Húsvét utáni vasárnapjainkon sorra ünnepelünk. Húsvét utáni második vasárnapunk a hivatásnapját is jelentette, a 3.vasárnap az anyák napját is, a mai vasárnap pedig az éneklés vasárnapja is egyben.  Húsvét után vagyunk. Ugyanakkor az alapigénk a Húsvét előtti időből való, Jézus ezeket a búcsúbeszédeket, hogy el fog menni nagycsütörtök napjának délutánján mondhatta el. Ma, amikor pedig halljuk, mégis mennybemenetelére gondolunk, és a Pünkösdre. Mi már a Feltámadt Jézus előtt álló eseményekre készülünk ezeken a vasárnapokon.

Húsvét után a tanítványok élete nagyon megváltozott. Nagy örömben, nagy boldogságban éltek. Jézus esetében nem ilyen változásnak vagyunk a tanúi, tudjuk, Jézus nem egy meghalt Úr, hanem a velünk élő, minket kísérő, az életünkben folyton tanító Úr. De csak azért lehet folyton velünk, folyton tanító, folyton megújító, újjászülő és átformáló, mert elment és mert nem a 11 –el van csak immár, hanem a Szentlélek kiárad mindenkibe. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Szentlélek. Szomorúak lesztek. – olvassuk az igében. A hit kudarcáról mer Jézus beszélni. Van, amikor elfog a tépelődés, ezt adod Uram? Ez a hit eredménye? Jézus eltávozása az itt maradtakat, bennünket is felnőttségre sarkall. A felnőtt ember ezért felnőtt, mert tépelődik, mert kérdései vannak, gondolkodik. A gyermek, és a kamasz sem ilyen. A gyermek dacosan csakazértsem-mel reagál, feltételeket szab, ezt így tudom elfogadni, ez csak akkor lehetséges, ha, a gyermek kizár, a gyermek számára nincs egyezség, a kamasz pedig lázad, ki akar törni, elégedetlen, csak az a jó, amit maga gondol, nem hallgat meg mást, elvonul, elrohan a dühében. A felnőtt, érett ember, felnő a változásokhoz. A felnőtt, a hitben felnőtt megoldást keres, megegyezni akar, soha nem mond le a másikról. Többször is találkoztam korábbi szolgálati helyemen valakivel, aki nem volt templomba járó, de, amikor találkoztunk, beszélgettünk, mindig ezt mondta, magának soha nem szabad lemondani rólam. Jézus eltávozása megkívánja a felnőttséget. Ne csak a látottakra hagyatkozzunk, arra, hogy Jézus elment, hanem gondolkozzunk, mit jelent ez, mi a dolgom? A szeretet kiáradását ránk, az Isten gondoskodását, azt, hogy Isten látja bennünk, többre vagyunk képesek annál, amit ebből a világból tapasztalunk, amit pusztán láthatunk a másik emberből,  mi megismerhetjük Őt, megismerhetjük a Lelket, mi eljuthatunk arra a szintre, hogy Lélek vezet, és nem önmagunkban bízunk, nem aggodalmaskodunk, nem harcolunk, lázadunk, bezárkózunk, hanem a Lélek védő és irányító szárnyai alatt élünk. Bízunk, rábízzuk a Lélekre, ahogyan Jézus mondja a Pártfogóra életünket.

De hogy lehet ez? Úgy, hogy alapja van a hitünknek. Örömünk van. Jézus velünk van, Jézus feltámadt, ez örök örömöt jelent.  A világ szomorú. Bizonytalanság, betegség, katasztrófa, háború van a világban, hatalmak széthullása váltogatja egymást. Ezért, az ember rárakja az örömöt az életére, világára, beleteszi az örömöt, sokféleképpen meg tudja, meg tudjuk tenni, hogy legyen valami örömünk az életünkben. De hát ez csak smink! Ez lehull, ez törékeny, Ezt le lehet kaparni. Ez csak a felszín. Az öröm az, amit Jézusban kaptunk, a Húsvéti öröm! A Jézusból kapott öröm pedig örök, tartalmas, sokat jelentő és ígérő. Jézus felfedi az igazságot, a valóságot. Megcáfolja a világot, a gyülekezet előtt, az igét hallgatók előtt feltárja az igazságot. Az ige kimondja, kihámozható belőle a valóság, és Jézus ezt adja tudtunkra. Aki pedig nem szembesül vele, az az életében bűnben, tévedésben van. A bűn az, hogy nem ismernek, nem hisznek bennem - mondja Jézus. Istenben hisznek, de Jézusban, abban a Jézusban aki érted született, aki a bűneidben vergődsz, akinek máz van a szívében, az arcán, aki tetteti a szépet, az örömöt, neked  új életre, tisztaságra, Jézusra, a Megváltóra van szükséged. Hiszel –e Jézusban? Hogy érted jött? Hogy Ő a te egyedüli segítőd, aki kivált a régi életedből? Hiszed –e, hogy Jézus az, akire rászorulsz, aki megmutatja, hogy ki vagy. Tévelyegsz,  hazugságban tartod magadat, hogy önmagadtól vagy igaz, ebben élsz, Jézus pedig a Szabadító, hiszel–e Neki, Benne?

Elesettek vagyunk. testben, emberként elesettek vagyunk, de hitben lehetünk felnőttek, hitben kell felnőtté válni.

Ez a beszéd, beszéd. Jézus utolsói szavai az emberhez, az igét hallgatóknak. Az Úrnak a beszéde hozzánk. Az ördög tombol, de már a hatalma korlátozott. Megítéltetett az ördög, a hazugság, a kavarás, megvédi Isten az övéit, a gyülekezetet és felkészíti a világban való tájékozódásra.

Bevilágítja az egész világot Jézus feltámadása, ragyog az egész világra Jézus, ez pedig nem egyszerűen tény, nem egyszerűen csak a halál fölötti győzelmet jelenti, hanem azt, hogy minden veszedelem között is megőrzi Isten az övéit, azokat, akik hisznek benne, megismerték beszédét.