Hírek / Útravalók

Február

    Mit szeret hallani a gyermek füle?

1. Szeretlek!

2. Hiszek benned!

3. Szép munka!

4. Különleges vagy!

5. Büszke vagyok rád! 

Ezt mind a keresztség jelenti nekünk. Isten a keresztségben ezt hangsúlyozza számunkra, éppen ezeket mondja, ezt jelenti a keresztség, s ráadásul mennyire valóságosan, megtapasztalható módon!

Isten gyermeke vagy, Legyünk közösségben alkalmainkon februárban is! 

 

Jeremia 9,22-23 | Göttinger Predigten im Internet

Áldott, Kegyelemben gazdag Újévet kívánunk!

Istentiszteleteinket a gyülekezeti termünkben tartjuk.

 

Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében! Ef 6, 10

 

Gyertyagyújtás Dorogon

Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Rm 11, 13.

Úgy tapasztaljuk, hol lassan, hol pedig nagyon gyorsan megy az idő. És miközben valóban viszonylagos az idő múlása, azt azért mindannyian tudjuk, vannak sürgető, szinte halasztást nem tűrő tennivalóink, és vannak halaszthatóak. Ha ma valami nem sikerült, majd holnap, vagy holnapután még lesz rá időnk, hogy megtegyük.

Mi most egy új időszakot kezdünk, az adventi időt. 4 hét Karácsonyig.  Mennyi minden belefér majd ezekbe a hetekbe. De aztán azt is látni fogjuk, milyen hamar itt lesz a Karácsony.

Új időszakot kezdtünk. Programok, lehetőségek özönével köszönt be az advent. Számtalan, szinte már kötelező program a korcsolyázás, a koncertek, a forralt bor, a gyertyagyújtás, az adventi vásár, a jótékonykodás, a mézes kalács sütés. Nincs olyan település, ahol mindezekből akár többet is ne rendeznének. De valóban ez az advent, Csak ennyi? Mézeskalács, korcsolyázás, forrlatborozás, gyertyagyújtás?

Ideje felébrednünk. Ideje gondolkodnunk, ideje megvizsgálnunk, mi az advent?

Advent. Egyetlen szó nyilall bele a szívünkbe, egyetlen szóval jellemezhető az üzenete, lényege, ELJÖN.

Eljön Jézus. Eljön, hogy igazságot tegyen. Eljön, hogy a testvéreit, a barátait, akikkel itt a földön már egy közösségben lehetett, és itt befogadták, azokat üdvözítse, azokat örök boldogsággal ajándékozhassa meg. Eljön, hogy végre ne sötét gondolatok, ne sötét cselekedetek, ne sötét erők gubancolják össze a nyomorult ember életét, hanem kiszabadítson, és átmentsen minket Isten országába. Adventben kevés, ha csak mézeskalácsot sütünk, nekünk az az egyszerű étel, az ostya, a Krisztus teste is  kell. Nekünk nem pusztán korcsolyacipő kell a lábunkra, hanem meleg csizma, hogy a templomba is elinduljunk. Nem pusztán a forralt boros bögrét kell szorítanunk, hanem imádkoznunk is kell.

Advent van. Sehol nem halljuk, ez nem a világ feladata, nem az adventi vásárok portékája, ez az egyház feladata, küldetésünk, hogy 2025. esztendő vége felé kimondjuk, advent. Eljön. Hozzánk, értünk. Megélhessük az igazság, a szeretet, a kegyelem életünket megtartó idejét.

Advent

Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? 11A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

 

Jézus érkezését, születését nem mindenki vette észre. A Jeruzsálem városába történő bevonulását már tömegek éljenezték, üdvözölték. Feltámadása észrevétlenül történt. Ha pedig mennybemenetelére gondolunk, az is csupán a tanítványi körben zajlott le. Hol kevesen, hol alig vannak vele és körülötte. Persze neki nincs szüksége közönségre, szimpatizánsokra.

 

Mi tudjuk, hogy nekünk van szükségünk Rá. Mennyire várjuk vissza ebben a világban! Mennyire várjuk azt is, hogy szelíd jelenléte betöltsön. Nekünk van szükségünk rá!

Ő nélkülünk is elvégezte a rábízottat, bíztatás, drukkolás nélkül is belealázta magát emberi testünkbe és kiitta a szenvedés kelyhét.

Mi tudjuk, hogy szükségünk nekünk van rá igazán. Mert nem swhowman a világ üdvözítője, nem számolja, hogy mennyi jegyet adtak el , hányan ülnek a művére kíváncsian, mert Ő a menny és föld Királya, az embert megváltani képes Krisztus Jézus.

Nekünk van rá szükségünk. Ahogyan életünkben annyi mindenre. Néha egy pislákoló gyertyalángra, máskor a meleg tűzre.

Adventben gyertyát gyújtunk. Ebben a sötét világban látni akarunk. Látni, hogy merre tart az utunk, látni, hogy ki érkezik, látni, hogy ki van a közelünkben. Látni magunkat és egymást. A világosság fényénél látjuk magunkat és egymást. Látjuk, hogy nincs, aki ne éhezné valakinek a melegségét, bíztatását, imádságát. Körbe rakjuk a gyertyákat, a kör a végtelenség érzetét kelti. Ennél a lángnál, a világosságnál, Jézus megjelenésénél nincs olyan érzése az embernek, hogy valami véget érne, hanem körbe-körbe haladunk a egyre közelebb az üdvösség felé, az ígéret felé.                  

