A Dunántúli Harangszó újság nyári számában olvastam az egyházi szolgálatról című írást a következőkről:

Az ember azért üdvözül, mert Krisztus a halálával megváltotta őt. Krisztus váltsághalála tőlünk időben távol eső esemény, azonban a hit megragadható közelségbe hozza.

Azért, hogy erre a hitre eljussunk, rendeltetett az evangélium szolgálata és a szentségek kiosztásának szolgálata. Mert az ige és szentségek, mint eszközök által kapjuk a Szentlelket, aki hitet támaszt- ahol és amikor Istennek tetszik- azokban akik hallják az evangéliumot.

Írja a cikk írója, hit és hit között azonban óriási különbség van. Létezik olyan hit, amely üdvösségre vezet, de van olyan is, amely nem szolgál mást, csak a lelkiismeretünk hamis nyugalmát.

A hit olyan ajándék, amely abból fakad, hogy hallgatjuk Isten igéjét és élünk az úrvacsora szentségével. A hitre jutásnak, illetve a hitben való megmaradásnak ez az egyedüli útja.

Gyakran halljuk a divatos szólamot, magam módján vagyok vallásos, templomba nem járok, istentiszteleten nem veszek részt, de ezek nélkül is tudok hinni Istenben.

Nem más ez, mint tragikus önáltatás. Az efféle hit nem a Szentlélek műve, mert a hit nem érzelem, nem az ember elhatározása, hanem a Lélek munkálkodása, vezetése. Vezetése a közösségbe, vezet a testvérek közé. Az efféle hit következésképpen nem is vezet el az üdvösségre. A hit olyan ajándék, ami legyőz bennünket, a magunk erejét, amire Isten képes a golgotai kereszt áldozatával. Nincs a magunk erejéből felgerjesztett, elindított hit, nincs hangulatokból, érzésekből megnyilvánuló hit, hit egyedül Istentől, igéjéből létezik.

Így tárul fel a lelkészi szolgálat mélysége- folytatja a teológus.

Amire a lelkész elhívást kapott, az az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása. Baj van, ha ezt nem ismeri fel az egyház népe. Az istentiszteleti közösség valódi jelentősége ebben áll. Templomba járni nem érdem, ami maga után vonhatja az üdvösséget, de az istentiszteleteken történik meg az üdvösségre vezető hit megszületéséhez az evangélium hirdetése. Ott él az egyház népe Krisztus testével és vérével.

Az egyház Urának ajándékát, a hitet így köti az ige szolgálatához, amit pótolni, helyettesíteni nem lehet semmivel, de élni vele annál inkább, fejezi be Tubán József a Pótolhatatlan és megkerülhetetlen címet viselő írását.