Az utolsó vacsorát misztikum veszi körül. Van benne biztos elem, de van, ami fantázia, és van, ami a hit, az egyéni ember hite benne. Nem sietős alkalom. Pedig akár a páskavacsorát nézzük, akár az utolsó vacsorát, mindegyiknél ott van a sürgetés, a sietés. Még tennivalónk van, még vár ránk feladat. Az étkezéseknél pedig éppen azt szeretjük, ha nem kell sietni. Ez az egészséges is. Szükségünk van a nyugodt, ráérős közös étkezésekre. Egy étkezés nemcsak a testnek jelent energiafelvételt, hanem a léleknek is erőgyűjtés. Lehet még nyugodtan üldögélni, ráérősen beszélgetni. Az asztalnál lehet emlékezni valakire, gondolni valakire, vagy valamire. Az asztalnál megtelik a szívünk a másikra figyelés közben szeretettel.
A templomban úrvacsorázó közösség sohasem siethet. Nincs idő. Nem létezik ilyenkor az idő, nem számít az idő, amikor Jézussal lehetünk. És bár azt mondjuk, Ő mindig velünk van, de az azért egészen más, amikor az oltárhoz mehetünk, amikor elhangzik az úrvacsorai liturgia, amikor a szavak, mondatok, énekek felkészítenek bennünket a Vele való közösségre. Ilyenkor nem mi megyünk, Ő hív, Tőle jön a kérés, Belőle származik az óhaj, ülj asztalomhoz, térdelj a lábaimhoz, érintsd a testemet, legyen benned az én testem, és az én vérem! Ő mondja nekünk, vegyétek, egyétek! Az Ő asztalának leszünk vendégei, az Ő kegyelme lesz úrrá rajtunk, és a hívása erősebb mindennél. Nem sietünk, Vele akarunk lenni. Ő akar velünk lenni. Látja a nyomorult ember elesettségét, megszánja, ételt, és italt neki ad, lelki ételt és italt, és örök életet is, és közösségre lép vele. A bűnössel, a eltévedttel, a tékozlóval, a csalóval. Jól tudja, erre van szükségünk az üdvösségünk és a hitünk miatt.
Luther azt mondja: „Óh, de mit is beszélek e fenséges dologról, azokat kibeszélni nem lehet. Nekünk a Krisztus teste és vére kell. Ha nem érted, akkor is hinned kell!"
Nemcsak közösség ez Jézussal, hanem bekapcsol az egyházba, mert más is ebből részesedik, más is megmenekül, más is térdel mellettünk. Együtt eszünk és iszunk az oltárnál, együtt menekülünk meg halálra, kárhozatra való életünkből. Együtt vagyunk és együtt maradunk az egyházban. Krisztus teste és vére által.
(részlet a nagycsütörtöki igehirdetésből)