Oszlik lelkemnek barna gyásza:Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,Ő járt, az Isten, járt előttem,Kivonta kardját, megelőzött. 

Hallom, ahogy lelkemben lépked S az ő bús "Ádám hol vagy?"-ára Felelnek hangos szívverések.

Szívemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban.