Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mit jelent a böjt?

Böjtben vagyunk. 6 hét, 40 nap. A legszebb ünnep, Húsvét ünnepe előtt. Lemondás ez az időszak? Önfegyelem? Tudatos életforma? Tisztulás? Elvonulás? Miben áll a böjt?

Böjtről ősidők óta beszél az egyház. Egyházi fogalom, egyházi tartalma van. Kezdettől fogva azt jelentette, hogy az Isten embere böjtöl és a böjtölő ember életét mindig kérő imádság kíséri. Nem aszketikus hőstett, nem gyomorkímélő kúra, hanem az a célja, hogy az ember odaforduljon Istenhez. Megismerje, kutassa, keresse mit tett Isten, amikor Fiát, Krisztust arra kényszeríttette, hogy szenvedjen, büntessék, megalázzák, halálra adják, keresztre feszítsék. "Ó csodás égi szeretet! Az Atyát arra késztetted, hogy Fiától megváljon. S ki előtt ég és föld reszket, érettünk sírba fektetted győzni poklon, halálon." (Evangélikus Ének 370.2)

Hiába kezdjük meg a böjtöt tehát elhatározásokkal, mi az, amiről lemondunk. Hiába a testünk tisztulására vonatkozó böjti kúrák. Ez olyan cselekedet, amit az esztendő bármelyik napján megtehetünk. Ettől a test tisztul. Az ÉLETÜNK tisztaságához, az életünk teljességének eléréséhez nagyon kevés! Az ember asszonytól született, testtől van, de Istentől is van, lelki is az ember. Szükséges a kapcsolat a szüleinkkel, és szükséges a kapcsolat Istennel! A kettő együtt teszi gyümölcsözővé az emberi életet. A múlt, hogy honnan jövünk, kitől jövünk, kitől vagyunk olyan alapja az életünknek, amiről leugrani levegőbe való kapálózás. Szélmalomharc több-kevesebb sikerrel. Mindig baj van, ha elveszítjük a kapcsolatot őseinkkel, és Istennel. A böjtben pedig ez újul meg. A böjt az egyházi év bizonyos szakaszához kapcsolódik. Ekkor tudatosan olvassuk Isten igéjét, amelyekben Krisztus útja a kereszt felé tart és ahol Isten megismerteti velünk a világ teremtése előtt már eldöntött szándékát. Hogy Isten Fia menti meg az embert.

Istennel fogalmazhatjuk így: életfeltétel a szüntelen, napi kapcsolat, imádság, áldozat, hála. Ő az a forrás, a kegyelem, amit ma némelyek szerencsének hívnak. De azért nem használhatjuk és a hívő ember soha nem is mondja ki ezt a szót, mert a szerencse mögött valami azonosíthatatlan tényező, ismeretlen hátterű erő áll. A fortuna nem a kegyelem. Fortuna szó abból született, hogy a hitetlen emberek ráéreztek, létezik egy erő, ami befolyásolja életüket, és nem döbbentek rá, Istentől van minden. Csak abban voltak biztosak, valaki vagy valami irányít bennünket, segít. Ez azonban nem szerencse kérdése! Ez az Isten kegyelme. Isten könyörül meg rajtunk egyszer csak és megszűnik a baj, a nehézség. A kegyelemről tudjuk, Istentől van, Istenről pedig azt tudjuk, az ember oltalma, segítője, megmentője. Isten az, aki mindenben az ember javát munkálja, aki a baj, betegség, halál, veszteség ellenére is üdvösséget kínál, ad. Nem forgatja a szerencsét, kinek ekkor, kinek ezt, kinek azt, hanem Ő maga a kegyelem a szeretet. Ez lett látható Nagypéntek és Húsvét ünnepén! Ebbe a csodába, titokba, ahogyan Isten értünk megvalósította szándékát, ebbe látunk bele a böjti időben. A böjt maga tehát Istenhez fordulás. Könyörgés. Szemlélődés.

Bebújok Isten tenyerébe
kérem, gyúrjon a kenyerébe.
Legyek a bele, legyek a héja,
Legyek bár legkisebb morzsaléka.
Csak hadd legyek az asztalán,
A végső időkben ez óv talán.
Bebújok Isten tenyerébe.
Kérem, fogadjon kegyelmébe.
Legyek koldusa, legyek szolgája,
Inasa, szakácsa, komornája.
Bármilye, csak egy Vele,
Ha szól a végső idő kürtjele.

Sík Sándor: Ne félj!

Ember, ne félj a rossztól!
Arkangyal áll a poszton,
Van, aki hallja hangod:
Szabadíts a gonosztól.
Ne félj a fájdalomtól:
Nem kontár kése koncol,
Próbált sebész az Isten;
Megifjodol, ha boncol.
A bűnt se féld: a pázsit
Gyomot is hajt, ha ázik.
Ravasz művész az Isten:
A rossz is jót csírázik.
Még magadat se féljed:
Isten kezén a mérleg.
Ha még oly semmi volnál:
Majd megnagyít a Lélek.
Ha napba, holdba lőnek,
Örülj a szép erőnek:
Minden javára munkál
Az Istent szeretőnek.