz van a szívében, az arcán, aki tetteti a szépet, az örömöt, neked  új életre, tisztaságra, Jézusra, a Megváltóra van szükséged. Hiszel –e Jézusban? Hogy érted jött? Hogy Ő a te egyedüli segítőd, aki kivált a régi életedből? Hiszed –e, hogy Jézus az, akire rászorulsz, aki megmutatja, hogy ki vagy. Tévelyegsz,  hazugságban tartod magadat, hogy önmagadtól vagy igaz, ebben élsz, Jézus pedig a Szabadító, hiszel–e Neki, Benne?

 

Elesettek vagyunk. testben, emberként elesettek vagyunk, de hitben lehetünk felnőttek, hitben kell felnőtté válni.

Ez a beszéd, beszéd. Jézus utolsói szavai az emberhez, az igét hallgatóknak. Az Úrnak a beszéde hozzánk. Az ördög tombol, de már a hatalma korlátozott. Megítéltetett az ördög, a hazugság, a kavarás, megvédi Isten az övéit, a gyülekezetet és felkészíti a világban való tájékozódásra.

Bevilágítja az egész világot Jézus feltámadása, ragyog az egész világra Jézus, ez pedig nem egyszerűen tény, nem egyszerűen csak a halál fölötti győzelmet jelenti, hanem azt, hogy minden veszedelem között is megőrzi Isten az övéit, azokat, akik hisznek benne, megismerték beszédét.