Ezt a világosságot nem tudjuk eltakarni. A tűz kialszik, és elillan a meleg is. Szörnyű dolog hideg lakásban kuporogni. Jézus világossága nem alszik ki. És ez a bennünk meggyújtott világosság, kicsi fény rak tüzet a másik szemében, szívében, házában. Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott, ami Urunk Jézus, aki bennünk megszánt, és életünket megvidámította, megvilágosította.

gyertyagyújtás a tüzifa koszorúnál

REFORMÁCIÓ

 

Reformáció ünnepén délelőtt 10 órakor istentiszteletet tartunk.

 

Szeretettel hívunk Mindenkit!

 

BÖJT ELEJÉN

16. 02. 17
posted by: Klimentné Ferenczy Andrea
Módosítás: 17 Február 2016
Készült: 17 Február 2016

 

 

Böjtölni szeretnék Uram. Mert tudom, a Te ajándékod nekem a Böjt. Azt, hogy mire van szükségem, azt mindig jobban tudod nálam. Most éppen a Böjtöt adod. De mi is a Böjt? A Böjt, más szóval aszkézis ,egy görög szó, ami azt jelenti gyakorol; ( az emberi természet alacsonyabb rendű erőinek módszeres megfékezése a lélek tökéletesedése érdekében.) A szó jelentésea görögöknél (Platón, Thuküdidész, Xenophón): testgyakorlás, gimnasztika és atlétika;átvitt értelemben erkölcsi és értelmi erőfeszítés a bölcsesség és az erény megszerzéséért.

A Szentírásban egyszer fordul elő (ApCsel 24,16), rokon fogalmai az önmegtagadás és a virrasztás. Az egyházban a III.századtól Alexandriai Kelemen és Origenész révén honosodott meg. Azt is írja a meghatározás, hogy az aszkézis módszeresen és fokozatosan növekvő erőfeszítés azért, hogy minél jobban hasonlíthassunk Jézusra. Testgyakorlás, mintha sportolók lennénk. Csak a mi pályánk, ahol edzünk nem a tornaterem, hanem az élet.

 Böjtölni szeretnék Uram. Mert tudom, a Te ajándékod nekem a Böjt. Azt, hogy mire van szükségem, azt mindig jobban tudod nálam. Most éppen a Böjtöt adod. Böjtben vannak teendők, illendő és tiltott dolgok. Böjtben magunk felé fordulunk. Az a teendő, hogy keressük és kövessük Krisztust, olvassuk a Bibliát. Böjtben nem illik lakodalmat tartani. Nagypénteken, nagyszombaton dorbézolni, bulizni. Van, aki Böjt első vasárnapján fekete ruhában megy a templomba. Böjt kezdetén hamuval keresztet rajzolnak a római katolikus templomban az emberek homlokára, és emlékeztetik őket, hogy bűneink miatt porrá leszünk. Hát ennyire lesújtó, önmarcangoló időszakot jelentene? Az esztendő egy kilencedét jelentő intervallum ilyen gyászos legyen?

 Ebben a formában van szükségünk Böjtre, amit valóban jelent. Szembesülésre, alászállásra. Éppen 40 napnyi időre, és ebben a formában van szükségünk, hiszen azért tartjuk távol magunkat, mert amúgy is adódnak az életben nehézségek, így hát eleve elutasítjuk. Komor, bezárkózott, lehangoló állapot kinek kell?

 Sokkal jobb böjtölni, megismerni önmagunkat, és mélységek mélységét a Krisztus által, a kereszthordozást, a szenvedést Isten Fia által. Sokkal jobb böjtölni, és beazonosítani önmagunkat, beazonosítani a rosszabb énünket, a szégyellt oldalunkat, abban a böjtben, aminek van kerete, amiben benne van a kísérés, mint a hirtelen ránk zúduló fájdalommal, lelki szenvedéssel egyedül megbirkózni. Böjt, felkészítés az életre. Böjt a vállalás ideje. Hát mit él át Jézus? Milyen lelki munkát, testi küzdelmet ismerünk meg az evangéliumokból? Böjt a vállalás ideje. Böjtben minden kudarcot fölismerhetek. Minden fájdalmat vállalhatok. Böjtben Isten elé mehetek mindazzal, ami nekem nem sikerül. Vannak gyenge pontjaim. Böjtben az a jó, hogy van idő önmagamra. Nem kell cicomázni magamat, hiszen az lehetek, aki vagyok.

A kínok mélységének felismerése. És ami miatt az ember szíve szerint akarja a böjtöt, az erősödést a lelki tisztulást, azaz, hogy ilyenkor nemcsak önmagunkat látjuk, azonosítjuk be - Hogy” én nyomorult ember, ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”, hanem a Jézusról hallottak prizmaszerűen ragyogják be lelkünket, testünket, hiszen „nincs, ami megújíthat, se mást, se tégedet, csak a Krisztusból tűző, forró, hű szeretet”. Ez a böjt! A legmélyebb titokban, a még ki sem sírt fájdalomban is, a kétségbeesés pillanataiban is Jézus felragyogtatja, hogy van tovább! Őáltala, Ővele, és Őbenne!