Egyszerű vers a kegyelemről
Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett,

Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat, igéző szavakat,
hiába, hiába: egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte a hegyibeszédet.
gyönyörű szavakat, igéző szavakat,
hiába, hiába: egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben.
nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
együgyű szavamtól sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
(DSIDA JENŐ)