Nézem a tó fodrozó tükrét, a felhők, fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét... és tanulgatom a csendet.
Nem az üreset, a némát: a beszédeset! Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára, hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél... üzenetét betűzgetem. ( Túrmezei E.)
szeptemberi fák színesedő levelét... és tanulgatom a csendet.
Nem az üreset, a némát: a beszédeset! Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára, hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél... üzenetét betűzgetem. ( Túrmezei E.)