A fülemben hallom, ahogyan a bőröndök kerekei egyenletes, gördülő ütemű hanggal gurulnak a járdákon, a peronokon.Úton lenni, húzni a csomagot, nyáron a szabadság érzését kelti. Jó, hogy belefér egy kofferbe mindaz, amire igazán szükségünk van a szabadságunk alatt.  Néha arra is rádöbbenünk, sokkal kevesebb csomag is elég lett volna a nyaraláshoz! Ragaszkodunk a csomagjainkhoz, a ruhákhoz, a tárgyakhoz, gyógyszerekhez, varrókészlethez stb ...

A szabadság elengedésre szólít.  Engedd el a megszokott környezetedet! Engedd el a napi teendőket! Engedd el a kényszeres tenni akarást!  Engedd el azt az életet, amibe talán bele is kövesedtél. Változást, változtatást ígér az utazás. Elengedést kínál.

Isten minden pillanatban ezt adja nekünk. Krisztus testében vitte fel a keresztfára csomagjainkat, magunkkal cipelt, megkövesedett, belénk feszülő görcseinket. Ő elveszi. Ő elvette. Szeret. Akár úton vagy, akár hazaértél, akár el sem utaztál. Bizony, Isten visz jó helyre bennünket, amikor kinyitott szíve ajtaján szeretetében tart, kegyelmében részesít. Valójában Ő csomagol be minket. Visz bennünket addig, amíg haza nem érünk. Kezével szorít, és nem veszünk el.Az Ő útjaink járunk. Szabadság ez. Szüntelen Ő visz, ő vezet, jó érzés az Atya csomagjaként gurulni.

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság! II.Kor 3, 17

Isten adjon további nyári gurulást, haladást, közösséget a minket szerető Atyával!

Isten adjon az elutazóknak élményekkel teli hazaérkezést!

Isten vigyázzon ránk, hogy megújulásban részesülhessen elfáradt életünk!

Képesek legyünk jó lélekkel, szeretve a ránk bízottakat, törődve a szeretteinkkel MAGUNKRA IS GONDOT VISELNI!

Legyen gondod önmagadra és a tanításra … II.Tim 4, 16